Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-531
A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. évi április hó 17-én, szombaton. 153 Elnök : Csendet kérek 1 Bud János pénzügyniinister : Méltóztassanak megengedni, hogy a hitelélet egypár kérdésére térjek most rá. Ami a hiteléletet illeti, méltóztatnak tudni, hogy ha visszamegyünk az elmúlt évre, ebben a tekintetben több kedvező jelenséggel számolhatunk ; de természetesen rá fogok térni a kedvezőtlen jelenségekre is. Elsősorban is azt látjuk, hogy a kamatláb kedvezően alakult, nem beszélve a Nemzeti Bank kamatlábáról, amelyet több ízben szállítottak le, raig végre ezidőszerint elértünk a 7°/ 0-os kamatlábhoz. Ez maga olyan tény. amely eléggé mutatja, hogyan működik a Nemzeti Bank. Én ezzel csak azt akarom leszögezni, hogy ebben a tekintetben is volt a kormány pénzügyi politikájának és gazdaságpolitikájának sikere Én azonban az elmúlt időket veszem. Amikor nem kis mértékben, talán belföldrőMs hozzájárultak ahhoz, hogy a bizalmatlanságot felkeltsék és támadás töiténjék a korona ellen, minden fáradság és minden nehézség nélkül verte vissza a Nemzeti Bank ezeket a támadásokat és beigazolta, hogy a magyar korona olyan erősen meg van alapozva, hogy azt ilyen egyszerűen megtámadni nem lehet. Ami a kamatlábakat illeti, eltekintve a Nemzeti Bank kamatlábától, azt látjuk, hogy a prima kereskedelmi váltó leszámítolási kamatlába Í6V2—18% volt 1925 elején, most pedig leszállott 9—9V4°/o-ra. Ha az OKH.-át vesszük, azt látjuk, hogy a vidéken az 1925. év elején még 32%-os kamattal dolgoztak s ma már ez leszállott ll°/ 0-ra. (Felkiáltások a balközépen : Hol ? Hol ? — Malasits Géza : Csak épen kapni nem lehet ennyiért. 20%-ot, meg ennél is többet fizetnek a vidéken ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Buű János pénzügyniinister: Ezt ugy értettem, hogy az OKH. adja ennyiért az ő hitelszervezeteinek, de ezek természetesen még hozzászámítanak néhány százalékot. 32% ról azonban ma már semmi esetre se lehet szó és az OKH. vezetősége bebizonyította, hog3^ meg tudta találni a módját annak, hogy legalább 50%-kal csökkentse a kamatlábat. Ha nem is akarok visszamenni arra az időre, amikor abnormális 60%-os kamatokat láttunk, mégis meg lehet állapítani, hogy a hiteléletben bizonyos kedvezőbb alakulás történt, különösen ha az utóbbi időket vesszük, amikor a prima kereskedők váltóinak kamatlába leszállott majdnem 9%-ra. Ennek magyarázata egyrészt a Nemzeti Bank politikájában, másrészt pedig abban van, hogy a vidéki pénzintézeteket a budapesti intézetek jobban alimentálhatták és igy a visszleszámitolás következtében helyesebb arány következett be a hiteléletben. Nem állítom ma sem, sőt ismételten mondom, hogy még mindig olyan a kamatteher, hogy emellett a gazdasági életet normálisan folytatni nem lehet, kétségtelen azonban, hogy az utóbbi időkben bizonyos okokból — nem akarok most egyes tényekre rámutatni, de egyrészt azáltal is, hogy egyes nagy cégek fizetésképtelenek lettek, — bizonyos fokig bizalmatlansági krizis támadt. (Gfaal Gaston : A községek nem kapnak hitelt !) Rátérek arra ..is ! Örvendetesnek kell azonban jeleznem, hogy ez a bizalmatlanság már tűnőben van, mert hiszen megint lehet látni, hogy a kamatláb, amely emiatt 11—12°/o-ra emelkedett fel, ma már ismét leszállott 10°/o-ra. A külföld részéről is, amety nagyon érdeklődött már főként a rövid lejáratú hitel révén az ország gazdasági talpraállása iránt, szintén bizonyos tartózkodás jelentkezett, megint látjuk azonban — amit én csak helyeselni tudok — hogy most már a pénzintézetek bekapcsolásával újból érdek, lödnek irántunk. Az a tünet, hogy pénzintézetek egyetlenegy esetben sem kerültek nehéz helyzetbe, mutatja azt, hogy jól bírálták el a gazdasági tényezőket és ennek alapján nyugodtan lehet ide pénzt kölcsönözni. Ami a rövidlejáratú hiteleket illeti, természetszerűleg ez csak bizonyos határok között van előnyére a gazdasági életnek, alapjában véve csak a hosszúlejáratú hitel az, amely a gazdasági életben helyes irányt teremthet. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy egy évvel ezelőtt itt tárgyaltunk és mindenki bizonyos szkepszissel fogadta, hogy lehetséges-e hosszúlejáratú hiteleket elérni. Csai< arra akarok rámutatni, hogy bár hosszú fáradozás után, de végeredményben, — ami a mezőgazdaságot illeti, — a hosszúlejáratú hitelt meg teremtettük Ebben a tekintetben nagy érdem illeti meg a Földhitelintézetet, — amelynek sikerült egy pénzcsoportot megnyernie, — és más nag3'obb intézeteket is. Egyes intézetek, mint a Földhitelintézet Anglia részéről, más intézetek pedig Amerika felől tudtak ilyen hitelekhez hozzájutni. Viszont annyi ban is kedvezően kell megítélni ezt a kérdést mert olyan feltételeket sikerült a kormánynak elfogadtatnia, amelyek a mai viszonyok között Európa egyéb részeivel összehasonlítva a legelfogadhatóbbaknak jelentkeznek. Az állam részéről engedélyezett 22 millió korona hosszúlejáratú hitelből 168 millió utaltatott ki eddig, azonban még nem vétetett teljesen igénybe. Sajnos kénytelen vagyok itt is ezt bizonyos megjegyzés tárgyává tenni, mert hiszen a földbirtokrendező bíróság részéről az úgynevezett mentesítést oly nehezen lehet megkapni, hogy az megakasztja a hitel folyósítását (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, mert valaki, aki hitelhez akar jutni, nem a maga jóvoltából vállalkozik erre, annak gazdasági szükségesség az a hitel, a legtöbb esetben nem várhat a hitelre hónapokig, mert az alatt az idő alatt egészen tönkre megy. Ez tarthatatlan helyzet és azt hiszem, hogy a gazdasági élet parancsolólag megköveteli, hogy ezen változtassunk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Förster Elek : De a telekkönyvi kérdést is meg kell oldani.) A másik szempont, amelyet megemlítek, hogy a Földhitelintézetnek sikerült egy millió fontol külföldön lekötnie, ebből 800.000-et már elhelyezet, 200.000 et pedig a napokban fog tudni elhelyezni. Kilátása van a Földhitelintézetnek további ilyen tőkékhez való hozzájutáshoz, és majdnem befejezettnek tekinthető, hogy az amerikai piac e napokban 3 millió dolláros jelzálogkölcsönt fog rendelkezésre bocsátani. Ugyancsak egészen biztosnak vehető, hogy a Földhitelintézet az angol piacon is megjelenhetik. A többi pénzintézeteknek is sikerült 15 millió dolláros kölcsönüzletet kötni, amelyből 3 millió azonnal folyósittatott, a többi szukcesszive fog folyósittatní, ha a gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi. Ha már most összeveszem ezeket a tényeket, nem mondom, hogy horribilis összegeket jelentenek, de ha visszagondolok arra, hogy tavary, midőn a vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk, egyetlenegy korona hosszúlejáratú hitelhez még nem lehetett hozzájutni, ma pedig, ha a Földhitelintézet 24, ujabban 15 milliónyi kölcsönét veszem, és hogyha hozzáveszem a bankoknak kölcsöneit, majdnem 100 millió aranykoronát tesz ki az, amit egy év alatt elértünk. Csak azért hivatkozom erre, hogy rámutassak, hogy ez is tulajdonképen az államháztartás rendezésének függvénye. Méltóztassanak elhinni, hogyha különösen azon a piacon, ahol nem ismerték alapjában véve a jelzálogkölcsönöket és fogalmuk sem volt ennek a kölcsönnek mibenlétéről, sikerült a bizalmat felkelteni, ez elsősorban NAPLÓ. SLI. ? f;