Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-530
A nemzetgyűlés 630. ülése 1926. véleményére, de ezt a felek ellenőrző tárgyalása alá nem bocsáthatja, hanem zárt boritékban kezeli és azt a felek meg nem tekinthetik.« Véleménye pedig az, hogy [olvassa]: »a modern perjog minden elvével ellenkezik az olyan jogintézmény, amely nemcsak a felek észrevételeitől és a kontradiktórius tárgyalástól zárja el a bizonyítás eredményét, hanem magát a bizonyítást is titokban tartja a felek előtt. Hiszen az esetleges üzleti titkokat közzétételi tilalommal is meg lehetne védelmezni, de hiányzik igy az ügyfél-egyenlőség is. A vállalat ismeri a saját üzletvitelét, könyveit, adatait, a nyugdijasok csoportja pedig el van zárva még a lehetőségétől is annak, hogy bizonyító adatokhoz juthasson. Nem hasonlö-e ez az eljárás a középkori ordáliákhoz, amikor a meztelen vádlott egy szál karddal vívott meg a teljes fegyverzetű páncélos lovaggal.« Ez Gallia curiai biró urnák véleménye a jogorvoslatot illetőleg, s én tapasztaltam, hogy ha erről beszéltem, mindig bizonyos türelmetlenség rezgett végig az igen t. minister úron, aki a javaslatot késhegyig menően képviseli és védelmezi. Én tehát épen talán ezért vagyok bátor ismételten ezekre a véleményekre utalni. Az a gondolatom ugyanis, hogy ha sokszor idézem, akkor talán meg fogja győzni a minister urat is. (Dréhr Imre előadó : Olvastuk mi is !) Az a körülmény pedig, hogy a különbiróság ítéleteit indokolni nem tartozik, a jogászok és érdekelt alkalmazottak körében a legnagyobb visszatetszést keltette. Magam is azt kérdezem : miért ez a nagy titkolózás a jogorvoslatnál? amely magát a jogorvoslatot teszi teljesen illuzoriussá. Uj jogelvek ezek, amelyeknek a Corpus Jurisba való felvétele ellen a jogászok a legmesszebbmenőén és a legőszintébb felháborodással tiltakoznak. Minden jogász és minden alkotmányos érzületű ember visszautasítja azokat a nóvumokat, amelyeket a törvényjavaslat itt ezzel a kérdéssel kapcsolatban megálíapit, hogy miért nem kell a birói Ítéleteket indokolni. Az előadó ur és a minister ur és az érdekképviseletek is utalnak arra, hogy a hitelképesség védelme van itt szóban, az üzleti titkok védelme, mely az ország gazdasági életére nézve olyan fontos, hogy azt még ilyen alkotmányellenes rendelkezéssel is meg kell védelmezni. A hitelképesség szempontjából nézetem szerint a bankoknak és vállalatoknak idegessége teljesen indokolatlan, mert azt hiszem már rámutattam arra, hogy ha a bíróság felemeli az arányszámot, ezzel emeli az illető vállalat hitelképességét is, ha pedig nem fogja felemelni a vagyonátmentési arányszámot, vagy pláne kénytelen lesz magát elhatározni arra, hogy ezt az arányszámot le is szállítsa, akkor az ítélet indokolás nélkül is alkalmas a hitelképesség csorbítására, ha ebben a kérdésben, ebben a vonatkozásban egyáltalában szó lehet a hitelképesség veszélyeztetéséről. De nem lehet szó róla, és ezek az aggodalmak teljesen feleslegesek, a félelem ebben a vonatkozásban teljesen alaptalan. Rámutattak arra az ankéteken és a bizottságban is, hogy eddig is egész sereg nyugdijper járta meg a bíróságokat ; nyugdijperekben, nyilt tárgyaláson ítélkeztek, intézeti könyveket vizsgáltattak felül, az Ítéleteket hosszú indokolással látták el a bíróságok és egyik ítélet sem idézte elő egyetlen vállalat tönkrejutását sem. A birói ítéletek indokolása nem vezetett a vállalatok ruinálására, miért méltóztatik tehát arra hivatkozni, hogy a jogorvoslatnak eme egészen uj rendszere azért ilyen, mert meg kell menteni a vállajatok hitelképességét! Én tisztának es egyszerűnek látom a kérdést ebből a szempontból is. Méltóztassanak jó megoldást elfogadni, méltóztassanak egy olyan megoldást elfogadni, amellyel lehetetlenné teszik a , évi április hó 16-án, pénteken, 133 pöröket, azért, mert az igényjogosultak, az alkalmazottak meg lesznek elégedve azzal a felértékeléssel, illetőleg a felértékelésnek azzal a mértékével, amelyet kapni fognak, vagy amelyet már eddig is nyújtott az eddigi joggyakorlat, s akkor nem lesznek perek nem kell félteni a vállalatok hitelképességét, s ami a legfontosabb, nem kell olyan jogelveket belevinni a Corpus Jurisba és birói eljárásba, amelyek ellen bíróság és jogászság egyértelműen tiltakozik. Ami pedig a jogerős birói Ítéletek nullifikálását illeti, az szinte képtelenség. Az én megítélésem szerint képtelenség annak kimondása, hogy a jogerős birói ítélet nem irányadó, hanem irányadó az az irányszám, amelyet maga a vállalat megállapít, irányadó még akkor is, ha kevesebb nyugdíjat állapit meg, mint a jogerős bírói Ítélet. Énnek a lehetetlen rendelkezésnek hatását két irányban lehet megismerni, az egyik a jogi, a másik a gazdasági irány. A jogi rész tekintetében megint kénytelen vagyok idézni Gailia curiai bíró véleményét ; őszintén megmondva nem azért, hogy a pénzűgyminister urat izgassam vele, hanem azért, mert igazat mond és teljesen egyetértek vele magam is. Ami a birói Ítéletek nullifikálását illeti, vannak vélemények, hogy ez a rendelkezés alkotmányellenes ; az igazságügyminister ur viszont olyan magyarázatot ad ennek a kérdésnek, amely az alkotmányellenességet bizonyos mértékben homályossá teszi, megmarad azonban továbbra is az a vélemény, megmaradnak azok az aggályok, amelyeket ez a curiai biró ur hangoztat. A birói ítéletek nullifikálására vonatkozó rendelkezés ellen nyilatkoztatja meg Gallia azt a felfogását, hogy ez ellen súlyos közjogi aggályok merülnek fel. Méltóztassanak erre a véleményre figyelni (olvassa/: »A törvény alapján keletkezett ítélet hivatása, hogy a felek jogviszonyait véglege sen eldöntse és a maga alaki és anyagi jogerejével törvény helyett szabályozza. Annak kimondását, hogy ezt az egyik érdekelt fél egyoldalú nyilatkozatával megdöntheti, jogászi lehetetlenségnek tartom. Arról nem is szólva, hogy minő súlyos megsértése a birói tekintélynek, hogy ha az állam azt mondja : évekig rábíztam a bíróságokra, hogy törvény hiányában maguk teremtsék meg a valorizáció szabályait. Részvénytársaságok és szövetkezetek panaszai érkeztek hozzám, hogy a bíróságok nem jól, vagy legalább is nekik nem jól döntöttek, íme ezzel a rendelkezéssel én feljogosítom a társaságokat, hogy az általuk egyoldalulag megállapított arányszámmal feldöntsék a jogerős birói ítéletet, mintha az nem is létezett volna. Mert ha az arányszám felülvizsgálata ismét bíróság elé kerül, ez nem változtat azon, hogy a jogerős bírói Ítélet egyszerűen megsemmisül, mihelyt az arányszám közzététetett.« Ezek után egy objektíve ítélő és csak a maga lelkiismeretétől és jogászi lelkiismeretétől befolyásolt biró tényleg megállapítja legvégül azt, hogy »a javaslat arányszám szerinti értékelési módját méltánytalan, a nyugdíjasokat érzékenyen és igazságtalanul megkárosító rendelkezésnek tartja, amely a vállalatok védelmében a szükséges és megengedett határokon messze túlmegy.« Ez a jogi részibe vonatkozik. Ami pedig a nyugdíjasokra való anyagi kihatását illeti ennek a nullifikáló rendelkezésnek, méltóztassék néhány példából megítélni azt a helyzetet, amely belőle következni fog. Itt van néhány példa, amely erre vonatkozik. A Curia jogerős Ítélettel megállapított egy főtisztviselőnek 4 millió koronát. Az előrelátható 30%-os arányszám szerint csupán havi 1,929.000 K nyugdíjat kap. Itt van továbbá egy jogerős birói Ítélettel megállapított 2,800.000 koronás havi nyugNAPLÓ. XLI. 20
