Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-531

A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. adó terhére helyezzük át a fogyasztási adók egy részét, ezt a mai viszonyok közt nem tartom helyesnek. Ami a kérdés másik részét, a forgalmi adórendszert illeti e tekintetben sokat vitatkozhatunk. De ha a külföldi példákat vesszük, (Malasits Géza : Furcsa, hogy szabadságjogok tekintetében nem veszik példának a külföldet!) és nézem, hogy micsoda adókat vesznek elő itt, mint a tehertételeket az állami adóztatás szempontjából, akkor erre válaszolhatnék egy francia képeslapnak az Illustrationnak egy képes kimutatásával, amely ennek a lapnak a legutóbbi számában jelent meg arról, hogy milyen adóztatásokat visel egy egyén. Méltóztassék azokat a képeket megnézni s megméltóztatnak látni, hogy abszolúte nincs egy olyan funkció, amelyet adóalapnak ne lehetne minősíteni. Ha a mai helyzetet összevetem a múlttal és a körülöttünk levő államok helyzetével, megállapíthatom, hogy itt egyszerű adórendszer van. (Gaal Gaston: Egyszerű adórendszer? — Drozdy Gyözö ; Egyszerűen érthetetlen adórendszer !) Nem találnám indokoltnak, hogy megint uj adórendszereken törjük fejünket, mert ez a gazdasági életnek olyan megbolygatása volna, amit igen t. képviselőtársaim vállalnának a legnehezebben akkor, ha a felelőség e tekintetben az övék volna. Csak pár szóval akarom megemlíteni a fogyasztási adók köréből a mezőgazdaságban használt benzinnek és olajnak kérdését. A fogyasztási adókat illetőleg a fejlődés a szerint történik, hogy a fogyasztás hogj^an emelkedik. Én állampénzügyi szempontból, ami a mezőgazdaságot illeti, az ott elhasznált benzint nem tartom olyan jelentékenynek, hogy ezt a fogyasztási cikket ne szabadítsuk fel teljesen az adók alól. Ezt tehát a legközelebbi jövőben meg akarom valósítani. (Gaal Gaston ; Csak lássuk már !) Az illetékek szempontjából revizió alá akarjuk venni az örökösödési illetéket. (Helyeslés balfelől és a jobboldalon.] Ez a legkisebb vagyonnál is olyan súlyos, hogy sokszor csak vagyon-elidegenítéssel oldható meg. Én ezt a jövőben fenn nem tarthatom, ennek tehát a megváltoztatását tervezem. Továbbá ugyancsak az okirati illetéknél is bizonyos változtatást kívánok keresztülvinni, mert ez különösen a hitel és a gazdasági élet szempontjából nem egyszer indokolatlan terhet jelent és nemzetközi szempontból is tényleg nagyobb fontossággal bír, mert természetesen visszahat különösen a hitelélet terére. (Gaal Gaston : Ez is helyes ' — Derültség a középen.) Ami a vámjövedekeket illeti, a vámjövedék a múlt évben 85*8 millióval szerepelt most pedig 57-8 millióval. Az eddigi adatok igazolják, hogy számításaink helyesek voltak, mert tényleg ezeket a tételeket kapjuk meg. Most, hogy az egyes kereskedelmi szerződések életbe lépnek, 30°/o os csökkentés irányoztatik elő. A dohányjövedék kérdésével az idő előrehaladottságára való tekinteitel nem akarok most részletesebben foglalkozni, sem azzal, hogy miként fejlődik a dohányjövedék, csak jelzem, hogy itt a legörvendetesebb fejlődést lehet megállapítani; remélem, hogy ez továbbra is folytatódik. Csak le akarom szögezni, hog5^ az az akció, hogy egyrészt nagy előlegeket nyújtottunk a gazdáknak, másrészt kamatmentes kölcsönt adtunk nekik, megtermetté a maga gyümölcsét, mert amíg 1922—1923-ban tulajdonképen stagnált dohánytermesztésünk, amennyiben csak 29.000 hold volt a dohánnyal bevetett terület, addig tavaly 3000 holddal, az idén pedig több mint 7000 holddal növekedett ez a terület, ugy, hogy ma már sikerült 40 ezer holdat dohánytermesztésre leszerződtetni, azt lehet tehát mondani, hogy másfél év alatt majdnem 50%-os emelkedés mutatkozik. (Gaal Gaston : Százötvenezer holdon évi április hó 17-én, szombaton. 151 kellene termelni!) Én is azon a nézeten vagyok, de meg kell elégednem ezzel az eredménnyel s ez is azt mutatja, hogy az az akció, amelyet megindítottunk, helyén való volt. Ezek után röviden foglalkozni kívánok egypár gazdaságpolitikai kérdéssel, bár ebből a szempontból már nem egyszer megmondottam véleményemet. Itt tulajdonképen egj^-két kérdést akarok érinteni, egyrészt a beruházásokat illetőleg, azt hiszem, bátran mellőzhetem azokat az indokokat, amelyek a beruházásokat szükségessé tették. Csak azt akarom jelezni, hogy amikor elsőizben megindultak a beruházások, ezeket az egész közvélemény nagy örömmel üdvözölte, bár a közvéleményben és itt a nemzetgyűlésben is volt olyan hang, amely azt vélte : kérdéses, hogy azokat folytatni tudjuk-e? Pénzügypolitikái szempontból és a kormány általános gazdaságpolitikája szempontjából le kell szögeznem azt a tényt, hogy az eddigi eredmények is nagy eredmények és ezt senkinek elvitatni nem lehet. Ha az eredeti tervek mellett maradtunk volna, egy félkorona sem jutott volna beruházásokra, mig igy mégis el tudtuk érni, hogy ebben a költségvetésben már hatalmas összegeket fordíthatunk beruházásokra s a jövő költségvetési években szintén. Ez olyan eredmény, melyet senkinek kétségbevonni nem lehet és amit mindenkinek, aki tárgyilagosan gondolkozik, el kell ismernie. (Gaal Gaston : A költségvetésben 12 millió van beállítva !) Helyesen méltóztatott t. képviselőtársamnak rámutatni, a költségvetésben tényleg 12 millió van az u. n. adminisztratív természetű beruházásokra beállítva, a resszortok keretébe tartozó hivatalok építkezéseire stb., azonban méltóztassék csak egy kis türelemmel várni. Ebben a költségvetési évben volt ez 12 millió, az üzemi beruházásokra fordíttatott 17*2 millió, a népszövetségi kölcsönből 50 millió, a feleslegekből 90 millió. Ezenkívül az állami gabonavásárlásokból visszatérülő pénzekből is bizonyos összegeket fordítunk beruházásokra, (Strausz István; Mekkora az a bizonyos összeg?) 15 millió, külön törvény és felhatalmazásunk van erre, ne méltóztassék azt hinni, hogy ez valami nagy titok. Törvény hatalmazza fel a kormányt a hasznos beruházásokra is és én az appropriációban részletesen beszámoltam arról, hogy. milyen célokra fordítottuk ezeket az összegeket. Összevéve tehát az adminisztratív beruházásokat, az állami üzemek beruházásait, a feleslegekei, a Népszövetség által felszabadított kölcsönösszeget és az 1925: IX. te. 9. §-a alá tartozókat, ez év folyamán összesen nem kevesebbet, mint 180 milliót fordítunk beruházásokra. Ez nem olyan összeg, amelyet egyszerűen le Kellene kicsinyelni. Én nem mondom, és senki sem mondhatja azt, hogy ez az ország gazdasági érdekeinek elég, hiszen ennyire elvértelenedett gazdasági életben tízszer ennyi összeg is elkelne. nz útra azonban mégis ráléptünk, az írány

T

t megjelöltük s lehet mondanom, hogy a gazdaságt válság nem tudom milyen méreteket öltött volna, ha az állam ezzel a tevékenységével nem lép közbe. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Teljesen elfogadom azt a véleményt, hogy a gazdasági élet ma nagyrészben válságos helyzetben van, azonban sok tekintetben most van a likvidálása mindannak, ami az országban a háborútól az inflációig történt. Épen ezért én nem jelszavak alapján ítélem meg a gazdasági életet, ezekkel a kérdésekkel nekünk komolyan kell foglalkoznunk és át kell látnunk, hogy nem a szanálás folytán következett be a válság, amit annyiszor, de helytelenül és inkább politikai célokra kihasználva hangoztatnak, hanem ellenkezőleg csak most lett világossá az egész helyzet. Most láthatja mindenki, hogy ha tovább folytatódik az a pénzügyi helyzet, amikor mindenki a vagyonát élte fel, lassan oda-