Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

êO À nemzetgyűlés 513. ülése 1926. volt-e, avagy összeköttetésbe hozható-e valamely felelős állásban levő politikussal, politikai vagy társadalmi egyesülettel? c) A bűneselemény elkövetésével kapcsolatban annak megelőzése, meghiúsítása, végül a tettesek személyének megállapítása körül merültek-e fel jelenségek, amelyekből a kormány politikai felelőssége az 1848 : III. te. 32, §-a alapján megállapítható lenne, akár valamely tényleges intézkedése, akár pedig valamely szükséges intézkedés idejében való megtételének elmulasztása folytán. A bizottság egyöntetű állásfoglalása az eljárás lefolytatására nézve az volt, hogy a szükséges bizonyítás a bűnügy politikai hátterének kivizsgálásával kapcsolatban a legszélesebb mederben folytatandó le, minden olyan okirat megszerzésével, és minden olyan egyén személyes meghallgatásával, amely, illetőleg akinek vallomása a kitűzött cél elérése szempontjából legkisebb mértékben is figyelembe jöhetett. Elkerülhetetlenül szükségessé tette ezt az a körülmény, hogy a nemzet becsülete a bűntény következtében a külföld előtt súlyos támadásban részesült a szomszédos államok ellenséges érzületű sajtója és propagandája részéről, különösen a bűntény céljának és terjedelmének célzatos és hamis beállitása folytán. Ez a körülmény megkövetelte azt, hogy a bűntény politikai háttere a legmesszebbmenő részletekig kiderittessék, mert csak ily módon állapitható meg, hogy a bűncselekmény elkövetése a nemzet lelkétől, a nemzet ezeréves hagyományaitól teljesen távol van. (Farkas István: De a kormányétól nem!) Igenis, attól is, amint majd be fogom igazolni. A bizottság szerint a bűntettesek méltó megbüntetése tekintetében az egyedüli helyes felfogás az, amely ezt a független és pártatlan bíróságra bizza, viszont a politikai felelősség szempontjából az a nemzet érdeke, hogy mindazokkal szemben, akiket a bűncselekmény elkövetése, megelőzése, meggátlása, végül a bűntettesek személyének megállapitása körül elkövetett cselekedetekért vagy mulasztásokért esetleg politikai felelősség terhel, ez a felelősség a legszigorúbban meg is állapittassék. Igen természetes, hogy e téren a bizottság feladata kizárólag a tényállás teljes és objektiv megállapítására terjed ki, az ebből következő konzekvenciák esetleges levonása pedig tisztán és kizárólag a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik. A bizottság tárgyalása a nemzetgyűlés egyhangú határozata értelmében titkos volt. A bizottság feladata körébe tartozó tényállás megállapitása céljából meghallgatta felvilágosítás céljából a ministerelnököt, a ministereket, és meghallgatott egyes letartóztatásban levő személyeket, azokat, akik a bizottság előtt megjelenni hajlandók voltak. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Egyúttal a parlamenti bizottság az ügyre tartozó iratokat is beszerezte, és pedig azokat az iratokat, amelyeknek beszerzése az idő rövidségére való tekintettel is lehetséges volt, a bizottság eredetiben vagy hiteles másolatban szerezte meg. Azoknak az iratoknak, amelyek a bűnüggyel kapcsolatban a büntető törvényszéknél, illetőleg bíróságoknál voltak, természetben való beszerzése vagy hiteles másolatuk elkészítése azonban az anyag óriási nagy terjedelménél fogva lehetetlen volt, nehézségekbe ütközött, és ezért a bizottság ezen iratok áttanulmányozására egy albizottságot küldött ki. Ez az albizottság napokon keresztül tanúiéi;« február hó 25-én, csütörtökön. mányozta az iratokat, a fontos vallomásokat szószerint leirattá és azután munkája befejeztével a parlamenti vizsgálóbizottságnak jelentést tett. Ezek alapján a bizottság megállapitotta a bűnügyben a tényállást. Itt természetesen teljesen figyelmen kivül hagyta a bűnügy szigorúan bűnügyi részeit és az ezzel kapcsolatos vonatkozásokat. A bizottság tisztán és kizárólag a politikai vonatkozásokat tette vizsgálat tárgyává és az erre vonatkozó tényállást állapitotta meg. Ilyen módon a bizottság megállapitotta, hogy a frankhamisitás elkövetésére vonatkozó szövetkezés körülbelül 1923. év elején történhetett. (Pikier Emil: Már 1922-ben!) Rátérek erre is, ez egészen más természetű dolog. Hogy kik voltak közvetlen részesei a bűnszövetkezetnek, az pontosan megállapítható nem volt, mert erre nézve herceg Windischgraetz Lajos a vallomástételt a biróság előtt és a bizottság előtt is megtagadta. Windischgraetz vallomása szerint ő először kőklisékkel kísérletezett 1922 elején, amikor azonban megállapitotta, hogy ezek a kőklisék teljesen alkalmatlanok pénzhamisítás céljaira, kísérletezését abbanhagyta, és később, 1923. év folyamán egy külföldi útja alkalmával, amely külföldi ut helyét ugyancsak nem hajlandó megnevezni, sikerült neki egy különleges új szabadalmat megszereznie, amelynek segítségével kőklisék használata nélkül, gépek bekapcsolásával volt lehetséges tervét megvalósítani. Ilyen módon az első, kővel való kísérletezések 1922-ben teljesen abban maradtak és 1923 elején megkezdődött a jelenleg a biróság előtt elfekvő és tárgyalás alatt lévő bűnügy elkövetésére való szövetkezés. Hogy az akció gondolata kitől származott, arra vonatkozólag herceg Windischgraetz Lajos a yallomástételt megtagadta. Az ő vallomásából, valamint a bűnügy többi részeseinek vallomásából csak annyi volt megállapítható, hogy a gondolat maga nem Windischgraetz Lajostól származott, hanem külföldről, talán Németországból, hogy azonban de facto kitől származott, az az eljárás során megállapítható nem volt. Rába Dezső, Windischgraetz Lajos titkára, erre vonatkozólag annyit ad elő, hogy a hercegtől magától hallotta, hogy az idea és a tervek Németországból származnak, hogy azonban közelebbről kitől, azt ő maga sem tudta megmondani. Ugyancsak Rába Dezső vallomásában és a bizottság előtti megjelenése alkalmával is kijelentette, hogy Windischgraetz Lajos összeköttetésben állott Seeckt és Ludendorff német tábornokokkal, amidőn azonban később Windischgraetz Lajossal szembesítették, kijelentette, hogy azok a levelek, amelyeket Windischgraetz Lajos megbízásából a nevezett tábornokokhoz ő irt meg a frankhamisitásról egyáltalában nem tettek említést, és egyúttal kijelentette azt is, hogy az a vallomás, amely szerint Ludendorff tábornok a frankhamisitásról tudott volna, tévedésen alapszik. A bizottság vizsgálat tárgyává tette azt is, hogy az akciónak ki volt a finanszírozója. Ezzel kapcsolatban herceg Windischgraetz Lajos . azt vallotta ugy a biróság előtt, mint pedig a bizottság előtti megjelenése alkalmával, hogy a dolgot főkép ő finanszírozta. Megemlítette azt is, hogy rajta kivül voltak még mások is, akik kisebb mértékben részt vettek a finanszirozásban, hogy azonban ezek kik voltak, erre vonatkozólag a vallomástételt megtagadta. A bizottság szorgos kutatás tárgyává tette, hogy lehettek-e, voltak-e, és ha igen, kik vol1 tak azok, akik a finanszírozásban részt vettek,