Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

À nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25~én, csütörtökön. §1 megállapította azonban« hogy arra nézve, hogy mások is részt vettek volna ebben és hogy ezek kik voltak, sem a bűnügyi iratokban, sem pedig az összes vallomásokban egyetlen adat sincs. Rába Dezső biróság előtti vallomásában tett ugyan célzást Baross Gáborra, azt állítván, hogy Baross Gábor az akció finanszírozásában 20 millió koronával résztvett. Az e tekintetben meghallgatott Baross Gábor azonban a leghatározottabban tagadta^ ezt a tényállítást, egyúttal az erre a körülményre vonatkozólag kihallgatott Windischgraetz Lajos és különösen Nádosy Imre is a leghatározottabban kijelentették, hogy Baross Gábor a finanszírozásban részt nem vett. Ha Windischgraetz Lajos nyilatkozatát tekintjük és ha azt vesszük alapul, hogy az ő kijelentése szerint milyen összegekkel járult maga a finanszírozáshoz, akkor — mivel azoknak az összegeknek részletezése nélkül, amelyek a jelentésben foglaltatnak, végeredményben körülbelül 33.000 angol fontot tennének ki ezek az Összegek — egyáltalában nem plauzibilis az, hogy ilyen horribilis nagy összeghez Baross Gábor csak 20 millió koronával járult volna hozzá. A bűnügyi iratok és az elhangzott vallomások alapján a bizottság megállapította, hogy herceg Windischgraetz Lajos a bűnügy részleteibe már annak kezdetén beavatta Nádosy Imre országos főkapitányt. (Propper Sándor: És még három évig volt országos főkapitány! — Malasits Géza: Élet-halál ura! — Esztergályos János: Internáltatott, toloncoltatott ós kiutasittatott! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper és Malasits képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Rubinek István előadó: Amint erre vonatkozólag herceg Windischgraetz Lajos kijelentette: (Olvassa): »talán az első néhány hónaptól eltekintve állandó összeköttetésben állottam Nádosyval, aki az egész akcióról, annak minden mozzanatáról és a kiviteli tervekről ép ugy tudott, mint én. Nádosy Imre tudtán kivül és hozzájárulása nélkül semmi sem történt ebben az ügyben. Én Nádosy Imrét ebben az ügyben mintegy hátvédőnek tekintettem«, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az is volt!) »mert ugy véltem, hogy ő, mint országos rendőrfőkapitány, hivatalos állásával is fedezi az ón akciómat, azáltal, hogy azt nemcsak, hogy nem akadályozza meg, hanem elősegiti és támogatja.« Maga Nádosy Imre erre a kérdésre nézve a biróság előtti kihallgatása alkalmával beismeri, hogy az akcióba őt mintegy három év előtt Windischgraetz Lajos beavatta, s hogy kezdetben erősen ellenezte az akciót, később azonban azon érvek alapján, amelyeket vele szemben Windischgraetz Lajos felsorakoztatott, belement az akcióba és azt támogatta. (Zaj a szélsőbaloldalon.) — Esztergályos János: Windischgraetz, Nádosy és Szamuely!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Rubinek István előadó: Amint már az előzőkben előadtam, Windischgraetz Lajos először kőklisékkel kísérletezett, amelyek azonban nem vezettek eredményre. Amidőn a herceg egy külföldi útja alkalmával megismerkedett egy külföldi találmánnyal, egy pénzgyártási szabadalommal, tulajdonképen akkor, 1923. év elején kezdődött az előkészületi cselekmény. Összeköttetésbe lépett Haits Lajos vezértanácsnokkal, a Térképészeti Intézet vezetőjével. Olyan emberre volt ugyanis szüksége, akinek az ügybe való bevonásával és akinek segítségével külföldi szabadalmát értékesítheti, felhasználhatja. (Propper Sándor: És ilyen ember akadt

ÏJ) Igen, ilyen ember akadt: Haits Lajos, a Térképészeti Intézet vezetője. Haits Lajos, aki megszállott területről származó egyén, amidőn a herceg előadása alapján meggyőződött arról, hogy az akció, amelyet a herceg tervez, — mint vallomásában mondja — anyagiaktól teljesen mentes és kizárólag hazafias akció... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az ő szavait ismétlem, nem én mondom ezt!... hosszas habozás után csatlakozott Windischgraetzhez és hajlandónak mutatkozott arra, hogy őt ennek az akciónak végrehajtásában támogatni fogja. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Mit akartak a haza érdekében tenni! Mi volt a hazafias cél? — Saly Endre: A bűnösök mind szavahihető emberek!) Amidőn Windischgraetz Lajos herceg ebben az ügyben Haits Lajossal tárgyalásokat, megbeszéléseket folytatott, Haits Lajos Gerő Lászlót, a Térképészeti Intézet altanácsnokát és műszaki vezetőjét ajánlotta, mint az egyetlen alkalmas egyént, aki ebben az ügyben segítségére lehet és aki az akciót tényleg végre is hajtja. (Farkas István: Pali barátja! — Rothenstein Mór: Állami intézet!) Amint Haits Lajos ezzel a megbeszéléssel kapcsolatban a biróság előtt tett vallomásában kijelentette, kezdetben arról volt csak szó, hogy Gerő László csak klisét fog késziteni, amely klisé alapján a nyomás másutt történt volna, nem a Térképészeti Intézetnél, talán Sárospatakon vagy máshol. Előadása szerint tehát csak kliséről volt szó, hogy az átadassák a hercegnek. Amikor pedig a herceg azt kérdezte, hogy van-e megbizható ember, aki azt elkészítheti, Haits Lajos szavaival élve, ez jellem és tudás tekintetében csak Gerő lehet. (Propper Sándor: Kurzus jellem! Gyönyörű jellem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rubinek István előadó: Ilyen módon a munkálatok, miként azt Haits Lajos előadta, megkezdődtek Gerő Lászlónak, a harmadik személynek bevonásával. Kezdetben Gerő csak arra vállalkozott, hogy a hamisitás céljaira szolgáló klisét fog késziteni, amelynek alapján azonban a nyomás maga nem a Térképészeti Intézetnél fog történni, hanem valahol másutt. Amikor azonban később már a továbbiak megbeszélése során a klisé készítésével kapcsolatban Windischgraetz és Gerő tárgyalásokat folytattak, Windischgraetz és Gerő megbeszélései során kialakult az a vélemény, hogy ilyen nagyszabású akció végrehajtása a leghelyesebben csak ugy volna keresztülvihető, ha nagy gépekkel felszerelt helyiségben, gépekkel felszerelt helyen hajtatnék az végre. Ekkor kialakult a vélemény Windischgraetz és Gerőben, hogy erre a célra a legalkalmasabb volna a Térképészeti Intézet, amely megfelelő gépekkel fel van szerelve. Gerő kifejtette Windischgraetz előtt, hogy erre csak ugy vállalkozhatik, a Térképészeti Intézet bevonása csak ugy történhetik meg, ha ehhez a Térképészeti Intézet vezetője, Haits Lajos külön kifejezett beleegyezését és hozzájárulását adja. Itt kezdődött tulaj donképen a pénzhamisítás második fázisa. Az első fázis volt az, amikor Gerő vállalkozott a klisé készitésére. A második fázis pedig az, amikor nemcsak a klisé elkészítésére vállalkozott, hanem a Térképészeti Intézetnek az akcióba való bevonására is, amihez természetesen Haits beleegye10*