Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

A nemzetgyűlés 512. illése 1926. évi február hó 24-én, szerdán. 45., felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy három családnak van ott akkora birtoka, hogy ezekkel a birtokokkal szemben feltétlenül végre kellett volna hajtani a törvényt ; ezeket a csalá­dokat a törvény végrehajtása a világért sem döntötte volna pusztulásba, mert még mindig olyan jelentékeny vagyonuk maradt volna, hogy a gazdálkodást tovább tudták volna folytatni. Még egy másik dolog van, igen t. minister ur, amely a dombiratos! nincsteleneket végtelenül fájdalmasan érinti, az t. L, — ami másutt is megtörtént, nemcsak ott — hogy ezelőtt két-három esztendővel már befizették az eljárási és a mérnöki költségeket és megtörtént az a csoda, hogy sem házhelyet, sem földet nem kaptak, de a befizetett pénzeket sem fizették vissza. Ebben a községben 120—120 ezer koronákat szedtek be az igényjogo­sultaktól, de ugy jártak, mint a színészetben szokás mondani, amikor a ripacsok továbbmennek : se pénz, se posztó, búcsúzik a szinlaposztó — nem kaptak sem házhelyet, sem földet, s oda­veszett a 120.000 koronájuk is, amely értékben nagyobb volt, amikor befizették. Én tehát arra kérem a minister urat, méltóztassék még egyszer kiküldeni oda egy teljesen pártatlan biró-embert, aki azzal a szándékkal megy oda, hogy tárgyila­gosan meghallgatja a népet és nem fogja nekik mindjárt a tárgyalás megkezdése előtt azt mon­dani : Hozzatok nekem földet, akkor majd lesz mit szétosztani. Arra is kérem a minister urat, hogy — bár ez kis község, de vannak ott nagyon jómódú kisgazda családok is — az eljáró biró ur ép ugy, mint más esetekben is, ne szálljon meg az érde­keltek kastélyában, hanem helyezzék el őt az elöljárósági épületben vagy még helyesebb, ha a nép közé megy, hiszen azok a szép két-három szobás házzal biró kisgazda-családok, ha nincsenek is érdekelve a földreform végrehajtásában, nagy örömmel látnak egy ilyen magas birói vendéget, lakásukat örömmel fogják rendelkezésre bocsá­tani s minden ellenszolgáltatás nélkül vendég­szeretettel fogják látni. S ami a legfontosabb, a nép lelkében akkor nem gyökerezik meg a gyanú, hogy nem várhatja a törvény szigorú végrehaj­tását a biró uraktól, akik a kastélyokban szállnak meg, mert hiszen a kastélyokkal szemben kell ezeket a törvényeket végrehajtani. Nyilvánosan és az ország szine előtt bátor voltam ezeket a dolgokat elmondani a minister urnák. Ismételten hangsúlyozom, hogy ebben a szinmagyar községben is igazán a legnagyobb nyomorúságban és szenvedésben élő rászoruló kisemberek vágyairól, kívánságairól van szó. Ezek az emberek még azzal is megelégszenek — amit az igen t. kormány kegyelemmorzsaként engedélyezett nekik — hogy kiegészítéseket fogad­janak el. Nem is kivannak 15 holdig való kiegé­szítést, hanem állapitsanak meg egy olyan közép­birtok-tipust, amelyből egy négy-öttagu család meg tud élni. De érezze az eljárás során és a biróság intézkedése során az a kisember, az a nincstelen azt, hogy földet csak annak adnak, aki valóban megérdemli, aki valóban rászolgált — több vitézségi érmes és felavatott vitéz van köz­tük — lássák, hogy ezeket az embereket nem zárják ki, hanem adnak nekik valamit, ha nem is sokat, legalább annyit, hogy meglegyenek elé­gedve, hogy mindennapi életüket biztosítani tudják. Dombiratos Csanád megyének ama községei köze tartozik, amelyeket annak idején, úgy lát­szik, nagybirtokosok alapitottak. Csanád vár­megye tipikus megyéje a nagybirtoktőkének. Zselléreket szerződtettek, dohánykertészeket és kisembereket vittek oda és ezekből a kis ember­bolyokból nőttek, terjeszkedtek és nagyobbodtak meg a községek úgyannyira, hogy ezek a községek ma már ott vannak _ a nagy uradalmak végében és árnyékában. Földjük azonban nincs, sőt nap­szám juk sincs, mert hiszen a tél folyamán és nyáron is valóságos versenyfutást rendeznek, hogy napszámhoz, munkaalkalmakhoz tudjanak jutni. Az igen tisztelt kormány mégsem gondos­kodik arról, hogy ezek az emberek akár Csanád vármegyében, akár a szomszéd megyékben ara­tást vagy más munkaalkalmat kapjanak. Egyetlen módja lett volna a munkaalkalmak teremtésének s a kisemberek lelki nyugalma megteremtésének és ez az az alkalom lett volna, hogy a földreform­törvényt és a házhelytörvényt becsületesen, köz­megnyugvást keltőén, nem is radikálisan, csak mérsékelten, de tisztességes mérséklettel végre kellett volna hajtani. Arra kérem a minister urat, hogy a legnagyobb jóindulattal és szigoru­sággal méltóztassék a vizsgálatot elrendelni. És azt az óhajomat fejezem ki, hogy az eljáró birák azzal a gondolattal menjenek oda, hogy ne igye­kezzenek megmenteni a nagybirtokosok birtokait, hanem ellenkezőleg, igyekezzenek kielégiteni a szegény és nincstelen emberek föidéhségét és föld­inségét. Ha az igen tisztelt minister ur e tekintet­ben meg fog nyugtatni, akkor tekintet nélkül ellenzéki pártállásomra, tudomásul veszem válaszát, ha azonban a minister ur olyan választ ad, amely­ből azt fogom látni, hogy a régi rendszer : a népet minél jobban kiszoritani igyekezni és minél keve­sebb földet juttatni az igénylőknek — tovább is megmarad, akkor nem leszek, mert nem lehetek abban a helyzetben, hogy a minister ur válaszát tudomásul vegyem. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan válaszolni. Pesthy Pál igazságügyminister : T. Nemzet­gyűlés ! Kiss Menyhért képviselő ur interpelláció­jára ugy is, mint a földmivelésügyi ministerium vezetésével megbízott minister, válaszomat a következőkben van szerencsém megadni. Dombiratos községben két házhelyrendező el­járás volt : az egyikben 1923. november 23-án hozatott meg az Ítélet, a másikban pedig 1925. december 4-én. Amint a képviselő ur mondja, Dombiratos községe kis község. Annak ellenére, hogy a község kicsi, a két házhelyrendezési eljárás során 102 házhelyet osztottak ki ebben a község­ben. Ugyancsak van szerencsém beszámolni arról is, hogy földbirtokrendező eljárás is két izben folyt le Dombiratos községben : az egyik 1925 ápri­lis 1-én fejeztetett be, a másik pedig 1925 decem­ber 9-én. Ennek eredménye az, hogy 156 egyén­nek juttattak földbirtokot. Amint ezekből az adatokból kitűnik, Dombira­tos község igénylői duplán vétettek számításba és a kétszeri eljárás során minden igényük ki­elégitést nyert. Ami most már a 80 igényjogosult kimara­dását illeti, azt hiszem, ez arra a 80 igénylőre vonatkozik, akikre vonatkozólag az eljárás 1925 december 9-én az OFB 31.283. számú Ítéletével fejeztetett be. E szerint az Ítélet szerintebből a 80 igénylőből 44-nek juttatott az Országos Föld­birtokrendező Biróság házhelyet, a többinek pedig nem, de nem — mint a Képviselő ur mondotta — indokolás nélkül, hanem megindokolva, mert meg­indokolta ezt a mellőzést azzal, hogy a kihagyot­tak közül többeknek már lett juttatva föld, má­sok pedig részben érdemetlenek, részben pedig igényük nincs. Ami a felülvizsgálat kérdését illeti, erre vála­szom röviden az, hogy a novella 5. §-a értelmé­ben a földmivelésügyi ministeriumnak a felül­vizsgálati eljárás kéréséhez való joga 15 napig

Next

/
Oldalképek
Tartalom