Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-514
88 A nemzetgyűlés 514. ülése 1926. oldalon: Micsoda személyes megtámadtatás?— Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megvádolták! — Rainprecht Antal: Ne vádaskodjanak! — Zaj.) Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Minthogy egy ur, aki négyszer rágalmazott és mind a négyszer elítéltették azok, akik biróság elé állították, jónak látta egy hamis hirlapi nyilatkozat alapján idejönni és ocsmány és aljas rágalmakat szórni felém, minthogy tehát igen súlyos t megtámadtatásban részesültem, a magam részéről is kérem felszólalásom 15 percnyi meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Felkiáltások: Megadjuk!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt ki kell egészítenem az igen t. elnök ur nyilatkozatát. Az igen t. elnök ur a mai lapokban nyilakozott, hogy eléje nem került az ügy. Én ezelőtt négy nappal szóltam Zeller igazgatónak és személyesen a t. elnök ur titkársági tisztviselőjének, Kubinyinek, magam néztem meg az aktákat és kérdeztem tőle, hogy miért nem mentek azok a mentelmi bizottság elé. Kubinyi közölte velem, hogy az elnök ur az aktát nem akarta aláirni, hanem visszaadta. Ezután ismételten sürgettem a dolgot Kubinyinál tegnapelőtt és kértem arra, hogy tessék nyilatkozni, mi van az aktával. Erre Kubinyi kijeJentette, hogy az elnök ur nem akarta azokat aláirni. Nem felel meg tehát a valóságnak az az állitás, hogy az akta nem került az elnök ur elé. (Scitovszky Béla: Nem is állítottam!) Az elnök ur a következőket állitotta nyilatkozatában. (Scitovszky Béla: Most nyilatkoztam! A sajtó az mellékes!) Leszögezem tehát j azt, hogy ön elé került az akta, de nem akarta \ aláirni, hanem visszaadta. Ezután a Pesti Naplóban megjelent egy j kormánypárti vezető ember nyilatkozata. Kije- i 1 entern, hogy ennek a kormánypárti vezető em- j bérnek a nyilatkozata, ha megtétetett, elejétőlvégig szemenszedett valótlanság. Felhivom! azt • a kormánypárti vezető képviselőt, hogy jelent- j kezzék, hogy ellene a büntető eljárást megin- j dithassam. (Hedry Lőrinc: Halljuk a nyilatko- | zatot!) j Ez a kormánypárti vezető képviselő, aki j alapot adott arra, hogy téves szempontból itél- j hessék meg az ügyet, a következőket mondotta (Olvassa): »Dénes István 1922., majd pedig 1923. j évre szóló szabadjegyet vett elő a villámoson. | Ebből az ügyből kifolyólag Dénes István ellen j eljárás indult. Dénes aznap, amikor ez az ügy j történt, megjelent a nemzetgyűlés háznagyi hivatalában, 1925 május 12-én és ott Zámborszky Dénes főterembiztost arra kérte, hogy állítson 'ki neki egy hivatalos igazolványt, mely szerint villamos szabadjegyét, amelyért 600.000 korona díjat kellett lefizetni, már február havában kikérte.« I Először is valótlanság, hogy 1925 májusában megjelentem volna Zámborszkynál és tőíe ilyen nyilatkozatot kértem volna. Valótlanság ennek következtében az is, mintha 1925-ben | Zámborszky nekem ilyen nyilatkozatot adott j Ápolna. j Másik hamis nyilatkozata az igen t. kor- j mánypárti képviselő urnák az, hogy én ezt a j hivatalos nyilatkozatot becsatoltam az ügyész- ; ségi iratokhoz. Bejelentem, hogy nekem az ; ügyészséghez semmi néven nevezendő közöm \ nincs; (Karafiáth Jenő: A Beszkár-nál!) — \ Hedrv Lőrinc: Csalt a jeggyel! Az akták iga- j zolják!) nekem az ügyészséghez semmi közöm ; nem volt, én az ügyészséghez beadványt nem évi február hó 26-án, pénteken. intéztem, tehát valótlan az is, hogy az én bármilyen beadványom alapján az ügyészség megszüntette volna az ügyet. (Karafiáth Jenő: A Beszkárhoz bemutatta! Igen vagy nem?) Rá akarok térni a tényállás érdemi részére. (Zaj.) Ne méltóztassanak zavarni, legyenek nyugodtak, hogy nem fogok kitérni semmi elől. (Karafiáth Jenő: Nem is lehet, mert nem évült el!) A képviselő urnák a legkevesebb joga van beszélni, mert ön vezeti ezt a maffiát ellenem már napok óta. (Karafiáth Jenő: Nekem igenis a legtöbb jogom van és tiltakozom az ellen, hogy én maffiát vezetek bárki ellen!) 1925 elején... (Hedry Lőrinc: Becsületszóval félrevezeti a tisztviselőt! Szégyelheti magát!) Kijelentem, hogy a képviselő ur jobb tudomása ellenére valótlanságot állit; meg akarja téveszteni a közvéleményt. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! (Felkiáltások a baloldalon: Miért?) Azért, mert a képviselő ur azt mondotta egy másik képviselőtársáról, hogy jobb tudomása ellenére állit valótlanságot. (Horváth Zoltán: Ő meg azt kiabálja, hogy: csal! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Kiss Menyhért: Egyoldalú állitás!) Elnök: Meg fogom nézni rögtön. Dénes István: Én 1925 elején utaztam egyszer a villamoson és mikor kérik a jegyet, egy rendőrfőkapitánnyal diskuráltam, akivel a törvényszékre mentem és felmutattam az én rendes évi jegyemet. Az ellenőr figyelmeztet arra, hogy ez a múlt évi jegy. Azt mondtam: Megnézem. Valóban, a múlt évi jegy, bocsánat, adjon nekem egy rendes szakaszjegyet addig is, minden félreértés elkerülése végett. Az ellenőr adott egy rendes szakaszjegyet s akkor azt mondta: a múlt évi jegyeket be szokták szolgáltatni a központnak. Tessék, itt van, tessék beszolgáltatni. Nem volt incidens, nem volt villamos katasztrófa, mint ahogy utólag akarják beállítani a dolgot. Én nem is sejtettem, nem is álmodtam, hogy egy — mondjuk — felületes dologból, felületes könnyelműségből vagy elnézésből kifolyólag ellenem a Beszkár feljelentést tehet. (Zaj jobbfelől.) 1926 január 31-én értesülök arról, hogy van a mentelmi bizottság előtt a Beszkár részéről ellenem egy feljelentés, nézzem meg, mi van az ügyben. Lementem a mentelmi bizottság irodájába, megnézem az aktát, s ott látom, hogy a Beszkár részéről feljelentés van téve ellenem. Az inszinuáció az volt — és ez a lényege a dolognak, — hogy én nem akartam volna kiváltani az 1925. évi képviselői igazolványomat, ennek következtében 1925 januárjától májusáig kvázi ingyen utaztam a villamoson. (Derültség és fejkiáltások a jobboldalon: Kvázi!) Én egy percig sem akarván hagyni, hogy a Beszkár ebben a hitében legyen, magam öszszeszedtem irodámban az erre vonatkozó dokumentumokat, amelyekkel igazolni kívántam, hogy nekem februárban és márciusban is megvolt a szándékom kiváltani az évi jegyemet. (Zajos derültség és felkiáltások a jobboldalon: Szándék! — Hedry Lőrinc: Tévedés!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Dénes István: Igazoltam azt is, (Felkiáltások a jobboldalon: Hová? Kinek?) ho°-v május 30-án már kiadtam a jegy értékét (Felkiáltáeok a jobboldalon: Hova? Kinek?) és májusban történt a dolog. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Az erre vonatkozó nyilatkozatomat, erre vonatkozó dokumentumaimat összeállítottam, felvittem a Beszkárhoz és átadtam. Miután súlyt helyeztem arra, hogy igazoltassák, miszerint én minden esztendőben kiváltottam
