Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-530

132 A nemzetgyűlés 530. ülése 1926. évi április hó 16-án, pénteken. A 30%-os minimumot tüntetik fel vívmány­nak, amellyel kapcsolatban bizonyos megtévesztési kísérletek is történtek a közvélemény felé, olyan kísérletek, amelyek az alkalmazottakat túikövete­löknek, a bankokkal szemben ruináló törekvésüek­nek tüntették fel. Méltóztassék most megnézni, hogy — a legjobb és a legkevesebb alkalommal előforduló eseteket számbavéve — milyen hely­zetbe fog kerülni az alkalmazottak egy része a 30°/o-os minimum mellett. Ha valakinek 1914-ben havi 500 aranykorona volt a fizetése, — ugyebár tehát ez a legjobb esetek egyike, viszont a- leg­kevesebbszer előforduló esetek közül való, — ak­kor az illető a 30°/ 0 os minimális arányszám mel­lett 10 évi szolgálat után havi 750000 korona nyugdíjat kap, 20 évi szolgálat után havi 1,125.000 koronát, 30 evi szolgálat után havi 1,500.000 koro­nát és teljes szolgálati ideje után: 35 vagy 40 évi szolgálat után mindössze havi 1,^75 000 koronát. Megjegyzendő, hogy a nyugdíjasok özvegyei ennek csak a leiét kapnak. Ha ezzel szembeállítjuk azt, hogy ma egy öttagú tisztviselői családnak a havi létminimuma 4,400000 és 4,200000 korona körül van, akkor méltóztatik látni, hogy a 30%-os arány­szám alapján kiutalandó havi nyugdíj milyen meg­élhetést fog biztosítani egy olyan tisztviselőnek, aki a békében már magasabb állást töltött be és aki aranykoronákkal járult hozzá a nyugdíjalap­hoz, aki egy élet munkája után jogot szerzett a tisztességes ellátásra, aki tehát nem alamizsnát kap a nyugdíjában. Mindig hallom azt, az előadó ur is, meg a mi nister ur is hangoztatták ma is, az ankéteken is, a bizottságban is, tiogy : »Nem kell nézni kérem, ne méltóztassanak nézni a merev törvényhozási sza­bályozást, hiszen a bankok és a vállalatok ember­séges gondolkodása, humanizmusa és szociális lelkiismerete meg fogja találni azt a módszert, amely a merev törvenyparagrafusokon felülemel­kedve, önként fogja megadni a tűrhető megélhe­tést az elvégzett munka tisztességes jutalmául.« Ezt a sajtóban is hallottuk, hallottuk a bizott­sági üléseken, az ankéteken és itt is megismételte az előadó ur is, meg a minister ur is. Szinte önkény­telenül eszembe jut ilyenkor az a lisszaboni orvos, aki a nagy földrengések idején pirulákat rendelt a földrengés ellen. Eszembe jut ez és éppen ezért kell figyelmeztetnem önöket arra, hog} 7 törvény kell ide, a méltányosságon és az igazságosságon alapuló jogszabályok, ha már minden áron arra határozta el magát a minister ur, hogy ezt a kér­dést törvényhozási utón szabályozza. Mert biztatá­sok, a financkapitalizmus és a nagyipar- kapitaliz­mus szociális lelkéről., humanizmusáról gondosko­dásáról csak aféle hatástalan pirulák, amelyek a földrengés ellen épen ugy nem védelmeznek meg, mint ahogy nem védenek meg senkit sem a kapi­talizmus önzése és kizsákmányolása ellen. Csak általánosságban kívánok itt a kérdés egyes pontjaira rámutatni, hiszen a részletes tár­gyalás során lesz alkalmunk arra, hogy ezt a kér­dést töviről-hegyire minden oldaláról megvitassuk. Az alkalmazottak azt kívánják, hogy módosítsuk a nyugdíjszabályzatot és az utoljára élvezett törzs­fizetés a lakbérrel együtt legyen a nyugdíjkiszá mitas alapja Ezt joggal kívánhatják, mert hiszen a legtöbb vállalatnál a fizetés felosztása ugy tör­tént, hogy a fizetés négyötöd része volt a nyugdíj képes törzsfizetés, egyötöd része pedig a lakbér, viszont 1914-től kezdve — amely állapot alapján a javaslat a n3aigdíjbeszámilást elrendeli, — nagyon sok nyugdíjszabályzat változáson ment keresztül. Majdnem generális rendelkezések történtek az egész vonalon a nyugdíj szabályzatok reformjáról és mindenütt megtörtént, hogy a lakbért belefog­lalták a nyugdíjszabályzatokba, még pedig ugy, hogy a nyugdíjak kiszámításánál a lakbér is alapul fog szolgálni. A törvényhozás, a nemzetgyűlés ho gyan járulhatna hozzá ahhoz, hogy egy kétoldalú szerződést borítson fel, a munkás és a munkáltató között létrejött kétoldalú szerződést semmisítsen meg? Ez nem lehetséges és én azt hiszem — fel­téve, hogy különvéleményem nem fogadtatnék el, — hogy a részletes tárgyaláson argumentációnknak, kapacitációnknak lesz annyi meggyőző ereje a minister úrra, bogy be fogja látni, hogy a lak­béreket a nyugdíjkiszámitása köréből elvonni nem lehet. Ennél a kérdésnél szeretném a min'ster ur figyelmébe ajánlani azt, amit már a bizottsági ülésen is hangoztattam. Azoknak a nyugdíjasoknak javára, akik teljesen munkaképtelenek, akiknek tehát nincs módjukban az, hogy a szerény, nagyon is szerény nyugdíjuk mellett más kereset után is mehessenek, érvényesíttetni szeretnék a javaslat­ban egy olyan rendelkezést, hogy ezek azonnal 100%-os felértékelést kapjanak. Ez olyan szem­pont, amely minden különösebb argumentáció nél­kül is elfogadható, különösen a minister ur számára, de elfogadható a vállalatok számára is annál is inkább, mert hiszen ez már nem hárítana rájuk nagy terhet. Elérkeztem volna most már a jogorvoslat kér déséhez. Itt egy mondatban foglalva össze véle­ményemet, csak ezt mondhatom : a javaslatnak ez a része is méltó a többihez. Hiszen a jogorvoslat megállapítása elől elzárkózni nem lehetett, külö­nösen az arányszámrendszer mellett, mert egy ilyen rendszer mellett természetesen módot kellett adni az igémnogosultaknak arra, hogy jogorvos­latért a birósághoz fordulhassanak. Az érdekeltek­nek egy csoportja, — amint méltóztatnak tudni a javaslatból, mert egyeseknek a javaslat nem engedi meg a perindítást — a Curián felállítandó külön bíróságnál már kérheti az arányszám megváltozta­tását azon az alapon, hogy az nem tünteti fel hiven a vállalatok vagyonát. Gallia curiai biró, aki azt hiszem, ért ehhez a kérdéshez egy kicsit, azt mondja erre a jogorvoslati rendszerre, erre a bírósági eljárásra, amint az a javaslatban jelent­kezik, hogy ez a vállalatok felett való túlságos protekcionizmus, amely egyoldalú kedvezményekre vezet, természetesen a vállalatok javára. Én. azt, hiszem, épen a minister ur részéről sok esetben tapasztalt türelmetlenség következtében legjobban teszem, ha én erre vonatkozólag bírónak a véle­ményét fogom a nemzetgyűlés tudomására hozni. Legjobb lesz ez, mert a Curia egyik tiszteletre­méltó tagjának lesz talán annyi respektusa az igen t. minister ur előtt, hogy neki talán nem fogja odadobni : méltóztassék tanulni, az ur nem ért ehhez a kérdéshez. Rendesen ugyanis ezt az ellenargumentumot,szokták használni. (Bnd János pénzügyniinister : Én nem mondtam! — Pikler Emil : A ministerelnök ur igy beszél velünk ! Mi nem értünk semmihez ! — Kothenstein Mór : A ministerelnök adta a jó példát!) A curiai különbirósági ól tehát Galiia curiai biró ur a következőket mondja (olvassa] : »Ennek a bíróságnak a jogköre annyira korlátolt, hogy félő képes lesz-e a nyugdíjasoknak a túlságosan ala­csom 7 an megállapított nyugdijakkal szemben hat­hatós védelmet nyújtani?« Majd igy folytatja (ol­vassál: »Bármit mondjanak is a felek, ez a bíróság nem hallgathat ki tanukat, nem foganatosíthat ön­álló szakértői vizsgálatokat.« itt közbe kell vetnem hogy ez a rész immár tárgytalan, mert hiszen a bizottságban átment egy olyan módosító indítvány, hogy ez a curiai különbiróság, amennyiben jónak itéli és helyesnek va«y szükségesnek tartja, szak­értőt a Pénzintézeti Központ szakértője mellett is meghallgathat. Azután igy folytatja Gallia (olvassa); »Rá van utalva a Pénzintézeti Központ Írásbeli szakértői

Next

/
Oldalképek
Tartalom