Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-525

10 A nemzetgyűlés 525. ülése 1926, kezzék, a magáin részéről javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatához hozzájárulni, úgyszintén annak kimondásához is, hogy a képviselő ur által bejelentett mentelmi jogsérelem tényleg fenn nem forog. — az sem, amelyet a képviselő ur itt bejelentett ~ annál kevésbé, mert ez a mentelmi bizottságnak egyhangúlag hozott határozata. Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Propper Sándor képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Elismerem, hogy az egységespárti házszabályok 240. §-a Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom, mert ezek á nemzetgyűlés házszabályai. Propper Sándor : Annak tárgyalásánál az ellenzék nem volt jelen, tehát ez az egységespárt házszabálya. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : A 240. § második bekezdése így szól (olvassa): »Ha a Ház vulamely tagja felszólalása során a 209. § rendelkezése ellen vét vagy azon tárgytól, melynek jogcímén a házszabályok alapján felszólalt, eltér, az elnök őt figyelmeztetni köteles. Ha a felszólalók ugyanazon beszéd folyamán kétszeri figyelmeztetés dacára — gyönyörű magyarsággal mondja — ismétli a fentebbi hibát, az elnök tartozik tőle a szót megvonni.« Amidőn ezt elismerem, kifogást kell emelnem az ellen, hogy viszont ezt a szakaszt nem egyformán alkalmazza az elnökség. Hivatkozom arra, hogy pl. Viczián képviselőtársam, ha akármiről van is szó, akár a Duna—Tisza szabályozásáról, akár pénzügyi vagy gazdasági kérdésekről, vagy bármilyen törvényjavaslatról, rendszeresen és következetesen feláll és bebizonyítja, hogy a könyvnyomdászok szakegyesülete csak három évenként tart közgyűlést (Kothenstein Mór : Erről tart egyórás előadást !) és ezen rágódik másfél óra hosszat anélkül, hogy akármelyik elnöklő ur őt ebben megzavarná vagy megakadályozná, anélkül, hogy ebben az elnök megakadályozta vagy őt kellő mederbe szorítani igyekezett volna. Pláne nem történt meg az, hogy ezen jogcímén őt megrendszabályozták volna. Hivatkozhatom arra, hogy a minister urak kivétel nélkül és állandóan, különösen a frank vitában és annak zárószavában mindenről beszéltek, csak magáról a frankügyről, csak magáról a tárgyról nem. Mindenről ejtettek szót, csak éppen annyi fáradságot nem vettek maguknak, hogy a frankvitában elhangzott vádakra válaszoltak volna. A tegnapi napot teljes mértékben — szerintem a házszabályok megkerülésével — -a minister urak foglalták le maguknak és »a klotürrel elszakított vita utolsó napját elvonták a bírálat elől. Nem a tárgyhoz beszéltek, obstruaitak és ennek az obstrukciónak az egész nap folyamán nem volt elnöki beavatkozás vagy figyelmeztetés a következménye. Nyugodtan beszélhettek félre és térhettek el a tárgytól. Ma pedig az történt, hogy egy képviselőtársunk Pallavicini őrgróf képviselőtársunk mentelmi jogához szót kért, és állásfoglalását meg akarta alapozni a kérdés előzményének ismertetésével. Ezt azonban csak az elnök sűrű figyelmeztetése mellett tudta megcselekedni nagy akadályok között, és végre az elnök ur a szót tőle megvonta. Az ilyen eljárás mellett, eltekintve attól, hogy ezeket a házszabályokat az egységespárt kritika és ellentmondás nélkül az ellenzék távollétében a saját maga szükségletének megfelelően a saját maga testére szabta és az ellenzéki bírálat megévi március hó 24-én, szerdán. szorítására készítette el, eltekintve ettől a borzalmas hiánytól és szépséghibától, még az a baj is fennáll, hogy az elnökség ezeket a házszabályokat sem alkalmazza egyformán és pártatlanul. Más a szabály és a gyakorlat az egységespárti képviselőkkel és a minister urakkal szemben és más a felfogás és a gyakorlat az ellenzék szónokaival szemben. Én azt hiszem és ugy tudom, amennyiben a külföldi parlamentek házszabályait ismerem, hogy a megszorító rendelkezéseket egyfelől teljesen egyformán és pártatlanul alkalmazzák, másfelől pedig a megszorításokat nem megszoritó, hanem kiterjesztő értelemben magyarázzák. Az én szerény felfogásom szerint az elnökség kötelessége nemcsak a tárgyalás rendjét és nyugodt menetét biztosítani, hanem az is, hogy az ellenzék és a kisebbség jogait megvédelmezze. Ez a gyakorlat az angol parlamentben, amelynek házszabályai szigorúak, de joggal szigorúak, mert az a parlament titkos, demokratikus választójog alapján választatott. Az angol speaker _ sohasem téveszti szem elől azt, hogy a kisebbség jogainak védelme tekintetében is vannak kötelezettségei, és az angol alsóházban a kisebbség jogait az elnökség, a független és pártatlan elnökség, amely nem függ pártoktól és politikai nézetektől, mindenkor meg is védelmezi. Miután én itt ezt nem látom, sérelmezem, kifogásolom és az ellenzéknek kvázi üldözését, szólásszabadságának megrövidítését látom abban az elnöki intézkedésben, amelyet Baross János, képviselőtársunkkal szemben alkalmaztak. Én az ellenzék megnyugtatása és a szólásszabadság biztosítása, a parlamenti tárgyalások aggálytalansága szempontjából kénytelen vagyok tehát az elnök urat arra kérni, hogy ezt a felfogását méltóztassék re VÍZIÓ cil£l venni és Baross János képviselőtársunknak lehetőséget adni arra, hogy a belefojtott mondandóit itt, a nemzetgyűlés szine előtt elmondhassa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Más lapra tartozik azután a mélyen t. kormánypárt magatartása az ellenzéki szónokkal szemben. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy az az intolerancia, amely a túlsó oldal részéről állandóan és következetesen megnyilvánul, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a parlament zavartalan működését biztosítsa. Ha egy képviselő, aki bejelenti itt a Házban, hogy három hónap óta beteg, de mondanivalója van, ha a házszabályadta jogával élni kivan és megkéri a t. túloldalt, hogy tegye neki lehetővé a tárgytól való eltérést és ezt a t. többség nem teszi meg, nem teszi lehetővé annak a képviselőnek, aki három hónapja betegsége miatt nem vehet részt a nemzetgyűlési tárgyalásokon, hogy ezt most engedéllyel pótolhassa : ez olyan hiánya a kölcsönös lojalitásnak, (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) olyan hiánya a túlsó oldal részéről a szólásszabadság tiszteletének, amit házszabályszerüleg nem lehet ugyan kifogásolni, de lehet emberileg és a parlamentáris rend szempontjából. Én kijelentem, hogy a túlsó oldal a házszabályadta keretek között nem támaszthat olyan igényt, amelyet az ellenzék ne elégitene ki. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hivatkozom arra, hogy a túlsó oldalról számtalanszor kértek házszabályszerü kedvezményeket, és az ellenzék, tekintet nélkül a tárgyra és a személyre, mindenkor megadta azokat, mert ugy éreztük, hogy ez kötelességünk, a kölcsönös lojalitásnak ez a mértéke elmaradhatatlan. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Nagy Vince képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. Nagy Vince : T. Nemzetgyűlés ! A tegnapi nap folyamán a belügyminister ur beszéde alatt