Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

80 A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25-én, csütörtökön. vetődött az Országos Kaszinóban, akkor még abban a formájában lett ismeretes és tárgyaltatott a különböző keresztény szervezetekben, hogy kifejezetten a kormány politikája mellett kívánnak utcai demonstrációt rendezni. Akkor azonban több keresztény szervezetben határozott állásfoglalás történt ebben a kérdésben és kimondották az egyes vezetőségek, hogy ebben a tüntetésben nem kívánnak részt venni. Akkor a tervezők megváltoztatták szándékukat,^ elkeresztelték gondolatukat és azt mondották, hogy nem a kormány mellett kívánnak utcai demonstrációt rendezni, hanem a keresztény eszme mellett. (Zaj a b\al- és a szélsöbalőldalon.) Ilyen formájában sem talált elfogadtatásra a gondolat, mert úgy-e a kajászószentpáli libapásztorgyereknek sem kell megmagyarázni, hogy a kormány működése és ez a mocsárba fullasztott szerencsétlen frankhamisitási ügy és a keresztény nemzeti eszme két különböző dolog, amelyeket nem lehet összekötni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és amelyeket nem engedünk egy kalap alá vonni. (Zaj a. jobboldalon.) Most új alakban jelenik meg ugyanez a gondolat, még pedig abban az alakban, hogy a kormányzó úr mellett történjék tüntetés. A kormányzó úr személye és munkássága iránt feltétlen és abszolút tisztelettel viseltetünk, hiszen a parlamentben az ellenzéki pártok részéről elhangzott, hogy a legélénkebben tiltakoznak az ellen, hogy a kormányzó úr személyét bevonják ebbe a vitába. (Ügy van! balfelől.) Amikor a kormányzó úr személyét sem a politikai pártok, sem senki ebben a megcsonkított országban ebbe a dologba belevonni nem akarja, sőt mindent elkövetünk, hogy az ő személye ezen kívül maradjon, ha mégis azt forszíroznák, hogy ő mellette Jegyen ilyen utcai demonstráció, ez kifelé azt jelentené, mintha a kormányzó úr magas személye és a frankhamisítási mocsár között valami összeköttetés volna. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) A leghatározottabban tiltakozom az ellen. hogy egy olyan demonstrációt rendezzenek, amelyre nincs szükség, és amelynek nyilvánvalóan az a célia, hogy az ő szeplőtlen nevével és működésével akarnak mások takarózni (Zda és ellenmondások a jobboldalon.) Felkiáltások: Kik akarnak takaróznia) Akik a frankhamisítási botrányt megrendezték! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A kormány!) Ha a kormány tagjai mégis mozgósítani kiváinják az utcát... (Erődi-Harrach Tihamér: Senki sem akarja mozgósitani!) akkor ne & keresztény társadalomhoz forduljon. (Felkiáltások jobb felől: Senkit sem mozgásit a kormány! — Baticz Gyula: De igen! Hivatalosan dobolják ki a községekben! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kértek! Kiss Menyhért: ... méltóztassék akkor Budapestre rendelni azokat a százezreket és százezreket akik vagyonukat hadikölesönkötvényekbe tették és elveszitették (Folytonos nagy zaj a jobboldalon.), méltóztassék Budapestre rendelni azokat a százezreket, akiknek életbiztosítási kötvényei elveszitették értéküket . . . (Folytonos nagy saj.) Flnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért: ... méltóztassék Budai estre rendelni azokat a százezreket, akik biztosítótársaságoknál gyűjtötték össze szorgalmas életük gvümölcsét és akik ezt. az önök gazdasási oolitikáia folytán, teljes egészükben elveszítették. Méltóztassék iderendelni a hadiözvegyeket, hadiárvákat és a rokkantakat, akiknek még ma is olyan nyomorúságos a járandóságuk, hogy abból életüket három napon keresztül sem tudják fent ártani. (Folytonos nagy zaj a jobboldalon.) Azután méltóztassék még két másik társadalmi réteget is ideállítani: a munkanélküliek százezreit és. a B-listára helyzeti tisztviselők ezreit és végül, ha testileg nem is, legalább szellemileg, mint sötét foltokat, méltóztassék idevarázsolni azt a sok embert, akik — mint ma is benne van az újságban, hogv a múlt éjszaka tíz ember ölte magát a Dunába, — öngyilkosok lettek, mert nem tudták megélhetésüket biztosítani. Én tehát azt indítványozom, méltóztassék az elnök ur napirendi indítványa mellé második pontul felvenni a legközelebb rendezendő utcai demonstráció ügyének megbeszélését (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) és méltóztassék állást foglalni egy ilyen utcai mozgósítás ellen. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szólásra senki sincs feliratkozva a vitát tehát befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal Miután Kiss Menyhért képviselő ur indítványát nem adta be Írásban — de amúgy sem bocsáthatnám szavazásra, mert a házszabályok szerint csak előkészített ügy felett lehet szavazni — és miután az elnöki napirendi indítványt senki meg nem támadta, azt elfogadottnak jelentem ki. Esztergályos képviselő ur a házszabályok 205. §-a alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. (Zaj. — Kiss Menyhért közbeszól.) Csendet kérek, Kiss Menyhért képviselő ur. Már egyszer be méltóztatott fejezni beszédét! (Derültség a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsöbalőldalon: Igazat beszélt!) Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Amikor az igen t. előadó ur ma délelőtt, elismerem, nasrv óvatossággal és nagy kímélettel előterjesztette előttünk fekvő jelentését, az egyik mondatnál közbeszóltam és azt mondottam, hogy Schultze felsőbb parancsra hivatkozott. Erre az igen t. előadó ur az előadói székből azt merészelte mondani, hogy aki ezt állítja az tudatosan valótlant állit- Később, amikor beszéde folyamán megerősítette ezt az állításomat, azt kérdeztem az előadó úrtól: Tehát ki tévedett tudatosanl Erre nagy energiával, nagy eréllyel leszólt hozzám az előadó ur, hogy: Ön! Miután hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy amit állitok, azt mindig bizonyítsam is ... (Zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Lássuk a bzonyitást!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Esztergályos János: ... és miután nem szeretném, ha a nagy nyilvánossás- előtt egy pillanatig is ugy állítaná be a dolgot az előadó ur. mintha az ő állítása a való ténynek megfelelne, éppen azért méltóztassanak megengedni, hoay az előadó ur által előterjesztett jelentésből felolvassam a következő részt (olvassa): »Tudott a munkálatokról Kurtz Sándor főtanácsnok is aki az intézet helyettes vezetője volt és akit az akcióba Windiséhgraetz és Hajts ugyancsak beavatott. Ezen ténykörülményre vonatkozólag Kurtz Sándor a nyomozás során tett vallom áfában a következőket jelentette ki: 1924 őszén lehetett, amidőn egy alkalommal Hajts Lajos vezértf*nácsnok, a Térképészeti Intézet akkori vezetője, magához kéretett és előadta, hogy egy felsőbb helyről ka-