Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

138 A nemzetgyűlés 516. ülése 1926 van! a ssélsőbaloldalcn. — Propper Sándor: Ez egészen természetes!) A kisebbségi véleményen túlmegyek, megállapítom azt a tényt, hogy önök nem tudták ezt az ügyet tisztázni Az egész világ Magyarországról beszél, hogy van egy botrány, mely az egész világot foglalkoztatja s ezt a magyar kormány szépen nézi és tűri, az emberek tapsolnak a kormánynak és kezdik mosni a kormányt. (Zaj a jobboldalon.) Ne beszéljenek önök nemzetről, hazáról, mert önök nem a hazát, nem a nemzetet, hanem terroruralmukat féltik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. -~ Pikier Emil: Károlyi Imrét miért nem akarták kihallgatni!!) Önöknek a nemzet és haza esak frázis és takaró arra a helytelen és rossz politikára, amelyet követnek. (Propper Sándor: Hat esztendő óta ez a helyzet! — Fráter Pál: Argumentumokat!) Itt vannak az argumentumok, elmondottam az argumentumokat. ( Kabók Lajos: Önérzetes ember nem is állhat oda, ilyen dolgot védeni! — Csontos Imre: No, no, talán sok is a jóból! — Kabók Lajos: Mindenre találnak mentséget! Mindent tudnak leplezni és takargatni!) A szokolügyben is olyan a kormány magatartása, mint a frankügyben. A ministerelnök ur szombaton felszólalt itt a Házban napirend előtt és azt akarta bebizonyítani, hogy a szokolügy és a frankügy között kapcsolat nincs. De a ministerelnök ur maga beigazolta felszólalásával, hogy Nádosy a szokolügyben már szerepelt; hogy Nádosy főkapitány volt. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezt nem igazolta be!) Elismerte a ministerelnök ur azt is, hogy épen a biróságtól lefoglalt hamis szokolok átkerültek a rendőrségre. Ö ugyan azt mondotta, hogy ezek megsemmisíttettek, de később elismerte felszólalásában azt, hogy ugyanezek a lefoglalt szokolok, melyek szerinte először megsemmisíttettek, később Cseh-Szlovákiában forgalomba kerültek. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nagyon téved! Ezt nem mondta a ministerelnök! — Urbanics Kálmán: Egy szót sem mondott abból, amit citál! így nem lehet beállitaní valamit!) Tessék elolvasni a beszédét, még egyéb is van benne! (Urbanics Kálmán: Ezt nem mondta, amit ön a szájába ad!) A ministerelnök ur felszólalásából és adataiból kitűnik, (Urbanits Kálmán: Önök szándékosan félrecsavarják!) hogy Nádosy benne volt, Nádosy főkapitány volt. Nádosy részes benne és évek óta tudott a dologról, (Pesthy Pál igazságügyminister: Azt nem mondta, hogy benne volt! Hogy főkapitány volt azt mondta!) tudott a szokolhamisitásról. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezt sem mondta a ministerelnök ur! Ezt a képviselő ur mondja!) De tudott róla! (Kabók Lajos: Ez az igazság, hogy tudott róla évek óta!) Ha a többség nyilván egyszerű tagadásba megy és a bizonyítékok... (Fráter Pál: Hogy lehet ilyet állítani?) A ministerelnök ur szerint a bíróság a rendőrségnek a szokolokat átszolgáltatta megsemmisítés végett. Ki tudott tehát róla. ha a budapesti főkapitány nem tudott róla? Hogy lehet ezt kétségbevonni ! A ministerelnök ur állapította meg, hogy azokat a szokolokat megsemmisítés céljából átszállították a rendőrséghez, (Fráter Pál: Az ügyészség semmisíti meg a bűnjeleket!) nyilvánvaló tehát, hogy Nádosy tudott róla és nyilvánvaló, hogy 1922-ben tudott erről a dologról. Károlyi vallomása alapján gróf Telekivel együtt tudott róla és tudott róla a ministerelnök ur is. (Rothenstein Mór: Tudott róla az egész társaság! Miért vonnak évi március hó 1-én, hétfőn. az urak kétségbe egyszerű tényeket?) Ezeket nem lehet többségi szavazattal elintézni. De a szokolügyben a ministerelnök ur... (Fráter Pál: Nem a rendőrséghez szállítják át a bűnjeleket megsemmisítés végett! Az ügyészség semmisiti meg! Györki Imre ügyvéd ur nagyon jól tudja!) — Györki Imre: Kár a benzinért ezt védeni!) A ministerelnök ur sok minden -dologban tévedésben van. A szokolügyről Ausztriában is hangzott el interpelláció; Ausztriába is elnyúltak szálai és ez kölcsönös. Nincs tisztázva a kérdés. Én most e kérdés tárgyalásába nem megyek bele teljes részletességgel. r nem f akarom vele az időt tölteni, de majd módot és alkalmat találunk arra, hogyha a ministerelnök ur ebben a kérdésben tovább nem teremt tiszta helyzetet, az egész kérdéskomplexumot idehozzuk; mert a ministerelnök ur nyilatkozata, amely itt a Házban elhangzott, nem tisztázta ezt a kérdést; nem tisztázta azt a vonatkozást, amelyet az osztrák parlamentben elhangzott interpellációból ismerünk, nem tisztázta annak anyagát, és nem tisztázta azt a részt sem, amely a vizsgálóbizottságban elhangzott. Erre vonatkozólag az összes részleteket nem ismerem, de egy részét ismerem. Majd átnézzük a naplókat és megállapítjuk belőle, hogy a ministerelnök ur igenis olyan álláspontot foglal el, mely hasonló a franlkfigyben elfoglalt álláspontjához; hogy itt is. amit csak lehet, igyekszik eltussolni és csak amennyit a közvélemény kiszorít belőle, annyit ad ki, mint ahogy a frankügyben is amennyit a kormányból ki lehet szorítani és ki lehet verekedni a hatóságokon keresztül, esak annyit hoznak nyilvánosságra és annyira haladnak az ügy elintézése terén. Rá kellene térnem azokra a mellékkörülményeikre, amelyek a különböző intézményekkel kapcsolatosak. Rá lehetne itt is mutatni arra, hogy ezek az intézmények nem kapcsolódhattak volna bele a dolgokba máskép, mint csak ugy, hogy a kormánvon keresztül, az illetékes ministerek és az illetékes hatóságok adták ki az utasítást. Felvetem a kérdést, vájjon Zadravetz páter, püspök ur olyan egyszerű, ügyetlen és buta ember-e, hogy ha odamentek hozzá, minden további nélkül, el kezdett esketni s ha azt mondták, hogy hazafias célról van szó, ő minden további nélkül megesketett valakit, ha odament hozzá! (Meskó Zoltán: Naiv ember! — Györki Imre: Nem lehet naivitással elintézni a dolgot! — Propper Sándor: A lángszavu püspök egyszerre naiv ember lett!) Hogy püspök, ez nem azt mutatja, hogy naiv ember, hanem, hogy kitűnő stréber és nagyon jól tudta felverekedni magát a püspöki stallumra. (Meskó Zoltán: Dehogy mutatja!) Ez nem arra vall, hogy ügyetlen ember volna. Ez azt mutatja, hogy nagyon jól megtudta csinálni a dolgát! (Propper Sándor: Aki fiatal korában püspök, az legalább is nem ügyetlen!) De felvetek egy másik kérdést. A jelentés szerint meg van állapítva, hogy Zadravetz püspök ur ilyen hazafias esküt máskor is vett ki. Nagyon kíváncsi volnék arra, hogy mik voltak azok a hazafias eskük máskor? (Propper Sándor: Eskü csak egy van! A hivatalos eskü! Más nincs! — Meskó Zoltán: Hogy lehet ilyet mondani? Az oltárnál is van eskü!) Miért nem szerezték meg az eskü szövegét? Miért nem hallgatta ki a bizottság Zadrayetzet? Kérem, t. minister ur, ne csóválja a fejét, mert a jelentésben benne van, hogy Zadravetz püspök ur más