Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-522
A nemzetgyűlés 522. ülése 1926. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy épen egy békeszerető, nemes lelkületű volt uralkodónk azon intenciójának nyomán és akaratára — és itt jegyzem meg, hogy Bethlen István ministerelnök ur akkori támogatásával érvényesített azon akaratára — hogy a régi úgynevezett háborús parlamentet felváltsa egy ujabb lendületű, valószinüleg a nemes uralkodó lelkületében már a remény perspektívájában egy pacifista parlament, amely a háborút likvidálja és ha kell a némettel való szakítás alapján-is a béke útjára lépjen. Kezemben van, a Budapesti Hírlapnak, tehát kormánypárti lapnak, sőt igen. vehemens kormánypárti lapnak hárem cikke. »Ausztria—Magyarország különbéke kísérletei a világháborúban« címen megirt cikksorozat, amely egész világosan következtet az uralkodónak arra az intenciójára, amellyel ezt az uj kormányt a nemzet. javára a háborúból való kivezetésre akarta felhasználni. Ha már kilövésről van szó, akkor a hiba ott követtetett él, hogy '. a király akaratából megjelenő ezt az 1916. évi kormányt lőtte ki a valóságban a második feleresztésü Wekerlekahinet 1917-ben és ezzel Magyarország végzetének lavináját feltartóztathatlanul meginditotta. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert az újra helyetfoglaló munkapárt akart azután ismét berendezkedni a maga régi uralmával, a maga régi merevségével, a maga régi niilitarizmusával, németimádásával és zsarnoki rendszerével. Nem- 1916-ban, hanem épen az Eszterházy-kormányt kilövő és viszszatérő kormánypárti térfoglalásban keresendő a hiba. Tetszik tehát nekem az analógia, mert ennek kapcsán figyelmeztethetem r most a t. kormányt, hogy nagy katasztrofális események előtt vállunk, ha ugyanaz történik meg, mint 1917-ben, ha a helyetfoglaló uj kormány ugyanúgy jár el, mint az 1917-iki kormány az 1916-iki kilövése után, hogyha a régi rendszert akarja visszaállitani, ha a sajtó, a véleményszabadság, szóval a demokrácia által megkivánt szent eszméknek biztosítására továbbra sem fog gondot fordítani, ha a Vannayafc tovább is ugy garázdálkodhatnak, mint eddig, ha az uj kormány visszajátssza hatalmát a mai rendszernek, ha a kormánypárt továbbra is a parádéra fekteti a fősúlyt és az államfőt kiviszi a Margitszigetre azért, hogy a keresztény erkölcs nagyobb izmositására a pogány ősök hadura nevében végeztessen magas személyével tornagyakorlatokat. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a saélsőbaloldalon.) Én őszintén megmondom, hogy végtelenül csodálkozom azon, hogy a kormány ezt a jó és szép alkalmat nem használja fel arra, hogy eltávozzék. Én szép alkalomnak mondom, — ne értsenek félre és ne vádoljanak bűnpártolással — mert én nem. osztom, a t. kormánypártnak azt a megállapítását, hogy ez a ténykedés e?ak bűncselekmény. Tudom, miért kell azt mondania: hogy ezáltal a kormány politikai felelősségót csökkentse. Ugyanakkor.azonban nem veszik észre, hogy ezáltal a kormány jogi felelősségét súlyosbítja. Kijelentem, hogy az a véleményem, hogy a kormány, .ha ma távozik, amikor ellenséges külpolitikai nyomás népszerűséget növelő miliőjében tud. távozni, akkor ez a távozás nagyon népszerű lesz és igen szép temetése lesz a kormánynak. Kijelentem, hogy a pacifisták koszorúja sem. fog hiányozni a ravataltól* mei't a pacifista politika ugyan szöges ellentétben volt azzal a politikával, amely ehhez az irredenta túlévi március hó 20-án } szombaton. 39D értelmezéshez vezetett, ámde mégis tárgyilagosan elismerem, hogy azok a, titkos rugók, ame. Iveknek a következménye a frankhamisítás volt, elvben nem képezhetik megvetésünk tárgyát, és hogy bűnözésük dacára az illetőktől azért nem vonhatom meg a hazafiságot. T.. kormány, az önök érdekében figyelmeztetem és kérem önöket, hogy ezt a jó alkalmat ne mulasszák el, mert ma még a közvélemény nagy rétege előtt ugy szerepel a kormány, mint amely az ideálokért vivott harcában kapta halálos sebét és — talán nem is halálosat. (Szomjas Gusztáv: Kényszeregyességet ajánlanak itt! — Esztergályos János: Durst ur megint szellemeskedik!) Meg lehet, hogy egy szinüszta, fentartás nélküli százszázalékos pacifista kormány,^ ma ellenséges és gyűlölködő szemmel ránknéző szomszédainkkal abszolút békét és jó viszonyt kereső uj kormány sem tud többet elérni, mint amennyit a mai^ kormányzat tudott elérni; meglehet, a csehek és szerbek engedményei, a kisebbségi jogoknak, teljes érvényesítése stb. a jövőben is csak ábrándos álmunk tárgya lesz! Ez esetben — ezt tárgyilagosan kell elismernem — az irredenta politika nyer igazolást és a t. ministerelnök ur győzedelmi lobogókkal fog újra visszakerülhetni. Az események ez esetben az irredentizmust igazolták, de persze, csak látszólag, csak átmenetileg, mert akkor a pacifizmus csődjével nemcsak Magyarországinak, hanem a bellum omnium contra omnes világégésben a polgári kultúrának és Európának is végórája ütött. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a többségi javaslatot tegyem magamévá, mert, amint pontról-pontra bizonyitottam, a tisztelt kormány a pacifisták elleni állandó harc modorával, a Nádosy-szellemben összpontosult kegyetlenségével és kíméletlenségével tápot adott az irredentizmus helytelen értelmezésének és ezrt a politikai felelőssége vitán felül megállapítható. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Östör József! Östör József: T. Nemzetgyűlés! Ebben a vitában nem akartam felszólalni mégpedig azért, mert annyira ki van meritve a bizottsági tárgyalásból kifolyólag és itt a Házban, valamint a sajtóban, hogy mindenki teljesen tiszta képet alkothatott magának. Nekem is megvan a véleményem, és ezért nem tartottam volna szükségesnek, hogy felszólaljak ebben a vitában, amelyet azt hiszem, egyébként is az ország népe már un. (Ugy van! Ugy van! a .jobboldalon. — Kiss Menyhért: Nem igen látszik, zsúfolva vannak a karzatok. Csak az előkelőségek karzatáról hiánvoznak, különben telve vannak a karzatok. — Zaj.) . Megvárom, amig Kiss Menyhért képviselő ur bevégzi beszédét. Csiipán az késztet felszólalására, hogy tegnap végighallgattam. Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam beszédét és ebben egyetlenegy olyan uj monentumot találtam, amelyre érdemesnek tartom hogy válaszoljak. (Halljuk! Halljuk! — Rothenstein Mûr: Máskülönben nem szólalt volna fel? Hát ez mese!) A többi, amit előadott, nem volt uj. Legfeljeb azt mondhatom, hogyha egy cirkuszban vagyok és látom azokat az aranygolyókat, amelyeiket már x-szer dobáltak) fel a levegőbe és különböző figurákat mutattak be velük, tudom, hogy a golyók lényegileg ugyanazok, és bizony papirosból vannak, legfeljebb be vannak araj nyozv.a. Ilyen benyomást tett reám a beszéd, noha elismerem egyébként, hogy ebben a felszó"
