Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-531
A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. senkisem tudta, hogy mit hoz a holnap, amikor senkisem tudta, hogy mit ér a vagyona, vájjon másnap nem fog-e teljesen megsemmisülni ? Mi volt annak a munkásnak a helyzete, aki a hét elején leszerződött, munkabérének tulajdonképen csak kis részét jtudta megkapni a hét végén ? Az egész gazdasági életnek teljes megbontása volt ez, dezorganizáció az egész vonalon, teljes elzárkózás a külföld elől, nem lehetett belekapcsolódni a világgazdasági életbe. Hogy ezt a biztonságot megteremtettük ezzel a pénzügyi politikával, ez történelmi esemény volt, amely felé a cél felé törekszik egész Európa és az egész világ. Mert rendezett gazdasági viszonyokat teremteni meg ott, ahol nincs meg a pénz stabilitása : fából vaskarika, ezt a kérdést soha senki nem tudja megoldani. (Pikler Emil!: A kincstár szempontjából ez mind igaz, de nemcsak kincstár van a világon, hanem polgárság és munkásság is!) Továbbmenve, vizsgálni kell ezt a költségvetést abból a szempontból is, hogy az állam céljait szolgáló szükségletek hogyan vannak előirányozva. Nem merném magamat azzal áltatni, hogy ez a költségvetés már olyan, hogy végeredményben az összes állami célokat meg tudja valósítani, hogy itt tulaj donképen már "feltétlenül nyugvópontra jutottunk. Egj^et azonban le merek szögezni ebben a tekintetben is, hogy igenis bizonyos megállapodott helyzetben vagyunk és ha ebből a szempontból vizsgálom ismételten az összes többi államok költségvetését is (Gaal Gaston : Száz millióval emelkedett a közigazgatás költsége, szemben a szanálási tervezettel. — Elnök csenget.) akkor meg kell állapitanom, hogy ugyanez a helyzet az összes államokban. Egészen természetes, hogy a világháború, ennek likvidálása, az utána következő események a háborúban résztvett államokról a háborúból kikapcsolódott államokra is visszahatott és ma egyetlen egy állani sincs, amely olyan formában tud államháztartást követni, mint tudott a békében. De végeredményben egyet igenis el lehet érni, hogy a viszonyokoz alkalmazkodva bizonyos megállapodottságot létesitünk a költségvetésben és nyugodt lélekkel állithatom, hogy ezt a mi költségvetésünk elérte. (Gaal Gaston közbeszól.) Igen t. képviselőtársam meg fog lepődni, amikor a beruházási részhez jutok, csak egyet akarok megemliteni. Tény, hogy a közigazgatási kiadások emelkedtek, de annyiszor megmagyaráztam már a t. Nemzetgyűlésben és ha nekem nem akarják elhinni, de elhihetik a népszövetség pénzügyi bizottságának, amelyben a világ legelsőrangu szakemberei ülnek, hogy ez tisztán és kizárólag annak a követtkezménye, hogy a korona más árszínvonalon stabilizálódott, mint annak idején tervezve volt. Ebből származik az eltolódás a költségvetésben, nem pedig abból, mintha itt ujabb szükségleteket teremtettünk volna. Hiszen ellenkezőleg, amennyire csak lehetséges volt, az egész vonalon a takarékosságot érvényesítettük. Ezzel kapcsolatban foglalkozni kívánok a tisztviselői kérdéssel két szempontból : először a létszámcsökkentés, másodszor az illetmények szempontjából. Azért foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert az is mint feltétel volt annak idején a megállapodásokba beállítva, hogy olyan tisztviselői létszáma kell hogy legyen az országnak, amely az ország mai helyzetének megfelel. Az igen t. ministerelnök ur Genfből való visszatérése után igen behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel ; én inkább csak az adatokat akarom még egyszer emlékébe idézni a t. Nemzetgyűlésnek. Meg kell állapitanom, hogy nemcsak annak a kötelezettségnek feleltünk meg, amely a Népszövetséggel létrejött megállapodás volt, hogy 15.000 fővel lecsökkentjük az alkalmazottak létszámát, évi április hó 17-én, szombaton. 143 hanem a szanálás időtartama alatt több mint 28.000-rel csökkentettük az alkalmazottak létszámát. Ezenkívül pedig, ha visszamegyünk 1922-ig, látjuk, hogy több mint 43.000 volt a csökkentés. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A létszám igy alakul : 1913-ban Nagy-Magyarország területén volt 318.056 alkalmazott, ma van 165.568. Ha a népességi arányszámot kutatom, akkor tulaj donképen a népességi arányszám között és e között az arányszám között, amely itt adódik, az állami alkalmazottak létszáma tekintetében, eltérés nincsen. Nyilvánvaló tehát, hogy tulaj donképen azt a létszámcsökkentést eszközöltük, amely tényleg az ország gazdasági helyzetéből folyik. Még inkább áll ez akkor, ha figyelembe vesszük azokat a célokat, amelyekre a ministerelnök ur is annak idején rámutatott, t. i., hogy sok olyan feladat előtt állunk, amelyeket azelőtt nem ismertünk. Itt van többek között a rendkívül nagy vámszemélyzet, a vámhatárok lehetetlensége folytán ; azután azzal kapcsolatban, hogy katonaságunk létszáma kicsi, erősiteni kellett a rendőrséget stb. Ezeket beleszámítva, eljutottunk addig a határig, amellyel az ország közigazgatási teendőit nyugodtan el tudjuk látni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a közigazgatási és birói eljárás reformja megtörténik, amelyre vonatkozó törvényjavaslatok elkészültek s amelyeket a belügyminister ur és az igazságügyminister'ur igen rövid időn belül a nemzetgyűlés elé terjesztenek, és a nemzetgyűlésnek módja lesz igen behatóan foglalkozni ezzel az egész állami igazgatásra mélyen kiható kérdéssel, hogy akkor további csökkentések nem lesznek lehetségesek a létszámban. Mi is tervbe vettünk egy 2500 fővel való további csökkentést, azonban hangsúlyozni kívánom és ki akarom emelni, hogy nem olyan létszámcsökkentést értünk ez alatt, hogy elbocsátjuk a tisztviselőket. Ezt azért mondom, mert azt látom, hogy különösen a sajtóban ezt a kérdést mindig ebben a formában pertraktálják. Intézmények összevonásával, munkaviszonyok megváltoztatásával, felesleges munkák kiküszöbölésével tudunk állásokat megszüntetni ; azaz tulajdonképen üresedésbe jövő állásokat nem töltünk be. Ez a rendszer bevált az elmúlt évben, amikor tulaj donképen úgynevezett B-lista nélkül tudtuk, ezt a kérdést megoldani s ugyanezt a rendszeit kivan ja a kormány a jövőben is követni a redukciónál. Ha tovább kutatom a tisztviselői kérdést, az illetményekkel foglalkozni kell azért, hogy rá mutassak arra, milyen változás következett be a tisztviselői illetményekben az elmúlt időkben. A szanálás kezdetén mindjárt egy 18%-os fizetésjavítás történt, az alkalmazottak illetményei azután megjavultak azzal a 17%-kal, amely származott a korona árszínvonalának eltolódásából ; javítottunk továbbá nemrégiben 15%-kal és a statusrendezés folytán még ezentúl is azoknál a tisztviselőknél, akik bekerültek az úgynevezett A-csoportba, már pedig lassan az egész létszám oda fog kerülni. Merem tehát állítani, hogy ez idő alatt a tisztviselői illetményeket legalább 50%-kaI átalában, a státusrendezés előnyeiben részesülteknél 60—70%-kal javítottuk. Nem is beszélek arról, hogy közben ármorzsolódás történt a piacon, tehát ez is a javukra esik. Én csak le akarom szögezni, hogy a kormány ebben a tekintetben is teljesítette kötelességét, de egyben kénytelen vagyok egészen tárgyilagosan megállapítani, hogy egyelőre nem látom közeli lehetőségét annak, hogy a tisztviselői illetményeket tovább lehessen javítani. Tisztában vagyunk
