Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-512
44 A nemzetgyűlés 512. ülése 1926 7. és 14-iki számát, a »Bettauers Wochenschrift« 1926. január 1. és 2-iki számát, a»Panoráma« 1925. évi december 15-iki és 1926. évi január 1-i „számát. Kérdem : hajlandó-e a belügyminister ur az általam bemutatott illusztrált lappéldányokban inkriminált (pirosan jelzett) cikkei, illusztrációi, hirdetései alapján, melyekben erkölcs, keresztény vallás, hadsereg, állam és kormányzati rendszer, tekintélyellenes romboló célzat foglaltatik, a nevezett lapok ellen hatékonyan eljárni ; helyesebben ezektől a lapoktól a postai szállitási jogot örök időre megvonni ? Indokolni interpellációmat szükségtelennek tartom. Aki gyermekeit, családját, nemzetét, hazáját és az állampolgárok jóizlését, nemes erkölesét félti, az előtt minden indokolás felesleges, Hajlandó-e a t. belügyminister az ugyancsak csatolt könyvismertetés alapján »A Nő« címen megjelent könyvet, annak trágár, ocsmány tartalmánál fogva elkoboztatni? Indokolásra szolgáljon: maga a könyv tartalomjegyzéke. Utóbbihoz meg kell jegyeznem, hogy ezelőtt két-három héttel Marinovich rendőrségi főkapitány urnák bejelentettem ennek a könyvnek megjelenését. Ennek dacára a mai napon azonban a könyv a könyvkirakatban mégis megjelenhetett. Hajlandó-e a t. belügyminister ur intézkedni aziránt, hogy a könyvpiacon alapos tartassák? A razzia tartására a fent inkriminált tartalmú könyvek, folyóiratok és mindennemű sajtótermékek felkutatására és üldözésére alkalmas és ehhez érzékkel is biró közegek osztassanak be ugy. mint minden más speciális bűntény felkutatásához. Hajlandó-e hivatalból a szerzők, illetve kiadók ellen megindítani az eljárást saját hatáskörében, vagy a kir. ügyészséghez való áttétellel? Budapesten, 1926. évi február hó 18-án. Láng János, nemzetgyűlési képviselő.« Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik Kiss Menyhért képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Petrovits György jegyző (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. földmivelésügyi és igazságügyi minister urakhoz. 1. Hajlandók-e intézkedni, hogy a csanádmegvei Dombiratos községben a házhely- és földigénylés eddigi eljárása sürgősen felülvizsgáltassák, hogy az 1920: XXXVI., az 1924: VII. tcikkek rendelkezése értelmében nyolcvan jogos igénylő a házhely- és földosztásból ki ne maradjon ? Budapest, 1926. évi február 18-án. Kiss Menyhért, nemzetgyűlési képviselő.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Ezelőtt három héttel küldöttség jelent meg Dombiratos községből. A küldöttséggel felkerestük a távollevő Pesthy Pál igazságügyminister ur helyett Neubauer államtitkár urat. Előadtuk Dombiratos községnek^ azt a panaszát, hogy a lefolytatott házhely- és földbirtokrendezés nem történt az igazságnak megfelelően, amennyiben az egyes kategóriákat rendkivül szűken szabták meg és mert igen nagy ebben a kisközségben azok száma, akik minden különösebb indokolás nélkül kimaradtak a_ rendezésből. Nyolcvan, amint mi ezt megjelöltük, azok száma, akik sem házhelyet, sem földet nem kaptak, ha azonban nagyobb liberalizmussal magyarázzuk a földreform végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket, akkor nem nyolcvan, hanem százhatvan azoknak az embereknek a száma, akik kimaradtak a rendezésből, vagy nem kapták meg . évi február hó 2é-én, szerdán. azt a földmennyiséget, amelyre a földbirtoktörvény értelmében joguk lett volna. Az államtitkár ur, aki rendkivül szívesen meghallgatta a panaszokat és az egyes embereknél is érdeklődött a dolgok iránt, feljegyzett neveket és mindent megkérdezett, amit jónak látott megtudni ebben a tekintetben, végül pedig határozottan kilátásba helyezte, hogy a maga részéről felül fogja vizsgálni Dombiratos községben a házhelykiosztást. Én tehát abban a meggyőződésben hagytam el az államtitkár ur szobáját, hogy itt feltétlenül rektifikálás fog történni, egy főtisztviselőt fognak kiküldeni — miként ez számtalan esetben megtörtént — és ez közmegelégedéssel el fogja intézni a dolgokat. Sajnos azonban, bár az államtitkár ur intézkedett és Skultéthy táblai tanácselnök ur Szegedről kiment oda, a várt intézkedés nem történt meg. Ő elment a községházára, kérdéseket intézett az emberekhez, de már mindjárt az elején fájdalmasan érintette az igénylőket az a körülmény, hogy amikor a tanácselnök ur az óriási tábort a községházán meglátta, hidegen azt kérdezte : minek ez a sok ember az udvaron ? Amikor ők alázatosan azt felelték, hogy házhelyet és földet akarnak, mérgesen rájuk szólott : honnan adjunk, mikor nincs miből ? Először hozzanak ide földet, azután tudok adni belőle. Ismerem az eljáró tanácselnök urat más esetből kifolyólag, ahol tárgyilagosan intézte el a dolgokat, s így végtelenül fáj, hogy most ezen alkalommal, amikor a küldöttség tagjainak felelt, nem azt a hangot találta megütni egy olyan fontos kérdésben, mint a földreform végrehajtása, amelyet meg kellett volna ütnie. A későbbi események s az, hogy semmihez sem jutottak, s hogy rektiíikáció nem történt, megérlelték az eljáró emberekben azt, hogy hiába fordulnak a minister urakhoz, hiába jönnek fel küldöttségileg, hiába öntik ki panaszaikat, semmiféle orvoslás ebben a tekintetben nem történik. Én csak egészen általánosságban a következőket vagyok bátor a minister urak figyelmébe ajánlani. Az eljáró biró azt mondotta, hogy Dombiratos községben nem tud házhelyeket és megfelelő földmennyiséget átadni az érdekelteknek, a jogositottaknak. Ez nem felel meg a valóságnak, mert ebben a községben három családnak van nagyobb birtoka, a Ráth, a Jakabffy és a Biró családoknak. Ha azt a szabályt alkalmazta Ápolna a biró ur, amelynek alkalmazását mindenütt látjuk, ahol igyekeznek földhöz juttatni e nincsteleneket, hogy t. i. a házhely törvény végrehajtandó akkor is, ha csak 100 holdterülettel rendelkezik valaki és annak a kisgazdának, akitől elvették a földet, távolabb helyen adnak földet, akkor a kérdés nagyobb megnyugvásra lett volna elintézhető. Az igen t. kormány intenciója a földreform tekintetében szigorú volt, azt nem hajtotta megfelelően végre, de lelkiismeretét azzal akarta megnyugtatni, — ezt a kormány érdeméül elismerem — hogy legalább házhelyet juttatott az illetőknek. Itt Dombiratos községben azonban ez sem történt meg, mert a házhelytörvényt sem hajtották végre azzal a jóindulattal és bőkezűséggel, amellyel azt végre kellett volna hajtani. Nagyon sokan kimaradtak a házhelyrendezésből és igy nem áll az, hogy a földreform végrehajtása e tekintetben megfelelő lett volna. Vannak olyanok, akiknek több mint 5000 négyszögölet adtak, és más hibák is vannak, amelyeket, mint részletkérdéseket, nem sorolok fel, hiszen interpellációm anyagát néhány nappal ezelőtt már elhelyeztem az igen t. minister ur fiókjába, ott in concreto méltóztatik megtalálni, mik azok a sérelmek, amelyek a községet foglalkoztatják. Itt csak általánosságban
