Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

 nemzetgyűlés 514. ülése 1926, rendesen a képviselői tiszteletjegyemet, eljöttem Zámborszky tisztviselőhöz és kértem öt arra, legyen olyan szives ... (Hedry Lőrinc: Aznap váltotta ki a jegyét, amikor rajtacsípték a jegycsaláson. Ne mosakodjék. — Zaj.) Elnök: A képviselő ur egyszer már használta ezt a kifejezést, kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasitani. Dénes István: Azt mondtam Zámborszky urnák: kérem, Zámborszky ur, én nem emlékezhetem egy esztendőre vissza, melyik napon fizettem ki, de az én hiteles könyveim szerint 1925 április 30-án fizettem ki annak ellenértékét, legyen szives, állapítsa ezt meg és adjon nekem egy igazolványt. Erre Zámborszky ur azt mondotta, hogy ő is ugy emlékszik, hogy akkor fizettem le. (Karafiáth Jenő: Becsületszavára állitotta, hogy akkor történt. — Nagy zaj.) Valótlanságot állit! Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Dénes István: Nekem az volt a fontos, hogy a Beszkárnál igazoljam hogy nekem a képviselői jegy kiváltása szándékomban volt. (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, mert különben kénytelen volnék az ülést felfüggeszteni. öá es István: Nekem Zámborszkv ur másnap szólt, hogy miután nem emlékszik biztosan, mikor váltottam ki, az igazolványt adjam neki vissza. Az igazolvány nem volt nálam, azonban, miután szombat, vasárnap és hétfőn nem volt ülés, kedden visszaadtam az igazolványt. (Zaj jobbfelől. — Hedry Lőrinc: Közben közipgvzői másolatot vett róla és tovább utazott ) T. képviselő ur valótlanságot állit. (Hedry Lőrinc: Hogy mer ilyet mondani. Hajszál ellenkezője ig'az annak, amit beszél. — Nagy zaj.) Én hiteles másolatot készíttettem 11-én, aznap róla. (Zaj jobbfelől.) Kérem, méltóztassanak meghallgatni. (Barabás Samu: Tessék lemondani!) Majd akkor, amikor nekem jól esik, t, képviselő ur. Ne méltóztassék rossz néven venni; azt elhiszem, hogy ez önnek kellemes volna. (Zaj.) 11-én kaptam Zámborszkytól az igazoló igazolványt, 11-én délután r hitelesittettem s Zámborszky 12-én délben szólt nekem, hogy adjam vissza az igazolványt. 12-én délután átadtam az ügyvédemnek. 13-án — és itt hivatkozom tanura — Kiss Menyhért képviselő úrral mentem el... (Zajos derültség és felkiáltások a jobboldalon: Jó cég! — Szomjas Gusztáv: Már tanút is kapott! — Kiss Menyhért: Talán kételkedik bennem? — Zaj.) Nekem a becsületem fontos, ne vegye rossznéven, képviselő ur... (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Dénes István: Én Kiss Menyhért képviselő úrral mentem be a vezérigazgatóhoz, illetve a jogtanácsoshoz, dr. Perczel Györgyhöz. (Kiss Menyhért: Ugy van!) Hivatkozom Kiss Menyhért képviselő úrra s felkérem, álljon fel utánam és nyilatkozzék. Határozottan mondtam Kiss Menyhért képviselő urnák — és erre helyezem egész előadásomban a fősúlyt — hogy miután ez szombaton, 13-án történt, s hogy miután 12-én délben Zámborszky ur szólt nekem, hogy ő nem emlékszik pontosan arra... (Barabás Samu: Az imént azt mondta, hogy pontosan emlékszik. — Zaj jobbfelől.) Azzal adta ki az igazolványt hogy ő is ugy emlékszik. (Zaj jobbfelől.) Nem engedem elcsavartatni a dolgot, képviselő ur. (Csontos Imre: Olyasfajta igazság ez, mint a Kálmán-féle évi február hó 26-án, péntehen. 89 I akasztás.) Leszögezem, Zámborszky ur azzal adta ki az igazolványt, hogy ő ugy emlékszik. Miután 12-én délben Zámborszky ur azt mondta n akem, hogy nem emlékszik biztosan ... (Nagy zaj jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Az a vád, amelyet a képviselő ur előadott, igen súlyos. A képviselő urnák joga van ahhoz, hogy védelmét itt előadhassa. Kérem, méltóztassanak őt csendben meghallgatni. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Én Kiss Menyhért képviselő urat hivom fel tanuként arra. hogy mikor elmentünk együtt igazolni és rendezni a dolgot a Beszkár-hoz, kifejezetten megmondottam Kiss Menyhért képviselő urnák, hogy a háznagyi hivatal által adott igazolványt nem szabad és nem lehet felhasználni, mert Zámborszky ur kijelentette, hogy erre nem emlékszik. (Kiss Menyhért: Ugy van! Igaz! — Csontos Imre: 600.000 koronával milyen könnyű lett volna rendezni testvér! — Élénk derültség a jobboldalon.) T. képviselőtársam, megnyugtatom önt, hogy csak rosszhiszemű vagy ostoba ember az, aki feltételezheti rólam, aki 100 milliókat ajándékozok oda szegény otthonok és munkáskönyvtárak felállítására, hogy én ezt a 600.000 koronát meg akartam takaritani. Ismételten le kivánom szögezni azt, hogy dr. Kiss Menyhért képviselő úrral bementünk dr. Perczel György igazgató-jogtanácsos úrhoz, elővettem ezeket a bizonyítékokat, amelyeket a Ház asztalára ezennel leteszek s azt mondottam Perczel György doktornak: Kérem, ügyvéd ur, lehetett az irodám részéről hanyagság, lehetett részemről felületesség, ha én azt mondottam, hogy 1925. évi képviselői igazolványom van, azonban rólam azt feltételezni ne méltóztassanak, hogy én a 2000 koronás szakaszjegy arat meg akartam magamnak takarítani. Elővettem bizonyitékaimat, az okmányokat, amelyeket ezennel a Ház asztalára teszek, s amelyeket ismertetni fogok és akkor — itt hivatkozom dr. Kiss Menyhért képviselő úrra — dr. Perczel György jogtanácsos-igazgató ur kijelentette, hogy ő maga is látja és igazolja azt, hogy itt legfeljebb az én irodám személyzetének slamposságáról — ezt a szót használta — vagy mulasztásáról lehet szó, azonban a képviselő urat semmi szándékosság, semmi felelősség nem terheli és igy természetesen a feljelentést visszavonom. (Zaj a jobboldalon. — Hedry Lőrinc: Az iroda utazott, nem a képviselő ur jegy nélkül?) Hivatkozom Kiss Menyhért képviselő úrra, hogy igy történt-e ez, vagy sem, kérem őt, hogy álljon fel és nyilatkozzék! (Hedry Lőrinc: Örök tanú!) Most nem akarok arról beszélni, hogy az 1925. évi jegy nálam volt-e vagy sem; ha rákerül a sor, fogok arról is nyilatkozni. Csak azt akarom igazolni és bebizonyítani — és ezt minden jóhiszemű embernek el kell hinnie — hogy ép ugy, mint 1924-ben, 1925-ben is kiakartam váltani és ki is váltottam tiszteletjegyemet. (Barthos Andor: Mikor?) Amikor tegnan hallottam itt a nemzetgyűlésen azt, hogy itt valami közjegyzői okirat felhasználásáról beszélnek, rögtön megkérdeztem ügyvédemet, hogyan áll ez a dolog. Ügyvédem a következő nyilatkozatott adta és erre hajlandó bármikor az esküt le is tenni. (Olvassa): »Nyilatkozat, Alulírott dr. Wilheim Jenő ügyvéd igazolom, hogy dr. Dénes István nemzetgyűlési kénviselő ur villamosjegy ügyében, mint ügyvéd, magam is eljártam a villamosvállalatnál azon célból, hogy érdeklődjem az ügy elintézése iránt.«