Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-512
50 A nemzetgyűlés 512. ülése 1,926. legerősebb pénzintézete, szükségeli az államtámoga- \ tást; lehet, hogy jólesik neki, de nem igényelheti. (Kiss Menyhért: Tud az keresni eleget, nines rászorulva a kormányra. — Zaj a balközépen.) Igaz, hogy 3—5 millió aranykoronát hadikölcsönbe fektetett és ezáltal sokat veszitett annak idején, de kérdezem, hogy sok szegény ember, sok kisember, aki szintén belefektette mindenét, aki földjét, házát eladta és a pénzt hadikölcsönbe tette s aki nem kap kárpótlást az államtói odaveszett vagyonáért, miért legyen rosszabb helyzetben, (Lendvai István: Mint Bacher Emil ur!) mint a bankok, amelyek a kosztpénzek idején busásan kiszedték a nyereséget annak az ellenértékeképen, ami veszteséget a háború miatt szenvedtek, mert hadikölcsönöket jegyeztek. (Zaj a balközépen.) A hódmezővásárhelyi Nagy Takarékpénztár szoros kapcsolatban van a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel. (Felkiáltások a balközépen Ah ! Ah ! — Lendvai István : Ez Bethlen jobboldali orientációja !) A részvények egy része a Pesti Hazai birtokában van. (Kiss Menyhért : Kik az igazgatói ?) Nem kell félteni tehát attól, hogy ha ez az adás-vételi ügylet meg nem történik, akkor felborul a takarékpénztár. De még, ha anyagi nehézségek között is lenne, nem csak ez a takarékpénztár, hanem bármely takarékpénztár az országban, a kormánynak és az államnak nem az a hivatása és kötelessége a jelen szomorú szociális viszonyok között, hogy bankokat és takarékpénztárakat szanáljon, (Malasits Géza : Pedig azt teszi! Súlyos kapitalista vállalatokat szanál. — Zaj balfelöl.) hanem az a I kötelessége, hogy a jelenleg súlyos gazdasági válságban sínylődő kisiparnak és a munkanélkül tengődő munkásoknak siessen segítségükre. (Ugy van ! Zaj balfelöl.) Hódmezővásárhelyi hiteles helyről kaptam azt a szakértői véleményt — s ezért jótállok — hogy ha a posta céljaira szükséges palotát 5 milliárd korona értékben felépítenék és az adás-vételi ügylet storniroztatnék, akkor 8—10 hónapon belül 12 fő-iparágnak legalább száz családdal való foglalkoztatását és ezzel kapcsolatban a szükséges munkásoknak alkalmazását lehetne megoldani. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem méltóztassék befejezni. Kun Béla : Vagy van kormány-programm, beruházási, szanálási r programm, vagy nincs. Ha van kormány-ígéret és ha van szanálási programm, ha van Smith főbiztos ur részéről előírás, akkor ezt ne hazudtolják meg és ne hamisítsák meg a t. minister urak, ne keltsenek bizalmatlanságot széles néprétegekben abban az irányban, hogy a kormány száz és száz családnak, egy egész iparos- és munkástársadalomnak kenyérkérdése iránt érzéktelenséggel van, amint az be fog ^bizonyosodni, ha Hódmezővásárhelyen ez az adás-vételi ügylet csakugyan megtörténik. Mivel Deinény államtitkár ur, a posta elnökigazgatója Hódmezővásárhelyen kijelentette egy héttel ezelőtt, hogy a kormánynak a keze nincs megkötve, a végső szót még ki nem mondották, kérem a t. minister urakat, nyilatkozzanak, hogy mit akarnak. Adjanak feleletet arra: közhírré tehetjük _ e Hódmezővásárhelyen azt, hogy az adás-vételi üzlet véglegesítése helyett építkezés fog történni, mert ha a kormány mindezzel ellentétben cselekszik, akkor viselje a felelősséget azért a jogosan nyilvánuló közvéleményért, hogy többre becsüli a takarékpénztárak^ Wertheim-kasszáinak, a részvényesek nyereségi érdekeinek védelmét, mint munkaalkalmak adásával a kisiparosság és munkásság kenyérkeresetének biztosítását. (Ugy ran! Éljenzés és helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskeévi február hó 24-én, szerdán. delemügyi minister urnák és a népjóléti minister urnák. Következik Gaal Gaston képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat szíveskedjék felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügy minister úrhoz: 1. Van-e tudomása a pénzügy minister urnák arról, hogy a földadót az 1924: IV. te. 2. §-a rendelkezései ellenére a 25%-os törvényes kulcs helyett 297,%-kal róják ki? 2. Micsoda rendelkezés alapján történik ezen törvényellenes eljárás? 3. Hajlandó-e intézkedni, hogy az adókivető közegek a törvény rendelkezéseit tiszteletben tartsák?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Interpellációmat a lehető legrövidebbre kivánom fogni. Egyebek között határozottan rámutatok arra a törvényes rendelkezésre, mely egyfelől a kormány jogkörét körülírja s amelynek megszegése másfelől az én interpellációmnak is alapjául szolgál. Méltóztatnak tndni azok, akik vidéken laknak és gazdálkodással foglalkoznak, hogy a földadót, amelyet az államháztartás egyensúlyának helyeállitásáról szóló 1924 : IV. te. a kataszteri tiszta jövedelem 25°/o-ában szabott meg, odakinn a pénzügyi hatóságok bizonyos pénzügy ministeri rendelkezésekre hivatkozva nem 25 0 /«-kal szabják ki, hanem 29 és 7*%ban, vagyis az adó 17%-át önkényesen szabják ki. Hogy ezt a szót: »önkényesen« megindokoljam, bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés előtt rekapitulálni magának az 1924 : IV. tc.-nek erre vonatkvzó határozott rendelkezését. A törvény 31. oldalán az egyenes adók címe alatt először földadó címén a következő rendelkezés foglaltatik : »A földadó kulcsa 1924 július 1-től kezdve a kataszteri tiszta jövedelem 25°/o-ára emeltetik fel.« Tehát már maga a szanálási törvény is 5 n /o-os emelést állapított meg a múlthoz képest. Ezzel szemben — amint előbb voltam bátor előadni — a pénzügyi hatóságok mindannyiunk adóivében 29 és 7*°/o-kal rótták ki a földadót. Amint azóta sikerült eruálnom, ez is titkos rendelet alapján történt, melyet Förster pénzügyministeri tanácsos adott ki 1925 július 15-én. Történt pedig ez a kirovás a 99.551. számú rendelet alapján akként, hogy hivatkozva az 1925. évi 4400. pénzügyministeri számú rendelet 1. és 2. §ára, egyszerűen elrendeli, hogy 1925 július hó 1-től kezdődőleg addig, amig a földadókataszter reviziója el nem készül — méltóztassanak erre a terminusra nagyon figyelni — a kataszteri tiszta jövedelemnek 17%-kal megnagyobbított összege után kell fizetni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a szanálási törvény a kormánynak bizonyos kivételes esetekben felhatalmazást ad arra, hogy amennyiben az államháztartás pénzügyi egyensúlya a törvényben megállapitott időn belül létre nem jönne, a kormány rendkívüli, tehát nem törvényhozási, hanem rendeleti utón is intézkedhetik, a törvények intézkedéseit megváltoztathatja, sőt a törvényekkel ellentétes intézkedéseket is rendelhet el. Ennek a felhatalmazásnak azonban conditio sine qua non-ja az, hogy magának az államháztartás egyensúlyának kell expressis verbis a törvény szavai szerint veszedelemben lennie. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy az előfeltétel nemhogy be nem állott, hanem az államháztartás egyensúlya olyan mértékben állott helyre, annyira jó lett, hogy már szinte veszedelmes. Hogy csak egy-két számmal illusztráljam ezt : az 1924—25, évi, tehát a múlt évi állami költségvetésre a szanálási tör-
