Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-531

142 A nemzetgyűlés 531. ülése 1926, jék meg ezzel a javaslattal és meggyőződésünk az, hogy ugy az egységespártnak, mint a kormányzat­nak lesz majd gondja és módja arra, hogy a munka­nélküliségnek és az ennek nyomán járó nyomornak enyhítésére olyan törvényhozási intézkedéseket tegyen, amelyek a hosszú lejáratú kölcsönnel lehe­tővé teszik az építkezéseknek azonnali megindí­tását. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kíván még valaki szólani ? (Nem.) Ha szólni senki nem kivan, az általános vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az épít­kezések előmozdítását célzó intézkedésekről szóló 1925 : XVIIL te. kiegészítéséről szóló törvényja­vaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen.) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Nemzet­gyűlés a törvényjavaslatot általánosságban el­fogadta. Mielőtt a részletes tárgyalásra áttérnénk, a pénzügyminiszter ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a költségvetést beterjesztettem, jeleztem, hogy költségvetési beszédemet, tekintettel a genfi tárgyalásokra, későbbi időpontban mondom el. Mielőtt a költségvetés vitája megkezdődnék, szük­ségesnek tartom, hogy legalább nagy vonásokban jelezzem azokat a körvonalakat, amelyek között mozog az államnak pénzügyi és gazdasági politi­kája. Ez a költségvetés, amely most vár tárgya­lásra, ismét egy határkő a magyar pénzügyek tör­ténetében ; határkő azért, mert tulaj donképen az első költségvetés, amely az ország pénzügyi újjá­építésére megállapított időszak után következik. Ez igen lényeges szempont. Ebből kiindulva kell ezt a költségvetést elbírálni és kutatni azt, hogy vájjon az állami pénzüg3 r eknél, amelyek a magán­gazdasági életnek is alapját képezik, tényleg sike­rült-e az elért eredményeket állandóvá és tartóssá tenni. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvas­sam a Népszövetséggel erre vonatkozólag kötött megállapodásokat, amelyek az úgynevezett II. számú jegyzőkönyvben Vannak. Ebben az van, hogy a költségvetésnek olyannak kell lenni, amely egészséges és tartós alapokon képes biztosítani a biztonság szempontjainak megfelelően megállapí­tott széles határok között az állam valamennyi bevételét és kiadását tartalmazó költségvetés egyensúlyát. Különösen súlyt helyezek arra, hogy egész­séges és tartós alapokon álljon a költségvetés, másfelől pedig — amire a legkevésbbé szoktak nagyobb súlyt fektetni, pedig ez a lényege ennek a most előterjesztett költségvetésnek, — hogy a biztonság széles határai között biztosítsa az állam­háztartás egyensúlyát. Ha sorra veszem, melyek azok a feltételek amelyek ebből a szempontból elbírálásra kerülnek, a következőket látom. Az első a deficitmentesség. Mindenekelőtt hozzáteszem azt is, hogy ezek a fel­tételek olyanok, amelyek a Népszövetséggel együt­tesen állapíttattak meg annakidején, mint olyan feltételek, amelyek okvetlenül szükségesek ahhoz, hogy annakidején kimondassék, hogy az ország pénzügyei rendbejöttek. Ami a deficitmentességet illeti, még mindig nem látom azt a nagy átértést, amely ehhez a foga­lomhoz fűződik. Már több költségvetési beszédem ben rámutattam arra, hogy ez a legnagyobb cél, amely felé az államháztartás tekintetében töre­kedni kell és ha a külföldi államokat nézem, azt látom, hogy a legtőkeerősebb, a leggazdagabb álla­mok mily nagyra értékelik, hogy mit jelent, évi április hó 17-én, szombaton. amikor odajutottak, hogy a deficitet a költség­vetésből kiküszöböljék. A költségvetési deficit fedezésének is több módja van. Ahol könnyen lehet ezt akár belső, akár külső kölcsönnel fedezni, ott a deficit sohasem olyan veszélyes, mint ahol az államnak mesterséges eszközhöz, az u. n. inflációhoz kell hozzányúlnia. Méltóztassék most egész Euró­pán végignézni, mindenütt azt fogják látni t. képviselőtársaim, hogy egy cél felé mozog egész Európa : ezt a deficitmentességet és az államház­tartás egyensúlyát megteremteni. Látjuk azt, hogy hiába győztes vagy legyőzött állam, hiába gazdag vagy szegény állani, ha a deficitet nem tudja ki­küszöbölni a költségvetésből, akkor nem tudja nemcsak az állam pénzügyeit rendezni, hanem annak kiszámíthatatlan káros hatásait sem tudja kivédeni a gazdasági életre. Méltóztassanak nézni, milyen óriási erőfeszítéseket tesz Franciaország is a deficit eltüntetésére. Kétségtelen, hogy ahol deficit van, ott mindaddig, amig nem lesz meg az erős elhatározás arra, hogy a deficitet kiküszö­böljék a költségvetésből, addig nemcsak az állam­háztartás egyensúlyát nem tudják megteremteni, hanem nem tudnak azokhoz a feltételekhez sem hozzájutni, amelyek a pénz stabilitását biztosítják. Ahol pedig esetleg megteremtették már az államháztartás egyensúlyát. .. (Zaj a szélsőbalol­dalon.) Elnök : Csendet kérek ! Bud János pénzügyminister :... de közben ismét deficit keletkezett, zavarok állottak be az állam­háztartás egyensúlyában, ott újra nehézségekkel találja szemben magát az ország és a kormány és végeredményben ismételten csak oda kell vissza­térni, hogy a deficitet meg kell szüntetni a költ­ségvetésben. (Klárik Ferenc : Ez a papiros kvali­fikáció !) Elnök : Klárik képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Klárik Ferenc : Nem igen szólok úgysem ! — Derültség.) Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Bud János pénzügyminister : Mi a deficitet már előbb kiküszöböltük, mint az a Népszövetség­gel megállapított költségvetési tervekben kon­templáltatott, és ebből — amint mindjárt rá fogok mutatni — rendkívül nagy előny származott magára az országra nézve. Most csak annyit kívá­nok leszögezni, hogy ez a költségvetés is teljesen egyensúlyozott és nemcsak egyensúlyozott abban a mértékben, hogy a szükségletekkel szemben mintegy 500.000 aranykorona bevételi többletet mutat, hanem ezen túlmenően is a költségvetés ugy van megszerkesztve, mint ahogyan minden jó költségvetésnek megszerkesztve kell lennie, vagyis megvannak benne azok a kritériumok, amelyek a genfi megállapításokban foglaltatnak : az egyensúly a biztonság határai között helyre van állítva. (Kiss Menyhért : Ez igaz, de közben tönkrement az ország ! — Szomjas Gusztáv : így nem érünk a végére, ha folyton közbeszólnak !) Azért hangsúlyozom ezt, mert ez sine qua nonja, előfeltétele, ama kérdés megoldásának, amelyet »ellenőrzés« néven ismerünk és amelyre még majd rátérek. További feltétel volt az állami pénzügyek ren­dezése tekintetében az infláció megszüntetése és ezzel kapcsolatban a pénz stabilitásának meg­teremtése. Ha más eredményt nem tudnék leszö­gezni az elmúlt két év pénzügyi politikája révén, mint azt, hogy az infláció megszűnt és pénzünk stabilitását megteremtettük, ezzel is tökéletesen meg lehetnénk elégedve. Mert méltóztassék csak vissza gondolni arra az időre, (Propper Sándor : Nagyon szerény a minister ur !) amikor érintve volt a társadalom minden rétege, a munkásréteg is a pénz értékének bizonytalanságával ; vájjon ked­Î vező állapot volt-e az a bizonytalanság, amikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom