Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-531
150 A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. felelősséget azért, hogy holnaptól kezdve visszaállítja a 3%>ot, és akkor méltóztatik meglátni, hogy nem le.sz ember az országban, aki el ne ismerné, hogy a leszállítás tényleg megtörtént. A forgalmi adóval kapcsolatosan azt akarom még megjegyezni, hogy^ a legnagyobb követelmény a íazisrendszer bevezetése voit. A pénzügyi kormányzatot e tekintetben nagy szemreaányás nem illetheti, mert töbi> mint egy éve kérem az érdekeltségeket, hogy hozzanak oïyan tervezetei, amely komoly tárgyalás alapjául szolgálhat. De a mai napig nemcsak általános tervezetet nem hoztak, hanem még egyes cikkek tekintetében sem hoztak elfogadható tervet. Ezt csupán egy adattal fogom megvilágítani. Amikor a népjóléti minister urnái a drágaság! ankétek voltak, az érdekeltségek a hus árának megállapításánál azzal érveltek, hogy a legnagyobb oka a hus drágaságának a forgalmi adó, amely 12%-ot tesz ki. Amikor azután a forgalmi adót és az u. n. fázisrendszert kell megállapítani, sokkal erősebb érveléssel harcolnak amellett, hogy az adóteher a 3%- Kutatni kell, hol van itt az igazság. Amikor a drágasági ankénten beszélnek, egyszeriben nagy tétel a forgalmi adó, ha pedig arról van szó, hogy fázisrendszert állapítsunk meg, akkor ez egyszerre eltűnő csekély tétel. Jellemző adat ez arra, hogyan kezelik nálunk a kérdéseket. Teljesen aszerint, amint az érdek kívánja. Én mindig amellett voltam, hogy vonjuk be az adóztatásba az érdekeltségeket. Ezt meg is lettem az adófelszólamlási bizottságoknál, de kénytelen vagyok kiállítani a bizonyítványt, hogy az érdekeltségek nem érik el hivatásuk magaslatát. Ezek az érdekeltségek a védőügyvédek szerepét játsszák az egész vonalon, de nem az egyetemes érdekből, hanem egyes érdekből kiindulva. Ily körülmények között nagyon nehéz a kérdést meg oldani. Ismételten mondom, hajlandó vagyok mindennek dacára a legkomolyabban a fázisrendszerrel foglalkozni. E tekintetben első fecskeként fog szerepelni a szén, amelyre vonatkozólag a rendeletet azt hiszem még e hónapban ki lehet bocsátani. Hiszem, hogy helyes utón járok, amikor az elsőrendű életszükséglet! cikkeknél akarok hasonló módon eljárni, annál inkább, mert legyünk tisztában azzal, hogy a Íazisrendszer adómérséklést jelent, és ha valahol van adómérséklésnek helye, akkor eJsősorban ezeknél az életszükségleti cikkeknél. A húsnál és a lisztnél kívánok elsősorban ezzel megpróbálkozni, Ismételten hangsúlyozom, hogy amely napon megfelelőbb tervezetet kapok, amelyüen latom, hogy az állam érdekei meg vannak védve, nem fogok késlekedni ennek a rendszernek komoly mérlegelésével, de viszont nem vagyok hajlandó magamat játékul odadobni, mert végeredményben én vagyok felelős a költségvetés egyensúlyáért, nem pedig az érdekeltségek, melyek az elsők volnának, hogy ráolvassák a pénzügyministerre, hogy hibázott. A forgalmi adóval kapcsolatban meg akarom említeni, hogy revizió alá akarom venni a fényűzési adót. Konstatálnom kell, hogy bár az utóbbi időben sok mérséklés történt, tényleg mindig szerepelnek a fényűzési adóval megterhelt cikkek között olyanok, amelyeket jóakarattal nem lehet fényűzési cikkeknek minősíteni. Ebből a szempontból kétféle következtetést vonnék le. Az egyiket szociális, a másikat gazdasági irányban. Lehetetlennek tartom, hogy a butor, — eltekintve a luxus bútoroktól, —'fényűzési adó alá essék, mert hiszen a butor olyan szükségleti cikk, amelynek minden társadalmi rétegnél megvan a maga indokoltsága, (ügy van!) Igenis, megakarjuk oldani a fényűzési adó problémáját es azt hiszem, nem egy olyan cikket találunk, amelynél heh T esebb elbírálásra van szükség. Még csak azt akarom megjegyezni, hogy ma évi április hó 17-én, szombaton. még nem látom, hogyan alakul az egész költségvetési év, de ha az eddigi eredményből következtetve felteszem, hogy felesleggel lógjuk lezárni ezt a költségvetési évet is, és ha a jövőben ismét azon gondolkozunk, hogy miként kell adómérséklésekkel foglalkozni, akkor, azt hiszem, a forgalmi adó lesz az, amelynél ez a kérdés elsősorban fel kell hogy vetődjék. (Ugy van ! jobb/elől.) Nem akarok most Ígéretet tenni e tekintetben, csak jelezni akarom az irányt. (Szilágyi Lajos: Majd a választás előtt!) Azt bízza az igen t. képviselő ur reánk; az igen t. képviselőtársam igy gondolja ennek a megoldását, mi egészen másképen. Megjegyzem, annyival is inkább mérlegelni kell ezl a kérdést, mert mindig számolni kell azzal, hogy a szomszéd államok is mit tesznek nehogy a forgalmi adón át gazdasági életünk versenyképessége indokolatlanul csökkenjen. Ami a részleteket illeti, szive sen vagyok hajlandó annak idején ezzel a kérdéssel foglalkozni. A tárgyalások most már körülbelül befejezéshez közelednek vagy legalább is folyamatban vannak az úgynevezett kiviteli megtérítések szempontjából. Ezt is meg kell oldani, azért hogy iparunk versenyképességét a külföldön fokozzuk. Az adópolitikát illetőleg még csak két problémára akarok ezidőszerint rámutatni. Foglalkozni kívánok elsősorban azzal a tétellel, hogy vájjon azok az intézkedések, amelyek az államháztartás szempontjából az 1924: IV. te. alapján történtek, milyen érvényűek, másrészt pár szóval ki akarok térni adórendszerünkre is. Ugy fogni fel az 1924. évi IV tc.-t, hogy a történt intézkedések csak az újjáépítési időszakra vonatkoznak, teljes lehetetlenség. (Gaal Gaston : Másképen pedig nem lehet ! Tessék uj törvényt hozni, ha roszat csináltak!) Engedelmet kérek, megnyugtathatom t. képviselőtársamat, mert hiszen végeredményben az 1924. évi IV. te. alapján rendeztük pénzüg3d viszonyainkat. (Szilágyi Lajos: Csak a kormányét!) El tudja-e képzelni valaki, hogy amint rendeztük, ismét visszamegyünk a régi helyzetre? Ez azt jelentené, hogy feladjuk az egész szanálást és visszatérünk a régi állapotokra. (Gaal Gaston : Csak azt jelenti, hogy uj törvényi kell hozni!) Ha ilyen a helyzet, akkor nem tudom feltételezni egy jogászról, egy bíróról sem, hogy ezt az álláspontot elfogadja. (Gaal Gaston : Exner Kornél is igy nyilatkozott!) Ö is nyilatkozott, de őt oh an na^y tekintélynek mégsem tarthatom, hogy ebben a kérdésben véleményét elfogadhassam. (Gaal Gaston : Én tartom !) Ami az adórendszert illeti, e tekintetben mindig két panasz hangzik cl. Az egyik az, hogy a különböző adónemek, az egyenes adók és a fogyasztási adók nincsenek egyensúlyban. (Ugy van a szélsőbaloldalon. J Én el Hiszem, hogy ebben igazuk van a képviselő uraknak és ezt a megállapítást hetyeslem is bizonyos határig. De hogyan alakul ebben a tekintetben a helyzet? Ha sorra veszem az összes államokat, megállapíthatom, hogy ma már Magyarország oda jutott, hogy az egyenes adók tekintetében nagyon kedvező helyzetben van. (Ugy van jobb felől.) Méltóztassanak tekinteni a körülöttünk lévő államokat, méltóztassanak Németországot, Franciaországot nézni és meg méltóztatnak állapítani, hogy az egyenes adók arányszáma nálunk mennyivel magasabb. (Drozdy Gyözö : De a fogyasztási adóé is!) Nem olyan könnyen lehet tehát íelállitani azt a tételt, amelyet igen t. képviselőtársam is felállított. Ma, igenis, elérkeztünk ehhez a helyzethez, és tulajdonképen az egyenes adóknak további emelése azon a címen, ; melyet t. képviselőtársam akar alkalmazni, egyenesen a gazdasági élet megbontására vezelne. (Ugy van! a jobbfelől.) Más kérdés, hogy az egyenes adók egyes tételei hogyan munkálóduak ki stb., de hogy egv egyenes adórendszert abból a szempontból építsük ki, hogy az egyenes
