Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-512
À nemzetgyűlés 512. ütése 1926. előtt, vagy pedig azon kivül békenyilatkozatot tegyen, egyezzen ki, béküljön ki ellenfeleivel, vagy kérjen bocsánatot, vagy amit akar. Tettem pedig ezen utasitásomat Kálmán Imrének többszöri sürgetésére, könyörgésére, aki maga mondotta, hogy olyan kellemetlenségei, üldöztetései vannak Karcagon, amelyek ngy magának, mint családjának a romlását okozzák. (Barla-Szabó József: Magának elhisszük! A villamos igazolványa dolgát tisztázza előbb! — Szomjas Gusztáv: Mi van azzal a villamossal?) T. képviselő urat felszólitom, álljon fel, mondja meg, hogy mit akar, ne méltóztassék itt megint inszinuációkkal élni. (Barla-Szabó József: Itt vannak az iratai! A mentelmi bizottságtól még nem mentek vissza az iratok, ott vannak!) Kálmán Imre egy nyilatkozatot adott át nekem. Azt állitotta Csontos Imre, hogy ezt valaki kikényszeritette vagy kivette tőle. Leteszem a Ház asztalára a nyilatkozatot, hivatkozom két tanura, akik ott voltak, hogy maga Kálmán Imre diktálta és adta le azt a nyilatkozatot. Én pusztán magamat akarom igazolni Csontos Imre vádjával szemben. (Szijj Bálint: Azt is hitelesítette a járásbiróságl Mert Csontosét hitelesítette!) Leteszem Kálmán Imrének 1925 július 21-én hozzám intézett eredeti levelét, melyben többek között a következőket irja. (Olvassa): »Továbbá tudatom, hogy olvastam a Csontossal való utóbbi afférodat. Sokat kellene róla irni és mondani, de most nem tehetem, cséplési munkán vagyunk. Most többe nem irok, nem érek reá. A nagy munka végeztével még mást is fogok bizonyitani Csontos Imre bátyánkról. Nem sokkal ezután a karcagi rendőrkapitány Kálmán Imrét kitette lakásából, egy családi házból, amely az övé volt, és nem engedte meg, hogy bent tartózkodjék négy gyermekével együtt. És megindult Kálmánnal szemben a hajsza. Ekkor, szeptember 11-én Kálmán a következő levelet intézte hozzám (Olvassa): »Azt hiszem, hogy engem bosszúból, dacára, hogy igazam van, kijátszanak, mert az ellenfél ügyvédje, épen egyike üldözőimnek, mert az igazat megmondottam. Tehát azt tartanám szükségesnek, hogy valaki leutazzon majd a tárgyalásra, mert már engem a sok üldözéssel teljesen tönkretesznek anyagilag is. Testvéri üdvözlettel: Kálmán.« Valóban, a rendőrhatóság 1925 szeptember 28-án kelt 219/125. számú határozatával Kálmán Imrét a lakásból kitette és a családi lakást egy csendőrőrmesternek utalta ki. 1925 szeptember 4-én Kálmán Imre a következőket irja nekem: »Tudatom, hogy a képviselő úrral való összeköttetésemnek már teljesen áldozata vagyok, mert anynyira mentek az üldözésemben, hogy már itt Karcagon, a szülővárosomban nem kapok lakást. A mai napon többször ismételve kimondta a rendőrfőkapitány, a lakáshivatal feje, illetve vezetője, hogy én nem kapok lakást, ha magam keresek sem.« Ezt a levelet is leteszem a Ház asztalára. Tovább irja: »Itt erős harc van, leginkább a Csontos—Dénesaffér miatt, tehát ide erős ember kell, mert itt magam és családom léte forog kockán.« A következőket irja még Csontos Imréről : »Már több olyan bajok gyűltek össze, amelyek miatt kénytelen vagyok újra hozzád fordulni, részben tanácsért, részben támogatásért. Igyekszem röviden megértetni veled, hogy milyen rettenetes, kétségbeesett helyzetben vagyok nagyobbrészt azért, mert veled összeköttetésben voltam és vagyok. A Csontos képviselővel történt képviselőházi afférod miatt nekem ugratták Pásztor Géza akkori direktóriumi elnököt. évi február hó 24-én, szerdán. 4l Folyó hó 20-ik napján, azaz a jövő kedden lesz a tárgyalás. Hogy mi lesz, nem tudom. Engemet a sok üldözés annyira tönkretett és leszegényitett, még munkát se kapok, ugy hogy családommal együtt az éhhalál előtt állok, ruha, tüzelő és kenyér nélkül, a lakásból pedig ki akarnak dobni.« T. Nemzetgyűlés! Kálmán Imrének a lakásüldöztetési ügyében eljártam magam a népjóléti ministeriumban, de helybenhagyták a kilakoltatást és öttagú családjával együtt kitették ezt a szerencsétlen embert az utcára azért, mert Csontos képviselő úrral afférem volt. Ennek következtében, mikor Kálmán Imre feljött az irodámba és könyörgött, hogy csináljak valamit az ügyében, azt a tanácsot adtam neki, hogy ugy szakit véget üldöztetéseinek, ha elégtételt ad Csontos Imrének. Ezekben voltam bátor megindokolni, hogy Kálmán Imre miért vonta vissza a feljelentést. Elnök: Pakots József képviselő ur a házszabályok 205. §-ának c) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Nemcsak a házszabályok 205. §-ának c) pontja értelmében, hanem a 134. §. alapján is kérek szót. A házszabályokat a Ház minden tagjának meg kell tartania s elsősorban természetesen az elnök urnák. Most megtörtént az a sajnálatos incidens, hogy az elnök ur nem tartotta be a házszabályokat. Elnök: Hogy méltóztatott mondani? Pakots József: Azt mondottam, hogy az elnök ur nem tartotta be a házszabályokat. A 184. § ugyanis a következőket mondja (Olvassa): »A bizottságok jelentései, illetőleg javaslatai, a kisebbségi vagy különvéleményekkel együtt kinyomatván« — elhagyom a közbeeső részt — »napirendre tűzetnek.« Vagyis ezek a jelentések, amelyek ma beterjesztettek az előadó ur által, napirendre tűzettek anélkül, hogy a házszabályok ez az imperativ intézkedése, hogy »előbb kinyomatván«, teljesíttetett volna. Az elnök ur nagyon jól tudja, hogy a házszabályok ezt rendelik, ennek ellenére szavaztat itt s napirendre tűzött a Ház olyan jelentéseket, amelyek tartalmát itt a Házban senkisem ismeri. (Halász Móric: Ott van a jelentés Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur előtt! Tessék megnézni! — Hegymegi-Kiss Pál: Most már itt van!) Ez súlyos házszabálysérelem és súlyos precedens és mi tiltakozunk az ellen, hogy az elnök ur a házszabályokat ilyen módon kezelje, mert ennek folyományai lehetnek a továbbiakban is, (Propper Sándor: Akasztás után kegyelem!) épen ezért érthetetlen előttünk, hogy az elnök ur ezt az apropost felhasználta arra, hogy Rakovszky István t. képviselőtársunkat rendreutasitotta, akkor, mikor ő az elnök ur személyét nem érintette semmiféle invektiyákkal vagy gyanúsítással. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Rakovszky István t. képviselőtársunk utólag meg is magyarázta félreértett szavait s az elnök ur mégis jónak látta őt rendreutasítani. Ez sem a házszabályokban gyökerező, a 205. § c) pontja ennek direkte ellene mond, épen azért kérem az elnök urat, szerezzen érvényt a házszabályoknak az elnök úrral szemben. Elnök: A képviselő urnák megjegyezni kivánom, hogy a házszabályok 134. §-ának eleget tettem, mert mielőtt napirendi inditványomat megtettem volna, a jelentések már ki voltak nyomva. (Propper Sándor: De nem voltak kézben!) A házszabály csak annyit mond, hogy »kinyomatván«... (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Tiz példány készen 17*
