Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

A nemzetgyűlés 512. ülése 1926. évi február hó 24-én, szerdán. 43 mentelmi bizottság engem egy ügyben kiad-e vagy nem ad ki. (ügy van! jobbfelől.) Az ő személye ide csak mint eset, mint példa került bele, ennek a hibának pedig az előadó ur előterjesztése az okozója, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) aki ugy terjesztette elő a kérdést, hogy gróf Ráday Gedeon egy adott esetben bottal támadott meg valakit, amely ügyben a mentelmi bizottság zaklatást lát fenforogni és ezért nem javasolja a kiadatását. (Halász Móric: Ki volt nyomatva, még sem olvasták el!) Ezt a száraz tényállást állítottam szembe egy másik mentelmi esettel, — amihez feltétlenül jogom van — és annak hangsúlyozása mellett, hogy én a gróf urat megsérteni nem akartam, kijelentem még azt is, hogy ennek^ az esetnek tanulsága, amit mi már számtalanszor hangoztattunk, hogy a mentelmi előterjesztéseket hányavetien, felületesen, mintegy szénakavaró vasvillával összedobálva terjesztik ide a Ház elé. Ha az előadói előterjesztés legalább is annyira ismertette volna a tényállást, mint amennyire azt az érdekelt Ráday Gedeon t. képviselőtársunk ismertette, akkor részemről erre az összehasonlításra valószínűleg nem is került volna sor. A tanulság tehát az, hogy a mentelmi bizottság ezután tüzetesebb és alaposabb munkát végezzen. Elnök: Kénytelen vagyok Rakovszky István képviselő urnák arra a hivatkozására, hogy ez a kérdés a régi házszabályokban másképen volt szabályozva, a következőket megjegyezni: Megnéztem a régi házszabályokat és konstatálom, hogy emlékezetem engem nem csalt meg ngy. mint ahogy a képviselő urat emlékezete megcsalta volt, amennyiben a régi, 1908-as házszabályok 140. §-a szó szerint ugyanazt rendeli el, mint amit a képviselő ur által most annyira kifogásolt házszabályok elrendelnek. A régi házszabály tehát rossz elnök kezében épen olyan rossz lehet, mint amilven jó lehet a mostani házszabály jó elnök kezében. A szöveg tehát ug'yanaz; ha a képviselő ur kételkedik, méltóztassék az 1908-as házszabályok 140. §-át összehasonlítani az új házszabályok 134. §-ával és megméltóztatik győződni arról, hogy a képviselő ur alaposan tévedett. (Rakovszky István: A házelnök mindig ugy mondta ki a határozatot, hogy: »szétosztatván«!) Esztergályos János képviselő urat illeti a sző! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy egy-két szóval én is reflektáljak gróf Ráday Gedeon t. képviselőtársamnak önön-magát exkuzáló felszólalására. Mindenesetre hálával tartozom képviselőtársamnak, hoa-y felszólalt. Felszólalásával két tényt igazolt. Nevezetesen először azt igazolta, amit én tegnap felszólalásomban mondottam, hogy noha egyebet nem, de utcai csendháboritást, utcai botrányt okozott. A másik tény, amit felszólalásával igazolt, az, amit mi mindig és állandóan hangoztatunk a mentelmi bizottság előadóival szemben, hogy az a jelentés, amelyet a mentelmi bizottság t. előadója ide a Ház elé hoz, világos, szabatos és magyaros legyen, hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagja láthassa, megérthesse, hogy miről van szó, hogy ne legyen^ senki ebben a teremben, ebben a nemzetgyűlésben arra kényszerítve, hogy egyszerűen csak a pártfegyelem szem előtt tartásával határozzon és döntsön emberek, képviselőtársai szabadsága felett. Ami mélyen t. képviselőtársam személyét illeti, tartozom lojálisán kijelenteni, hogy távol állott tőlem az a szándék, hogy én őt megsértsem. Én mindenesetre szem előtt fogom tartani azt a nagyon is előzékeny és hozzám címzett nyilatkozatát, amelyben megköszöni nekem, mint szociáldemokrata munkásképviselőnek, hogy én őt, a grófot vagy bárót, kitanítottam az illemre. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én csak akkor fogom figyelembe venni és ezt a köszönetet csak akkor fog'adom el, ha a jövőre nézve ahhoz fogja magát tartani, amit mi tőle és mindenkitől elvárunk: hogy ha elkövet bárhol olyan cselekményt, ami akár kihágás jellegét viseli magán, akár a büntetőtörvénykönyvbe ütközik, akkor viseli annak következményeit olyan férfiassággal, amilyen férfiassággal mi, szociáldemokraták, ezeken a padokon viseljük a következményeket. (Zaj jobbfelől. — Zsirkay János: Lásd Vanczákot!) Elnök: Nánássy képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Nánássy Andor: T. Nemzetgyűlés! Propper Sándor és Esztergályos képviselő urak kifogásolták azt, hogy a mentelmi bizottság jelentése nem tartalmazza a körülményeket (Propper Sándor: A tényállást!) és a tényállást olj^an mértékben, ahogyan ők azt látni óhajtanák. E tekintetben a mentelmi bizottság hozta meg egyhangúlag a határozatot es a mentelmi bizottság előadója csak ugy járhatott el, amint azt a mentelmi bizottság elhatározta. (Esztergályos János: Az egész mentelmi bizottság hibás!) Ezzel kapcsolatban én itt gróf Ráday Gedeon t. képviselőtársunk mentelmi ügyét ismertettem. Utcai botrány okozásáért ellene feljelentés nem volt, nem volt megtámadtatás címén sem, hanem csupán becsületsértés címén tett ott ellene valaki feljelentést. A nyomozás során azonban megállapittatott, — amit ismertettem, — hogy ő csupán erélyesen figyelmeztette az illetőt, aki odajött, (Esztergályos János: Fütykössel!), hogy ne avatkozzék a dologba, azonban egyetlen tanúvallomás sem mondotta azt, hogy megtámadta volna az illetőt és a feljelentésben sincsen szó fenyegetésről. Épen ezért a mentelmi bizottság más álláspontra nem is helyezkedhetett volna. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék mindenekelőtt Láng János képviselő ur Írásbeli interpellációjának szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminister úrhoz erkölcstelen sajtótermékektől a postai szállítás megvonása, eery erkölcstelen könyv elkobzása és büntetőeljárás megindítása tárgyában. T. Nemzetgyűlés ! A mai sajtó romboló hatásával újból és ismételten hosszasabban foglalkozni nem szándékozom. Valamikép med" dőnek látszik, mert vagy nincs erejük az arra hivatottaknak ahhoz, hogy az immár tetőpontjára hágó arcátlanságot megfékezzék, és nincs erős kéz, mely lesújtana a nemzet becsületét, hitelét szándékosan aláásó, a fenköltebb gondolkozás és a nemzet fiaiban a nagy dekadencia dacára is még jelentkező minden erkölcsi érzéket kigúnyoló, pellengérre állító sajtóra ; vagy azt kell feltételeznem, hogy az erkölcsi éleslátás, mely a nemzet aláásását a sajtótermékek soraiban fellelné teljesen hiányzik. A vigasztaló egyetlen körülmény volnaes ez az, hogy a sajtó rettenetes romboló munkájának, a sajtótermékek összes megjelenő példányainak áttekintésére sem idő, sem pénz nem áll rendelkezésre. Segítségére kívánok lenni a t. belügyminister urnák. Csatolom a »Le Sourire« folyó évi január