Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-513
A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25-én, csütöriöhih 79 alapjául szolgáló bűncselekményre vonatkozó szövetkezés csak jóval, mintegy két évvel később, 1924 elején történt meg: akkor megállapítható tény gyanánt, hogy Teleki Pál teljes joggal lehetett abban a meggyőződésben, hogy Windischgraetz az első kőklisés kísérletekkel 3922ben tényleg fel is hagyott s ez a kísérletezés tényleg abban is maradt. Ha mármost figyelembe vesszük a tényállás során megállapított ama másik körülményt, hogy a jelen eljárás alapjául szolgáló frank-ügyre vonatkozó szövetkezés 1924-ben kezdődött, hogy az arra vonatkozó megbeszélések Nádosy Imrének, Gerő Lászlónak és Windischgraetz Lajosnak erre a körülményre vonatkozólag egybehangzóan tett vallomásából megállapíthatóan 1924 elején történt Windischgraetz hercegnek szép-utcai lakásán, amely beszélgetésnél ők hárman voltak jelen s amely beszélgetésre Gerőt Hajts Lajos ajánlotta és közvetlenül Nádosy telefoni meghívása alapján érkezett oda Gerő László: akkor megállapíthatjuk tény gyanánt azt, hogy Windischgraetz hercegnek 1922-es kísérletezései és az 1924-es bűnszövetség között okozati összefüggés nincs, hanem hogy ez a második bűnszövetség az elsővel okozati összefüggésben nem álló, teljesen önálló bűnügy volt. Ha ezeket a tényeket megállapítottuk, akkor természetes következmény gyanánt vonható le ama ténykörülmény, hogy tehát erre a második bűnszövetségre semmi körülmények között sem Teleki Pál gróf, hanem Hajts Lajos hozta r össze Windischgraetz herceggel Gerő Lászlót. Ha ezeket a tényállításokat összevetjük Hajts Lajosnak, Gerő Lászlónak és Nádosy Imrének vallomásaival, akkor tény gyanánt megállapithatjuk, hogy konklúzió, amelyet a vallomásoknak és a tényeknek egymással való összevetése alapján vont le a bizottság, a vallomások alapján egyedül helyes konklúzió. A bizottság: végül még egy kérdéssel foglalkozott. Foglalkozott azzal a beszélgetéssel, amelyet Teleki Pál gróf 1922-hen a ministerelnökkel folytatott. E beszélgetés alkalmával, amidőn a herceg az irredentával foglalkozó egyesületeknek, illetőleg személyeknek közös vezetés alá hozásával foglalkozó memorandumot nyújtott át a ministerelnöknek és a ministerelnök a memorandum sorsáról tárgyalást folytatott Nádosy Imre országos főkapitánnyal és Teleki Pál gróffal, mint a külföldi propaganda vezetőjével: Teleki Pál gróf emiitette a ministerelnök előtt, hogy Windischgraetz olyan tervvel is foglalkozott, amely szerint »a magyar irredenta céljaira szükséges anvagi eszközöket valamely idegen pénz hamisítása utján teremti elő.« (Zaj. — Elnök csenget.) A bizottság e beszélgetéssel kapcsolatban megállapította tény gyanánt, hogy ez a beszélgetés a Windischgraetz Lajos herceg által két évvel sőt több, mint két évvel e beszélgetés után kezdeményezett bűnszövetséggel semminemű vonatkozásban és kapcsolatban nem áll. Megállapította, hogy az a bűncselekmény, amelyet Windischgraetz két év után kezdeményezett, e kőklisés kísérlettel okozati összefüggésben nem áll. Megállapitotta, hogy e közléssel kapcsolatban a minsterelnököt semminemű poltikai felelősség abszolúte nem terheli. (Farkas István: Abszolúte semmiért nem felelős!) A bizottság foglalkozott még a szokolüggyel is, amely a vizsgálat során felmerült a kormány felelőssége szempontjából. Tekintettel azonban arra az elvi álláspontra, amelyet a bizottság a szokol-üggyel kapcsolatban elfoglalt s amely szerint a szokol-ügy a fraríj£-ügygyel okozati összefüggésbe egyáltalában nem hozható, a bizottság ez okból a szokol-ügyre nem is tér ki. r A bizottság a lefolytatott vizsgálat eredménye gyanánt — megemlítése mellett annak, hogy a bűncselekmény megállapítható célját már a megelőzők során részletesen ismertettem —- a bűnügy, a bűncselekmény politikai megítélése tekintetében ezek után megalkotta véleményét, amelyeket a, következőkben vagyok bátora bizottság utasítása alapján a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. —• Olvassa): »A rendelkezésre álló anyag tüzetes és lelkiismeretes megvizsgálása és mérlegelése után megállapitotta a bizottság: a) hogy a bűncselekmény kezdeményezésének gondolatától, annak támogatásától és fedezetétől ugy a kormány, mint a nemetgyülés minden tagja távol állott; (Helyeslés jobbfelől. — Farkas István: Talán egészen más kormány volt ott!) b) hogy a bűncselekmény felfedezése után a ministerelnök és a kormány minden eszközt felhasznált, hogy a bűnügy minden vonatkozásában kiderittessék (Horváth Zoltán: Ez merész, megállapitás!) és annak tettesei és részesei az illetékes bíróság elé állíttassanak; c) megállapitotta végül, hogy a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban annak megelőzése, meghiúsítása, valamint a tettesek és részesek személyének megállapítása körül oly jelenségek, amelyekből a kormány bármely 'tagiának politikai felelőssége az 1848 : III. te. 32. §-a alapján megállapítható lenne, (Farkas István: Nagyon merész állítás! — Erdélyi Aladár: De igaz! — Farkas István: Dehogy igaz!), akár valamely tényleges intézkedése akár pedig szükséges intézkedések idejében való megtételének elmulasztása következtében, fel nem merültek. Minthogy az előadottak alapján ez ügyből kifolyólag a bizottság semmi további intézkedésnek szükségét nem látja, indítványozza, hogy a t. Nemzetgyűlés a bizottság jelentését helyeslőleg vegye tudomásul (Helyeslés jobbfelől,) és a bizottság eljárását tekintse befejezettnek. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és tam jobbfelől és a középen.) Farkas István: Éljen a frankhamisító kormány! — Horváth Zoltán Mondjon le! — Sütő József: Aki majd a végén tapsol, az tapsol igazán! (Felkiáltások jobbfelől: Jó! jó!) Elnök: Sütő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni ! Az idő előrehaladván a vitát megszakítom és megteszem előterjesztésemet legközelebbi ülésünk: idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 26-án, pénteken délelőtt 1() órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: a frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása eljárláisa befejezéséről és eredményéről. A napirendhez Kiss Menyhért képviselő úr kért szót Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A kormányhoz közelálló lapokban azt olvastam, hogy az igen t. kormánv még mindig nem tett le arról a szándékáról (Esztergályos János: Hogy lemondjon.), hogy maga mellett mozgósítsa az utcát és nagy demonstrációt rendezzen Budapest székesfőváros utcáin. Amikor két héttel ezelőtt ez a gondolat fel-