Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-531

A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. uto só falusi iskolában is, hiszen oda nem juthatunk el, de legalább a centrumokban. És kérdem, hogy nem helyesebb-e, ha igy megtakarítást érünk el és ezeket az összegeket más irányban használhat­juk fel. Azt hiszem ebben egyetértenek velem igen t. képviselőtársaim a túlsó oldalon is. Nem hiszem, hogy ha objektívek, más álláspontra he­lyezkedhetnének. (Pikler Emil : Ha tisztességesen megcsinálják !) Még ennél is fontosabb azonban, -— és itt van a kérdés lényege — hogy a felhasználás tekinteté­ben kell sokkal erősebb ellenőrzést megvalósítani az állami közigazgatásban. Nem akarok példákra hivatkozni, amelyekben tényleg pazarlás mutat­kozik, de tegnap is megállapítottunk egy ilyen t se­tét. Épen Gaal Gaston t. képviselőtársam hivta fel figyelmemet arra, hogy valahol épen tizszer annyi nyomtatványt rendeltek, mint amennyire szük­sége volt az illető községnek. Ezek önmagukban véve kis tételek, de ha összegezem ezeket, végered­ményben mégis nagy értéket képviselnek és sokkal messzebbmenően terhelik meg az államháztartást, mint az indokolt volna. Én azt tartom, hogy nem­csak a pénzügyministernek, hanem kivétel nélkül minden ministernek és minden hivatalfőnöknek kötelessége, hogy a takarékosság gondolatát ezen a téren is a legenergikusabban érvényesítse és meg kell találni e kérdés megoldásának módozatait, akár akarjuk, akár nem, mert erre akarom építeni a jövőben az államháztartás kedvezőbb helyzeté­nek kialakítását, nem pedig arra, hogy most, mikor adókkal túlterhelve állunk itt, az első_ alkalommal, amikor uj szükségletek támadnak, azon törjük a fejünket, hogy milyen uj adót lehet teremteni. (Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : A kisipart és a kiskereskedelmet terhelik !) T. kép­viselő urak, legyenek meggyőződve, semmiféle hát­rányt nem fognak szenvedni a kérdés megoldásánál a kisiparosok és a kiskereskedők sem. (Zaj. — Gaal Gaston : A parlamenti felszólalásokat kell megadóztatni ! —Helyeslés a jobboldalon. —Derült­ség. — Mozgás. — Elnök csenget.) További feltétel a népszövetségi megállapodás értelmében az, hogy a szanálás megállapított idő­szaka után következő költségvetés olyan legyen, (Zaj.) hogy abban az összes kiadások rendes állami bevételekből fedeztessenek. Azt hiszem, ehhez a kérdéshez nekem nem sokat kell hozzáfűznöm. Aki a költségvetést áttanulmányozta, az látja, hogy ez a feltétel ebben a költségvetésben teljesitve van. Még két kérdéssel kívánok foglalkozni, amely ezzel a szanálási tervvel kapcsolatos. Ha utána méltóztatnak nézni abban a jegyzőkönyvben, amely ezzel kapcsolatban felvétetett, ott meg van állapítva, hogy Magyarországnak egyik legnagyobb érdeke az, hogy a külföldi tőkék részére ismét megnyissa az országot. Ennek sine qua non elő­feltétele az állami pénzügyek rendezése. Itt a tények beszélnek. Méltóztassék végignézni Euró­pán. Ott, ahol az államháztartás nincs egyensúly­ban, külföldi tőkék nem jelentkeznek, külföldi tőkék nem hajlandók a gazdasági életben elhe­lyezkedni. Ebből a szempontból kell a költség­vetést és a pénzügyi politikát is elbírálni. Mi az eredményt igenis elértük. (Rothenstein Mór : De milyen áron !) Rá fogok térni arra, hogy a külföldi tőke figyelmét az ország iránt felkeltettük ugy, hogy a külföldi tőke ma már készséggel keresi fel a magyar közgazdasági életet, amire igent, képviselő­társam egy évvel ezelőtt mégcsak gondolni sem mert volna. (Kiss Menyhért : Csakhogy igen magas százalékkal ! — Propper Sándor : Légüres tér ! — Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) További feltétel volt, hogy Magyarország a maga részéről minden tőle telhetőt elkövessen, hogy különösen a szomszéd államokkal kereske­NAPLÓ. XLI. évi április hó 17-én, szombaton. 145 delmi szerződéseket kössön. Ennek a feltételnek is minden erőnkkel iparkodtunk megfelelni. Fel­tétel volt, hogy megszüntessük azokat az akadá­lyokat, amelyek a tilalmak révén ugy a bevitelnél, mint a kivitelnél jelentkeztek. Jóformán még meg sem kezdtük a szanálás keresztülvitelét, a kiviteli tilalmak már megszűntek, a beviteli tilalmakat régen elfelejtettük. Tessék körülnézni a szomszédos államokban és egész Európában, azt látjuk, hogy több állani még ma is sok tekintetben beviteli és kiviteli tilalmakkal dolgozik. Ebben a tekintetben mi már régen megteremtettük a teljes gazdasági szabadságot. A kormánynak az volt az álláspontja a kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag, hogy a kölcsönös gazdasági érdekek figyelembe vétele mellett bármely állammal szívesen köt kereske­delmi szerződést. A kereskedelemügyi minister ur mindenesetre alkalmat fog majd találni, hogy ezzel a kérdéssel teljes intenzitással foglalkozzék. A magam részéről csak annyit akarok kijelenteni, hogy Románia és Jugoszlávián kivül 23 állammal van legnagyobb kedvezményen alapuló kereske­delmi szerződésünk. Tarifális szerződésünk is van már ; ott van Lengyelország, Olaszország, Görög­ország, Spanyolország, amely utóbbi tarifális szer­ződést a napokban fogjuk életbeléptetni. (Zaj bal­felől.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztas­sanak már felhagyni a közbeszólásokkal. Bud János pénzügyminister : Franciaországgal már életbelépett a szerződés s az utolsó hetekben sikerült Ausztriával is kereskedelmi szerződést kötni. Remélem, hogy ez a szerződés minél előbb életbe is lép, ehhez fontos gazdasági érdekek fűződ­nek. Azt hiszem, ezek után nem lesz nehéz a több állammal is megfelelő kereskedelmi szerződést kötni s igy Magyarországot semmiféle szemre­hányás nem illetheti, hogy ebben a tekintetben nem tett meg mindent, amit a maga részéről megtehe­tett. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ha tehát áttekintem azt a programmot, amely meg volt állapítva az ország pénzügyi helyzetének megjavítására és helyreállítására, nyugodt lélekkel állithatom, hogy ennek a programmnak minden tekintetben megfeleltünk. Annak azonban, hogy az úgynevezett ellenőrzés kérdése a Népszövetség­nek júniusi ülésszakában felvehető legyen, további feltételei vannak, amelyeket addig teljesíteni kell. Ezeket a ministerelnökur tegnapelőtti beszédében már ismertette, de azokat a magam részéről is meg kívánom rögzíteni. Az első a költségvetési törvénynek június 2-ikáig, a tárgyalások megkezdéséig való létrejöve­tele. Hangsúlyozom, hogy költségvetési törvényről van szó, nem pedig a költségvetés megszavazásáról, tehát az appropriáció megszavazásáról is. További feltétel, hogy a Pénzintézeti Központra és a Postatakarékpénztárra vonatkozó törvényjavas­latok a_ nemzetgyűlés által szintén letárgj'altassa­nak. Én ezzel a kérdéssel csak röviden kívánok foglalkozni. Ez a két törvényjavaslat tulaj donképen összefüggésben van azzal a rendszerváltozással, amely ennél a két intézménynél az állami pénzek kezelése tekintetében bekövetkezik. (Propper Sán­dor : Egy kis politikai rendszerváltozás is kellene ! — Rupert Rezsó' : Akkor igen könnyen el lehetne intézni a költségvetést is ! — Klárik Ferenc : Nincs demokrácia ! — Zaj.) A Pénzintézeti Központ a háború alatt létesült azzal a céllal, hogy egyrészt támogassa a pénz­intézeteket, másrészt a válságba jutott pénzinté­zetek segítségére siessen és különösen, hogy ellenőrizze a pénzintézeteket. Közben azonban az élet maga ugy kívánta, hogy a Pénzintézeti Központ sok olyan funkcióval bizassék meg, amely erede­tileg nem volt tervbevéve, de amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a Pénzintézeti Központ általuk 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom