Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-531
152 A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. jutottunk volna, hogy minden vagyon megsemmisült volna. Itt egy takaró volt, amelyen keresztül nem tudott senki tisztán látni s ennek alapján tévedtünk az infláció veszedelmes útvesztőjébe. Ezt akarom elsősorban leszögezni. Ha viszont ezt a következtetést levontam, a problémát a másik oldalon kell megfognom. Azt hiszem, hogy az állam akkor, amikor segitségére sietett a gazdasági életnek s minden erejét felhasználta, hogy segítsen, megtette a maga kötelességét. Azt, amit sokan kivannak, hogy végeredményben az egész gazdasági életet ilyen beruházásokra alapítsuk, lehetetlenség, ezt sehol a világon nem lehet elérni. A beruházás ma az az anyag, amely erőt visz a gazdasági életbe, amely nehéz helyzetekben enyhít, de magának a gazdasági életnek keli olyannak lennie, amely a gazdasági kérdéseket helyes irányba tereli és megoldja. Itt a Házban is sokszor hallom a koncentráció kérdését. Ha ezt a szót hangoztatják, olyan ellenszenv mutaLkozik e szó iránt, mint talán csak a titkos társaságok iránt. Koncentráció alatt sok mindent lehet érteni, de én sohasem akarom és most sem értem azt, hogy olyan koncentrációt kell csinálni, amely helytelen irányba tereli az áralakulást, de igenis, szerintem le kell vonni a gazdasági élet törvényszerűségének következményeit. Nyilvánvaló, hogy különösen az ipari üzemek ugy, ahogy ma vannak, nem maradhatnak. így önmaguk eilen dolgoznak, ö maguk életképességét csökkentik, itt kell, hogy valahol bizonyos találkozása, bizonyos egyesülése legyen minden üzemnek. Méltóztassék csak a külföldön végignézni, ott ez a folyamat nagyon helyesen, már megindult. Méltóztatnak tudni, hogy ez az u. n. gazdasági koncentráció kétféle irányban történik, vagy vertikális vagy horizontális irányban. Vertikálisan történik akkor, ha egyesíteni akarunk minden olyan üzemet, amely az illető termékek előállítására szükséges. Ma nem ennek idejét éljük, hanem az u. n. azonos üzemek koncentrációjáét, az u. n. horizontális koncentráció idejét, amely óriási munkamegtakarítást eredményez, tulajdonképen a munkapiac helyes ellátását, megszervezését, a rezsi költségek megoszlását. (Gaal Gaston : A fogyasztók kiszipolyozását !) Igen t. képviselőtársamat megnyugtathatom, hogy távolról sem azt a kartelipolitikát értem, amelyre utalni méltóztatott. Rá kell mutatnom azonban arra is, hogy a kartell kérdésével is komolyan kell foglalkoznunk és ezt a kérdést valamiképen szabályoznunk kell, hogy a visszásságok eltűnjenek. Méltóztassanak elhinni, hogy a kartellre is szükség van a gazdasági életben. Egyszer nem kisebb egyén, mint Bismarck próbálta a 80 as években Németországban a vas kartellt feloszlatni, de később mégis kénytelen volt álláspontját megváltoztatni, ő maga kivánta vissza a kartelleket, mert ez teljesen rombadöntötte az egész német vasipart. A kartellnek is meg v.m tehát a maga jogosultsága, csak a visszásságai és a vele kapcsolatos visszaélések ellen kell védekezni. Ezzel kapcsolatban kell elmondanom, hogy a fúziókat az egész vonalon elő kell mozdítanunk. Ennek meg kell történnie a pénzintézeteket illetőleg is. Lehetetlen, hogy eltűrjük azt a sok pénz intézetet s mentől később fognak ezek rájönni arra, hogy nem lehet minden faluban két, minden városban tíz pénzintézet, annál rosszabb rájuk nézve. A kérdést tehát ebből a szempontból is el kell bírálni s részünkről nem egy intézkedés történt azért, hogy ezeket a fúziókat előmozdítsuk Jól tudom, hogy az ellenállás elve, a vis inertiae a gazdasági életben is érvényesül, de sokszor hátrányára a gazdasági életnek. Nem akarok tovább immorálni ennél a témánál, de azt hiszem, hogy a gazdasági minisíerek, elsősorban a kereskedelemügyi minister ur majd úgyis foglalkoznak az összes évi április hó 17-én, szombaion. kérdésekkel s igy meg fogjuk találni az utat ezeknek a problémáknak a megoldására, mert különben ha későn fogunk rájönni erre, nagyon fogjuk bánni, ho^ a kellő időben nem tettük meg a szükséges lépéseket ezen intézkedések keresztülvitelére. A beruházásokkal, mivel már sokszor ismertettem, hogy milyen célokra engedélyezték ezeket az összegeket és hogyan használtuk fel azokat, most nem akarom az igen t. Nemzetgyűlést untatni, hanem csak a jövő évi beruházásókkal kívánok foglalkozni. A jövő évi beruházásokat illetőleg a helyzet az, hogy rendelkezésre fog állani az állami üzemeknél a költségvetésbe felvett 14'3 millió aranykorona, továbbá 12 millió az adminisztativ beruházásokra és végül az az 50 millió, amelyet a Népszövetség a népszövetségi kölcsönből feloldott Ugyancsak beruházásokra fogjuk fordítani az idei feleslegeknek azt a részét is, amelyet esetleg nem kell lekötni forgó tőke céljaira. így merem állítani, hogy a jövő költségvetési évben is minimum 100 millió koronás beruházásra lesz meg a lehetőség. Most az a kérdés, mikor kezdjük meg ezeket. Merem állitani, hogy bizonyos irányban már meg is kezdtük a jövő évi beruházásokat akkor, amikor a népjóléti minister ur az ő épitő tevékenységét ugy állapította meg, hog3 r az építkezéseknél már figyelembe veszi a jövő költségvetési évben szereplő tételt is. Egy körülményre azonban nyomatékosan felhívom a t. Ház figyelmét. A beruházásoknál a leglényegesebb a folyamatosság. Ezen azt értem, hogy júliusban ne legyen semmi fenakadás, hogy a beruházások, amelyek most történnek, júliusban mindjárt folytathatók legyenek. A ministerelnök ur már rámutatott s én is ismételten rámutattam már arra, — s ha érdekli igen t. képviselőtársaimat, fel is olvadom, nehogy azt higyjék, hogy nem helyesen citálom a Népszövetség határozatát — hogy kimondottak, hogy előfeltétele annak, hogy a főbiztos ur hozzájáruljon a felszabadított 50 milliónak beruházási célokra való leihasználásához, az, hogy a költségvetés meg legyen szavazva, hogy tehát költségvetési törvény legyen. (Pikler Emil : Nem kellett volna vadászati szünetet tartani három hétig! — Szomjas Gusztáv: Keresztény ünnep volt az !) Az idő ökonomikus kihasználását illetőleg nagyon sok szemrehányást nem tehetnek a kormánynak. Nagy felelősség van a nemzetgyűlésen. Azt szokták mondani, hogy én terrorizálok. Ez távol áll tőlem. De ha hozzájárulást nem kapunk és a költségvetés nem lesz az előirt időben, ez azt jelenti, hogy a népszövetségi főbiz:os ur nem jelentheti azt, hogy hozzájárulását megadta ezekhez a beruházásokhoz s akkor ezek elmaradnak az őszi hónapokra. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez megint jó mellbevágás ! — Szomjas Gusztáv : Ki részéről'?) Elnök : Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Bud János pénzügyminister. Méltóztassanak ezeket nagyon komolyan mérlegelni, mert a gazdasági életnek semmi sem volna nagyobb kárára, mint az, ha ezek a beruházások nem történének meg. Most kénytelen vagyok megint a sajtó egyik orgánumának visszavágni, amely mindig vezércikkekben foglalkozik ezzel a kérdéssel és amely megint szemrehányást tett nekem, hogy azt mondtam : nincs tehát beruházás. Én igenis azt mondom • van beruházás, ha ennek a beruházásnak megvannak oz elő feltételei, s a nemzetgyűlésen múlik, hog}' a folyamatosság meglegyen a beruházásokban, nem pedig a kormányon. A nemzetgyűlésnek kell biztosítania, hogy ez a l'olytonoság meglegyen ! (Propper Sándor: Láthatatlan beruházás ! — Zaj.)
