Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-522

:m A nemzetgyűlés 522. ülése 1926. évi március hó 20-án, szombaton. világháborút a társadalmi forradalom egy eszközének vélte, amelyben tehát a kommunizmus és a marxizmus legjobban találja meg a maga számitását. Végtelenül sajnálom, hogy épen azért ért üldöztetés minket és azért részesültek az irredenták előnyben velünk szemben, mert épen a marxi ideológia ellen folytattuk ós folytatjuk az egyetlen helyes és okos politikát. Mert mit ér a haza a polgári társadalom nyugalma és jóléte nélkül? Hogy a haza, mint fogalom önmagában mennyire nem más, mint fikció, hogy mennyire nem más, mint ideológia, mi sem bizonyitja jobban, mint a közelmúlt eseményei. Mi volt a kommunizmus alatt? A haza fogalma, sőt mi több, maga a haza is megvolt. A Duna, a Tisza csak abban a mederben folyt, a Balaton is a helyén volt, Tihany is ugyanúgy uralta a Balatont, mint azelőtt, de az akkori rendszer mégis megutáltatta velünk az akkori haza fogalmát. Én legalább, nem tagadom, örömmel gusztálva a külföldi lapokat, vártam egy idegen hatalom beavatkozását csak azért, hogy itt a polgári társadalom rendjét — persze nem a régi módra — visszaállítsa. És itt tartva, figyelmeztetem a kormányt is, ne csodálkozzanak azon, hogy ha Önök a politikai erkölcs előírásával mit sem törődve, görcsösen és egészen érthetetlen módon ragaszkodnak a bársonyszékhez, akkor a végén olyan elkeseredés lesz úrrá az országon is, (Ellenmondások jobbfelöl.) amely önökön és a kormányon keresztül a hazát fogja ellenszenvessé tenni. Nincs kizárva, hogy az elkeseredés tényleg olyan egészségtelen irányban fejlődik, hogy ha nem is megszállást, — mert azt már tudjuk, mit jelent — hanem másfajta nemzetközi intervenciót óhajtanak. E téren különben nincs nagy különbség a kormány és az ellenzék között, mert hiszen a tapasztalat azt bizonyitja, — a jelen esetben is — hogy a nemzetközi összeköttetés keresésében egyetlen párt sem rest. Ugy a kormány, mint a kormány által elnyomott pártok keresik a nemzetközi kapcsolat lehetőségeit. így a jelen esettan is mondhatjuk, hogy bagoly mondja a verébnek: nagyfejű, mert hiszen máris'tudjuk azt, — amit előttem szólott t. képviselőtársam olyan nagyon szemére vetett az ellenzéknek, hogy 1 i. külpolitikai krízis felé tereljük a kérdést, amikor cseh- és francia-barátság felé szimatolunk — pl. tudjuk, hogy a francia és cseh ellenszenvvel szemben a kormány ugyanazon a bűnöző alapon, szóval nemzetközi alapon mozgósította az angol és az olasz védelmet. Ugyanez az eset! Hiszen a valóság azt bizonyitja, hogy a nemzetközi összeköttetések kihasználásában a kormány, legalább is eddig, — remélem, hogy csak eddig.— szerencsésebb volt, mint az ellenzék, mert egyébként ez a szerencsétlen frankügy — hála Istennek* hogy ez nem történt meg — a genfi zöldasztalon máris tapétára került volna. Mióta a világ fennáll, mindig történelmi jelenség volt az, hogy az elnyomott pártok, de az elnyomó párt is nemzetközi összeköttetesektet keresett. Hiszen a történelmünkben legszebbnek tanult megmozdulások — mint példtáuli Rákóczi harca és az 1848-as szabadságharc — sem voltak önálló, csak magyar belpolitikai erupciók. Ott is ugy az elnyomottak, mint az elnyomók, ugy a kurucok, mint a labancok, a maguk nemzetközi aspirációi alapján szőtték terveiket és ott is az elnyomóknak jobban sikerült a nemzetközi összeköttetések kihasználása. Csak ily módon tiporhatták el legszebb szabadságba rca inka t ! •> • - '- - " Véleményem az, hogy egy örökre szóló korinányberendezkeidést nem birhat el a történelem. Már pedig, ha önök a frankügyet nem tekintik távozási oknak, akkor örökös kormányt akarnak^ s akkor nincs igaza előttem szólott t. képviselőtársamnak, mert ő azt mondotta, hogy örökkévalóságig egy kormány sem marad a helyen. Nincs igaza, mert akkor ez a kormány az örökkévalóságig fog- a helyén maradni, mert akkor nem lehet ezt már alkotmányos eszközökkel eltávolítani, mert hiszen a titkos választójoghoz sem mer majd hozzányúlni a kormány. Akkor is a forradalomnak és az ördögnek falrafestésével fog fenyegetni és ezzel fogja a maga gyenge táborát összetartani és összekovácsolni. Aközben pedig, miközben görcsösen ragaszkodnak a ministeri tárcákhoz és a bársonyszékhez, dicsekednek a ministerelnök ur zsenialitásával, hogy ő birja legtovább az uralmat Európában. Véleményem szerint ilyen körülmények között ehhea nem kell zsenialitás. Megfelelnek a szuronyok önmagukban is. (Bâtiez Gyula: És az erkölcsi mentalitás! — Egy hang jobbfelől: Magától nem tanulunk! — Várnai Dániel: Ott kell tanulni, ahol van!) A közbeszólás terminus technicus-át, áz erkölcsöt kénytelen vagyok magamévá tenni, 'amikor azt mondom magam is, hogy egyenesen ä jó erkölcs is követeli, hogy a kormány elhagyja a helyét, a helyén maradása már nem lehet taktikai kérdés, de különösen sincs helye a taktikának az adott esetben, mert hiszen a parlamentarizmus lényege épen az, hogy a kormány nem is taktikázhat. A parlamentarizmus lényege az, hogy a kormányzati elv, mint ennél a jelenlegi kormányzatnál is, csődöt mondott, akkor automatikusan jönnek a más eszmekört reprezentáló pártok kormányai, szóval a parlamentarizmus az egyetlen biztosíték arra, hogy nem kell és nem szabad a kormánynak abba az erkölcsi hibába esnie, amelyet csak ilyen könnyedén taktikai zsenialitásnak szoktunk nevezni. Ami a mai kormány létezését alátámasztja, az mint pozitívum csakis a hatalom. A negatívum pedig azok a kijelentések, amelyekre előttem szólott Bottlik t. képviselőtársam célzott, amelyek már hetek óta, mióta a frankügy kipattant, máris hallatszanak a t. kormánypártban, tudniillik az az. érvelés, hogy a kormány nem adhatja át helyet, mert a forradalom jön, szóval a mumussal való fenyegetés. (Esztergá' lyos János: Ebből élnek!) Ez azonban politikai irrealitás. Szó szerint igy szól az érvelés — azt hiszem Berki t. képviselőtársam juttatta kifejezésre legelőször^ de előttem szólott képviselőtársam is magáévá tette — »1916-ot nem engedjük megismételni. Akkor is kilőtték ä Tisza-kormányt, mert tudták a támadók, hogy utána jövő kormánnyal könnyű lesz elbánni.« Én készséggel elismerem, az analógiára való hivatkozás legteljesebb jogát, a történelemtudomány eme módszerét tényleg minden politikusnak alkalmaznia kell, de joggal elvárjuk, hogy ezeknek alkalmazása ne hevenyészett, hanem valóban helytálló legyen. A; megszorult rendszer sohasem válogatós, felvet ilyen kifogást, ilyen érvet és papagály módra tovább adja. Csakhogy a felhozott analógia épen az állított tények és konklúziók ellenkezőjének bizonyítására alkalmas, épen azért, igónyjogosultságot jelentek be ennek az analógiának felhasználására az ellenzéki álláspont alátámasztása céljából. Mondj-uk, hogy 1916-ban valóban kilőtték a Tisza-kormányt. De miért bukott meg a Tiszakormány? . '