Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfőn. 137 Nádosyt Windischgraetzeel beszélni. Rakovszky Iván belügyminister azt felelte, hogy: »Ezt nem tartottam szükségesnek.-< (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdezem, megengedi-e ezt a rendőrség a vizsgálat folyamául Szokásos-e ezt megengedni? De Nádosynak a belügyminiszter természetesen megengedte, hiszen együtt akarták az egész dolgot elkenni. (Propper Sándor: Országos főkapitány volt, vagy mi! — Rothenstein Mór: Együtt autóztak!) Azt mondja a belügyminister ur: »Január 4-én megjelent nálam Nádosy és azt kérdezte, mi lesz az ő fegyelmijével?« (Propper Sándor: Élet-halál ura! Ma is több hatalma van, mint a kormánynak!) Ugy látszik, még január 4-én is fenyegetőzött Nádosy a belügyministerrel szemben, mert hiszen még ő vonta kérdőre január 4-én, hogy mi lesz az ő fegyelmijével, mi történik vele, tehát még Nádosynak állt feljebb. Bizonyos, hogy ezt a fellépést csak ugy tehette meg, ha birtokában volt olyan adatoknak, amelyek kompromittálók a belügyministerre és a kormányra. Bizonyos, hogy csak ennek tudatában tehetett ilyen kijelentéseket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt mondja tovább a belügyminister ur: »Amikor feleségemmel a lakásom felé mentünk és Nádosyt is felkértem, hogy üljön a kocsiba, ezt azért tettein, mert nem akartam, hogy feleségem észrevegye, hogy vizsgálat folyik Nádosy ellen.« A belügyminister ur tehát nyilvánvalóan titkolni akarta azt, hogy Nádosy ellen vizsgálat folyik. De ugyanezt f csinálta maga Nádosy is. Nádosy is — a jelentés szerint — arra törekedett, hogy az egész ügyet elkenje. Itt van a jelentés, amely ugyanígy állapítja meg ezt: Kétségtelenül megállapítható, hogy Nádosy Imrének még akkor is, amidőn Hágában Jankovich Arisztidet, Marsovszky Györgyöt és Mankovics Györgyöt letartóztatták, az volt a szándéka, hogy ő a felelősség alól kivonja magát és a legrosszabb esetben minden felelősséget Windischgraetz Lajos hercegre hárítson. Klasszikus bizonyítéka ennek báró Prónay György államtitkárnak a parlamenti vizsgálóbizottság elptt tett vallomása. Prónay György azt vallja, hogy: November 30-án délután 2 óra után az Apponyi-téren találkozott Nádosy Imrével, átadta neki a Perényi-féle levél és előzményeinek ismertetése után a ministerelnök megbízását. »Nézz utána ennek a dolognak, tedd meg a szükséges lépéseket és akadályozd meg ezeket a dolgokat.« Majd folytatólag azt vallja Prónay: »Nádosy az felelte: neki is vannak már bizonyos értesülései, ugy tudja, hogy Windischgraetz foglalkozik ilyen dolgokkal«. Tehát Nádosy s azon dolgozott, hogy az egész dolgot átkenje másra, Windischgraetzre. Itt meg kell állapítani azt a tényt, hogy vájjon itt nem egy ujabb Eskütt-üggyel állunk-e szemben. Nem ugyanaz áll-e, ami az Eskütt-ügyben állt, hogy az egész bajt és komiszságot, mely az Eskütt-ügy körül folyt, rákenték egy emberre. Nem ugy áll-e itt is a helyzet, hogy épen Windischgraetzet akarják egyedüli bűnbaknak megtenni, az ő esetleg Nádosyval szemben tanúsított jóhiszeműségét akarják felhasználni arra, hogy a kormány kibújjék alatta és egy embert hozzanak olyan helyzetbe, hogy az vállalja és viselje a következményeit és egész ódiumát a dolognak. (Propper Sándor: Bottlik már elárulta a taktikát! Fegyenccé teszik és azt mondják: egy fegyenc hadd beszéljen, amit akar! — Zaj.) Éveken át hamisítanak frankokat (Rothenstein Mór: Hazafiságból!) és különböző pénznemeket, éveken át folyik itt a gazság- az országos főkapitány tudtával, ellenőrzésével, hatósági és kormányzati segédlettel. (Propper Sándor: A belügyminister ur szobája mellett! Zaj.) Bizonyos, hogy a technikai alkalmazottakat is tisztán és kizárólag beugratták, mert hiszen egyszerű munkásokat, mint pl. Spannring Lászlót, kinevezték főhadnagynak. (Propper Sándor: Egyszerre nagy lett a demokrácia!) Amikor annakidején kinevezték főhadnagynak, könyörgött a nyomdászszakszervezetben, hogy tartsák meg tagnak, de azt mondták neki: nem tarthatjuk meg tagnak, mert ön főhadnagy, önnek tehát ki kell lépnie a szervezetből, ön a szabályok szerint nem lehet tag. Ilyen berendezésen keresztül gyakoroltak pressziót az emberekre. Hát ha tudtak odavinni egészen idegen munkásokat és azokat rá tudták beszélni fizetésekkel, kinevezésekkel, hogy csinálják a dolgot, (Bâtiez Gyula: És fenyegetésekkel!) akkor nyilvánvaló, hogy nem alantas közeg és nem Windischgraetz csinálta ezt, hanem hatósági személyeknek kellett csinálniok, mert enélkül senki sem mert volna erre a térre lépni. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez nem áll! — Propper Sándor: A föld alatt lehet csinálni egynéhány hónapig, de egy állami intézetben nem lehet észrevétlenül bankót hamisítani esztendőkig, hiszen ott minden zugról mindennap jelentést kell tenni! — Zaj.) Nyilvánvaló tehát, hogy itt nagy mulasztásokat követett el a ministerelnök és a belügyminister. Az ő politikájuk, amely hátuk mögött áll, az az atmoszféra, amelyet megteremtettek, amelyre már utaltam, tette lehetővé ezeket az eseményeket és tette lehetővé, hogy ilyen esetek előforduljanak. De a kormány és különösen a belügyminister magatartása és Bethlen magatartása is azt bizonyítják, hogy ezek mind egyenesen biztatták, biztatást adtak a jövőt illetőleg is és ha nem nézünk mást, minthogy ez máikét és fél hónapja folyik, s a kormány nem engedi befejezni, nem tudja befejezni ezt az ügyet, mert még ma is tussol... (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez nem áll!) Bocsánatot kérek, t. minister ur... (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem bocsátok meg. Egyszerűen nem áll!) Hát hogyan hajtották végre a nyomozást? (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez hatalmunkon kívül áló körülmény! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mondja meg a minister ur, nem a franciák közbenj rendelték-e el az ujabb és ujabb nyomozásokat? (Pesthy Pál igazságügyminister: Dehogy is, távolról sem!) Vallja meg őszintén a minister ur, hogy már január elején befejezték a nyomozást és ki is adtak egy hivatalos kommünikét. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem, nem és nem!) Azután megint folytatták a nyomozást, s még ma sincs befejezve. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem is lesz befejezve egészen addig, mig teljes világosság nincs az ügyben! — Pikier Emil: Mig a franciák itt lesznek! — Meskó Zoltán: Már megint franciáznak a franciákkal! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Ez a kormány nem tud tiszta helyzetet teremteni, önök akkor tesznek szolgálatot az országinak, ha otthagyják a helyüket, (Kabók Lajos: Minél előbb!) mert önök részesei ennek az ügynek, ettől nem tudnak szabadulni. Önöknek nincs erkölcsi erejük, jogosultságuk ennek az ügynek tisztázására. (Pesthy Pál igazságügyminister: Igenis van!) Ez a kormány, amely benne van, amely részes ebben, (Pesthy Pál igazságügyminister: Nincs benne!) amelynek adminisztrációja, amelynek tisztviselői csinálták, ez a kormány nem tud tiszta helyzetet teremteni. (Ugy