Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-532
1R8 A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. melynek alapján a kormány most már bizalommal láthatott hozzá a reorganizálás nagy munkájához és amint látjuk, ez a bizalom teljes mértékben beigazolást is nyert. Már az 1924/25. évi költségvetés, tehát a szanálási időszakra vonatkozó első költségvetés a szanálási programúiban számitásbavett és a költségvetésben előirányzott deficittel szemben igen lényeges összegű felesleggel zárult olyannyira, hogy már ebben a költségvetési évben nemcsak hogy nem kellett a külföldi kölcsönt a kormánynak a folyó kiadások fedezésére igénybe venni, hanem az állam a külföldi kölcsönnel, valamint az 1924/25. évi állami bevételi feleslegeivel a küzködő magyar gazdasági élet megsegítésére siethetett, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Látjuk.) Ebben az eredményben legnagyobb része volt a magyar polgárság megértésének és áldozatkészségének, amellyel megsegitette a kormányt abban a munkálkodásában, hogy a közszolgáltatási vagyis adótermészetü bevételek helyesen alakulhassanak. A közszolgáltatási bevételek terén az aranyalapokra való áttérés, később pedig a korona árfolyamának stabilizálása megszüntette azt a káros befolyást, amelyet a folytonos koronaromlás a közszolgáltatási bevételek eredményességére gyakorolt. Továbbá lényegesen elősegítette a közszolgáltatási bevételeknek helyes kialakulását az adóadminisztrációnak kellő kiépítése is. A következő 1925/26. évi költségvetési évben már maga a költségvetési előirányzat a szanálási programúiban számitásbavett deficittel szemben nemcsak hogy teljes mértékben deficitmentes volt, hanem már az előirányzás is bizonyos összegű felesleggel számoltatott el. Ezen felesleg terhére a Nemzetek Szövetségének hozzájárulásával s a mélyen t. Nemzetgyűlés bölcs belátásával az állami tisztviselők illetményei, amelyek a háború előtti mérvtől messze elmaradtak, felemeltettek. Ennek az illetményrendezésnek kapcsán a kormány végrehajtotta az állami tisztviselők státusrendezését is. A kormány a státusrendezéssel azt a célt kivánta megvalósítani, hogy az állami alkalmazottak létszámát az ország megcsonkított területéhez és megfogyatkozott teherviselési képességéhez arányosítsa. (Sándor Pál: Ez nem áll!) Nem tudom elképzelni, mélyen t. képviselőtársam, hogy miért nem álll (Sándor Pál: Ez nem áll kérem, nem arányosította az ország teherviselési képességéhez; a minister ur beszédéből is megállapítottuk!) Ha figyelembe méltóztatik venni, t. képviselőtársam, hogy csak az 1925/26. költségvetési évben 11.060 fővel csökkentették az állami tisztviselők létszámát, akkor beláthatja, hogy a kormány igyekezett a megfogyatkozott területhez és teherviselési képességhez arányosítani itt a tisztviselők létszámát, (Sándor Pál: 65%-a a bevételeknek státusra megy! — Pikler Emil: A földmivelésügyi ministeriumban több a tisztviselő, mint békében volt! — Bud János pénzügyminister: Ez tévedés, hiszen ott 58 millió többletbevétel van!) A tisztviselők létszáma Nagy-Magyarországhoz« volt arányosítva és ezt a létszámot igyekezett az állam a létszámcsökkentéssel a mai területhez arányo-, sitani. (Klárik Ferenc: Tönkremegyünk!) Megállapította az állami közigazgatás és egyéb állami feladatok megoldásához a munkaidő és munkaerők legjobb kihasználása mellett reálisan, szükséges tisztviselői és egyéb alkalmazotti létszámot. Az ekként nyert létszámra vonatkozólag pedig megállapította a tisztviselőknek és egyéb állami alkalmazottaknak az egyes fizetési osztályokba .való beosztását, szem előtt tartva azon, a forradalmi idők folytán bekövetkezett abnormis állapot megszüntetését, hogy a magasabb fizetési osztályokban aránytalanul sok tisztviselő legyen, ami legfőbb akadályát képezte annak, hogy az illetményeik a kellő mérvet elérhessék. (Szeder Ferenc: Ma is ez a helyzet!) A státusrendezésnek ez a célja az 1926/27. évi költségvetésben mátr mutatkozik is abban, hogy a magasabb fizetési osztályokba sorozott tisztviselők létszáma az 1925/26. évi költségvetési előirányzattal szemben lényegesen apadt. Az 1925/26. költségvetési év azon sikere, hogy az államháztartás kiadásait sikerült az államháztartás bevételeiből — minden külső segítség igénybevétele nélkül — fedezni, továbbá az a körülmény, hogy az 1925/26. évi költségvteitési előirányzat már egyáltalában nem is számolt deficittel, lehetővé tette a kormánynak azt, hogy az ország közgazdasági életének fejlesztésére (nagyobb gondot fordítson. (Sándor Pál: És a nép elpusztuljon!) Mivel teljesen átérezte azt az igazságot, hogy az államháztartás egyensúlyának tartóssága kizárólag a magángazdasági élet megerősödésétől függ, (Pikler Emil: A nép gazdasági helyzetének egyensúlyát ki fogja helyerállitami!) ennélfogva a Nemzetek Szövetségléinek hozzájárulásával az 1924/25, évi költségvetési feleslegből, valamint az igénybe nem vett külföldi kölcsönből az 1925/26. költségvetési év első felére 64,475.000 aranykoronát, a második félévre pedig 72,355.000 aranykoromat szánt hasznos beruházásokra. Ezek az összegek tehát az 1925— 26. évi költségvetésben beruházásokra felvett 12 millió aranykoronán felül teljes egészükben a magyar közgazdasági élet megerősödését szolgálják. A kormány azonban nem állott meg annál, hogy kizárólag csak megfelelő beruházási programmal siessen a közgazdasági élet megerősitésére, hanem igenis az adóztatások terén is tett olyan intézkedéseket, amelyekkel az ország polgárainak terhét igyekezett csökkenteni. így leszállította az általános forgalmi adót 3%-ról 2%-ra. (Sándor Pál: Köszönjük szépen! — Pikler Emil: Rosszabb a helyzet, mint volt!) Körülbelül 15%-kai mérsékeli te a cukorfogyasztási adót, ia kincstári iházhaszonrészesedést, valamint a vámkezelési illetéket teljes egészében eltörölte és hozzájárult még ehhez^ hogy a külföldi államokkal megkötött kereskedelmi' szerződéseink következtében vámtételeink és igy vámbevételeink is csökkentek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Köszönjük szépen! — Sándor Pál: Szép politika! — Sütő József: Szaporította a munkanélküliséget!) A kormány mindezen intézkedéseinek eredményei a most tárgyalás alá kerülő 1926/27. évi költségvetésben szűrődnek le. Az a körülmény, hogy bár az 1926/27. évi költségvetésben már teljes mértékben érvényesülnek a tisztviselői illetmények felemeléséből származó költségtöbbletek és hogy bár ebben az előirányzatban már az engedélyezett adómérséklések is benfoglaltatnak, az előirányzat ennek ellenére is felesleggel zárult: kétségtelen jele annak, hogy az államháztartás egyensúlya szilárd alapokon nyugszik. (Pikler Emil: Mennyi könny és mennyi nyomor tapad ehhez a felesleghez! — Klárik Ferenc: Az ipar és kereskedelem tönkre van téve. — Sütő József: Majd rámutatunk, hogy mit eredményezett a szerződések kötése!) Elnök: Méltóztassék majd a napirenden levő tárgyhoz hozzászólni.
