Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-531
154 A nemzetgyűlés 531. ülése 1926, következik az ország pénzügyi helyzetének rendezéséből, mert csak ennek tulajdonitható, hogy hajlandó a külföld ezeket a hiteleket folyósítani. Rá akarok mutatni arra, hogy ebből a szempontból remélhetjük, hogy bizonyos javulás fog bekövetkezni a jövőben is a hitelélet szempontjából. Itt elsősorban a külső jelekre akarok rámutatni. Az a feszültség, amely eddig nálunk is volt e tekintetben, ma már szünőben van, s remélem azt, hogy a pénzintézetek is revízió alá veszik mostani álláspontjukat, mely különböző okokból származik és jobban fognak majd sietni hitelpolitikájuk által a gazdasági élet segítségére. Ha a külföldet nézem, ott is bizonyos megkönnyebbülést látok, egyrészt az államkölcsönöket sokkal alacsonyabb kamattételek mellett bocsátják ki, mint egy év előtt, másodszor — és itt van a lényeges szempont — közeledik egymáshoz az állami és a magánkölcsön kamatlába, végül Németországban és Ausztriában az egész vonalon mutatkoznak a jelei a hosszabblejáratu kölcsönök megteremtési lehetőségének is. Ha mi nem akarunk hozzájárulni ahhoz, hogy irántunk bizalmatlanok legyenek, kötelességünk felhasználni minden tényt, hogy az országgal szemben a bizalmat fokozzuk és akkor meg vagyok győződve, hogy annak hatása itt is fog jelentkezni. Mindenki vessen számot azzal, hogy ténykedésével visszahal a gazdasági életre és a gazdasági élet fizeti meg drágán azt, amit más oldalon akarnak elnyerni. Megemlitem még ezzel kapcsolatban, hogy a mezőgazdaság részére egy 10 millió koronás rövidebb lejáratú hitelt folyósítunk a napokban és pedig egész mérsékelt kamatláb mellett, Förster Elek : Mekkora kamatláb mellett ?) Kilenc körüli kamatláb mellett. (Egy hang balfelől : Kapnak-e belőle a kisgazdák ?) Igenis, a kisgazdák is részesülnek belőle; abban az arányban fognak szerepelni a birtokos rétegek, mint amilyen arányban jelentkeznek az ország gazdatársadalmi tagozódásában. Ezzel sem azt mondjuk, hogy meg tudjuk oldani e kérdést, csupán azt akarja elérni a kormány, hogy a hitelélet alakulására befolyást tudjon gyakorolni helyesen és normálisan vezetett hitelpolitikával. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hogyan ? Milyen eszközökkel ?) Az idő most már előrehaladt és ezért e kérdésről talán külön fogom részletesen tájékoztatni a t. Nemzetgyűlést, azonban megmondhatom, hogy az OKH.-ban tömörült intézetek utján. Egyik legnehezebb feladat a középipari hitel megteremtése. Ezzel a kérdéssel is nag} T on komolyan foglalkozik a kormány, e téren vannak külföldi ajánlatok. Abban a percben, amidőn elfogadható tervet kapunk, készséggel vagyunk hajlandók foglalkozni e hitelkérdés megoldásával is és erről a helyről is kérnem kell a pénzintézeteket, hogy ne akadályozzák, hanem segítsék elő a maguk részéről is a kérdés megoldását, amelyet már tényleg megoldásra vihettünk volna, azonban az egyik oldalon nehézségek jelentkeznek, amelyeket ki kell küszöbölni, mert mindnyájunk érdeke az, hogy a középipart megmentsük. Köviden a községek hitelével is foglalkozni kívánok. Ezzel kapcsolatban három kérdést akarok megemlíteni : elsősorban a községek és városok háztartásának rendezését. Az a helyzet, amely ma van, tarthatatlan és jórészt onnan származik, hogy a községi háztartásokban vannak olyan befektetések, amelyeket nem lehet a rendes adóbevételekből rövid idő alatt fedezni, hanem, amelyek csak hosszabb idő alatt fedezendök. Ebből a szempontból bizonyos adatokat kellett gyüjtenem. így merült fel a községi hitel rendezésének kérdése. Sajnos, nem mindenütt tapasztaltam azt a készséget, amelyet ebben a kérdésben vártam, az adatok még nem érkeztek be, remélem azonban, hogy a jövőévi április hó 17-én, szombaton. ben be fognak érkezni ; több külföldi tőkecsoporttal is érintkezésbe léptünk, ezt a kérdést tehát megoldásra visszük. Bizonyos tervek is vannak és tárgyalások vannak folyamatban, s azt hiszem épen a városi kölcsönnel elért eredmények után, ahol látta a külföldi tőke, hogy az összes várakozások teljesültek, épen ugy megoldásra fogjuk juttatni a községi kölcsön ügyét is. Ezzel kapcsolatban meg akarom említeni, hogy a községek és városok háztartásának rendezésével kapcsolatban feltétlenül rendezni kell aközmunkateherváltság kérdését is, (Helyeslés.) mert -ez az a kérdés, amely a legsúlyosabban és igazságtalanul nehezedik a vidékre két szempontból: először azért, mert 100— 300%-os emelkedések vannak a békeidőkkel szemben, amelyek teljesen indokolatlanok, másrészt békében az akkori mérsékelt i özmunkaváltság kötelezettségeknek átlagban csak 25%-át vették* igénybe a vármegyék, mig most a túlságosan felemelt kötelezettséget teljes mérvben felhasználják. Ezt a kérdést, amely nem a pénzügyi, hanem a kereskedelmi tárca körébe tartozik, a legrövidebb idő alatt rendezni kell. Most még röviden a külkereskedelmi helyzettel kívánok foglalkozni és rá akarok mutatni arra, hogy külkereskedelmi mérlegünk 1924 július 1-től, 1925 február végéig 116 milliónyi passzivitással dolgozott. Ugyanabban az időben egy évvel később, 1925 július 1-től, 1927 február végéig eltűnt ez a passzivitás, sőt 79 millióval aktiv volt a mérleg. Ez annak a folyománya, hogv mig a behozatalban nem történt majdnem semmi változás, — 526 millió volt az előző időben és 523 millió volt az utóbbiban — addig a kivitel 210 millióról 531 millióra emelkedett. Ez természetes következménye volt a jó termésnek. Nekem meggyőződésem az, hogy ha az idén is kedvező termés lesz, akkor a kereskedelmi mérleg passzivitása végleg el fog tűnni. Ez mutatja egyúttal azt is, hogy milyen fontos érdekek fűződnek a mezőgazdaság megerősödéséhez. Ha a mezőgazdaság nehéz helyzetben van, ennek magyarázata jórészt abban keresendő, hogy olyan változás történt az év folyamán, amely a termés értékének jórészét elemésztette, mert hiszen 600.000 koronáról a búza ára lement 400.000 koronára, (Gaal Gaston : Háromszázezerre !) sőt 300.000 koronára. Ez az óriási termelési költség mellett természetesen nehéz helyzetbe hozta a mezőgazdaságot. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A belső fogyasztás hiánya ! A munkanélküliség !) A belső fogyasztás terén semmi visszaesés sem történt Ez az egész világgazdasági élet szempontjából nagyon fontos probléma, mert az, hogy ilyen lehetetlen szélsőségek között mozgó áringadozás volt, az egész világgazdasági életre kedvezőtlenül hat. Vannak tervek a megoldást illetően, de csak egy megoldás lehetséges, az, hogy kivétel nélkül minden állam fog termelni, ha megint beállnak a normálisabb viszonyok a termelés terén és az egyes országok közötti gazdasági és hitelérintkezés terén. Mindaddig, amig ezek a korlátok bármely ponton nem tűnnek el, addig a világgazdaság sem fog tudni ebből a válságos helyzetből kiszabadulni. Még olyan helyen is, ahol bizonyos passzivitásunk van, ha jó termésünk lesz, alkalmas lehet arra a helyzet, hogy a kivitel megjavuljon s ezzel a paszszivitás eltűnjön. Ezzel be is fejeztem költségvetési beszédemet, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kiterjeszkedtem az államháztartással kapcsolatosan az összes kérdésekre, érintettem ezzel kapcsolatosan a gazdasági élet problémáit is. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy azokat az időket éljük, amikor talán a legtöbb feladat hárul nemcsak a kormányra, hanem a társadalom minden rétegére és minden tényezőjére. Olyan időszakhoz érkeztünk, amidőn nemcsak
