Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

42 A nemzetgyűlés 512. ülése 1926. évi február hó 24-én, szerdán. is volt és a többi később érkezett be. Tiz pél­dányt csak tiz képviselő között lehet kiosztani s mivel a többi képviselő uraknak még nem állott rendelkezésére a többi példány, meg kel­lett várnom, mig a nyomdából az összes példá­nyok beérkeznek. Én tehát teljes mértekben eleget tettem a házszabályoknak és nagyon kö­szönöm, hogy a képviselő urak az elnököt hív­ják fel a házszabályok pontos betartására, kü­lönösen akkor, midőn az elnök kötelességének eleget tesz. Én a magam részéről viszont a kép­viselő urakat kérem, hogy szintén méltóztas­sanak a házszabályokhoz olyan mértékben ra­gaszkodni, amint azt az elnök teszi. Ami Rakovszky István képviselő urnák in­szinuációját illeti, a képviselő ur tussolásról beszélt (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és pe­dig ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy tudni­illik nincsenek kinyomva és nem állnak a kép­viselő urak rendelkezésére a példányok, tehát a szavait semmi körülmények között sem lehe­tett másként értelmezni, mint ugy, hogy az elnökségre vonatkoztatta azt, hogy eltussolni kivan valamit. Minthogy az elnök erre alkal­mat és jogalapot a képviselő urnák egyáltalá­ban nem szolgáltatott és mivel a kifejezés igenis sértő volt az elnökséggel szemben, ezért voltam kénytelen a képviselő urat rendreuta­sítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Rassay képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ez a kérdés lényegében el volna intézve, mégis bár az utolsó pillanatban a szavazás után szétosz­tattak a jelentések, nem hagyhatom szó nélkül az igen t. elnök urnák azt a házszabálymagya­rázatát, hogy csak a kinyomatás után köteles intézkedni és mert a házszabály egyebet nem mond, ezzel az elnök ur a maga kötelességének eleget is tett. Ez lehetetlen házszabálymagya­rázat, amely ellen nekem a jövőre való tekin­tettel is tiltakoznom kell. Mert ha az elnök" urnák ez a házszabálymagyarázata megáll, ak­kor előáll az a helyzet, aminek ma is tanúi vol­tunk, hogy az elnök ur propoziciót tesz s a leg­közelebbi ülés napirendjére kér kitüzetni egy bizottsági jelentést, s nekem, mint képviselő­nek kötelességem szavazni olyan tárgy felett, amelyet nem is ismerek. Az igen t. előadó ur is egyszerűen beter­jeszti a bizottság jelentését, ami formai intéz­kedés, de nem ismerteti azt meg a Házzal. De azért is kifogást kell emelnem ez ellen a ház­szabálymagyarázat ellen, mert meg kell kér­deznem az igen t. elnök urat, hol az a határ, amikor végre mégis szét kell osztani a jelen­tést, mert a házszabály egyebet nem rendel, mint hogy ki kell nyomatni a jelentést és az elnök urnák módjában van javaslatot tenni az­iránt, hogy tárgyalásra kitüzessék, a Háznak pedig módjában van efelett szavazni. E házsza­bálymagyarázat szerint, minthogy egyéb ren­delkezés a házszabályokban nincs, mód van arra is, hogy tárgyaljunk egy jelentést, amely később se lesz kinyomatva és szétosztva. Nem tudom feltételezni a házszabályról, hogy ilyen értelmetlenséget akart volna statuálni. A ma­gam részéről tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék ugy felfogását, mint jövőbeli ma­gatartását revízió alá venni és a jövőben csak olyan tárgyakat kitűzésre javasolni, amely tárgyak a Ház előtt már ismeretesek. Ami Rakovszky István t. képviselőtársunk rendreutasitását illeti, minthogy ez a félre­értés egy szerintem nem teljesen korrekt ház­szabálymagyarázatból és indokolásból eredt, véleményem szerint annak helye tulaj donkép nem lett volna. Elnök: Reflektálnom kell a házszabályok 184. $-ához fűzött magyarázatokra. A házszabá­lyok tényleg ugy rendelkeznek, amint én mon­dottam, hogy a szétosztást a Ház határozza el és pedig akkor, amikor valaminek a kinyoma­tását elrendeli, ugyanakkor elrendeli annak a szétosztását is. A kinyomatás házszabályszerü­leg még a napirendre való kitűzés előtt meg­történt. De csupán 10 példány állott rendelke­zésre, ezt a tiz példányt pedig nem lehetett szétosztatni addig, mig a többi példányok meg! nem érkeztek. Én kötelességemnek eleget tet­tem és eleget tettem a Ház határozatának is és mihelyt a példányok megérkeztek, a kiosztást azonnal eszközöltettem. Rakovszky István képviselő ur a házsza­bályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. elnök ur ismételten azt mondta, hogy inszinuáció volt az én szavaimban az elnökség irányában. Miután arról volt szó, hogy »ki­nyomatás alatt van«, a tussolást csak erősza­kolt okoskodás révén érthettem az elnök úrra. Én távol álltam annak feltevésétől, hogy az elnök ur tussolni akar, (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) ezt én ki is jelentettem, de az elnök ur állítását megismételte, — csak azért, hogy megmaradhasson álláspontján, a rendreutasi­tás álláspontján — hogy én inszinuáltam. Én egyéb kijelentést nem teszek; ha ebben az el­nök urnák öröme telik, legyen benne öröme. Ami a 134. § rossz alkalmazását illeti, ez a következőkben áll. Amint mindkét előttem szó­lott t. képviselőtársam helyesen kifejtette, ezek­ben a gyönyörűséges házszabályokban, Örffy Imre t. képviselő ur remekművében, csak az áll, hogy ki kell nyomatni, (Zaj jobbfelől.) mig a régi házszabályokban az volt, hogy minden egyes jelentés, minden egyes törvényjavaslat (Halász Móric: Ez a szakasz szórói-szóra így volt a régiben is!) kinyomatván és szétosztat­ván annak idején napirendre fog tűzetni. Hát, t. Nemzetgyűlés, itt van megint egy olyan hé­zag, amely bizonyítja, hogy a legrosszabb ház­szabály is jó elnök kezében jó házszabály lehet, (Ugy van a szélsőbaloldalon.) mert ha a t. el­nök ur a régi szokás szerint járt volna el, ami egyedül az észszerű és korrekt, akkor ez a saj­nálatos incidens nem játszódhatott volna le; mert, igen t. elnök ur, az már igazán az egy­ügyűség netovábbja lenne a házszabály részé­ről, hogy azt mondja, hogy kinyomatni kell, de szétosztatni nem kell, viszont napirendre tűzetni lehet. Itt kellett volna az elnök urnák e gyönyörűséges házszabály hézagát pótolni, hogy a jelentést nem tűzte volna napirendre mindaddig, amig szétosztva nincs. Csak ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon és balfelől.) Elnök: Propper Sándor képviselő ur a ház­szabályok 205. §-ának a) pontja alapján kivan szólani. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Grróf Ráday Gedeon t. képviselőtársunk sérelmezi velem szemben, hogy én az ő esetét szembe ál­litottam egy másik mentelmi esettel. Kijelentem, hogy Ráday képviselőtársa­mat nem akartam megbántani személyében, ezt nem is tehettem, mert a kikért képviselő minden esetben semleges személy az ügyben, mert hiszen neki arra, hogy kiadják-e, vagy sem, befolyása nincs, (Halász Móric: Ugy van!) azt mások döntik el, sem ő, sem más, I nem tehet, sem én nem tehetnék arról, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom