Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-523
442 'Ji nemzetgyűlés 523, ülése 1926, évi március hó 22-én, hétfőn. (Zaj.) Én ennek magyarázatát és okát abban találom, hogy ebben a vitában az.objektivitás helyett az ellenzéki front igen jelentékeny részét, talán az egész ellenzéki frontot a ministerelnök ur elleni személyi gyűlölet vezette. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Bessenyey Zénó: Újból vadászat! —Rakovszky István: Igen, a becsületesség érdekében!) Ez a magyarázata ennek az egységes ellenzéki frontnak. (Rakovszky István: Kényelmes ott ülni biztonságban! Nagyon jól emlékszem rá, egy anonym feljelentő közölte velem, hogy a t képviselő ur, mint budaörsi ministerelnök volt bátor azt telefonálni Budapestre, (Kakovszky István: Hazugság! Már tudom előre, mit mond! — Élénk derültség jobbfelől. Taps a szélsőbaloldalon.) volt bátor egy fenyegető telefon-jelentést leadni, (Rakovszky István: Lásd Fehérkönyv! Hazugság! — Barabás Samu: Gyávaság visszavonni! —• Zaj.) ahol igért (Kakovszky István: Nem igaz! — Barabás Samu: De igaz, ha mondja!) budaörsi ministerelnök korában, bevonulása idejére bizonyos magyar vezérpolitikusok részére nem egészen kellemes jövőt. (Kakovszky István: Nem igaz! Ezt tudja gróf Andrássy Gyula!) Kakovszky képviselő ur rosszul emlékszik. Innen ered a gyűlölködés. Pedig ennek a gyűlölködésnek sincs alapja, mert ebben az ügyben is Bethlen István ministerelnök ur akkor a nemzet érdekeit képviselte, (Ugy van! jobbfelől.) minthogy nagyobb veszedelmet hárított el az ország feje felől azzal, hogy azt az álláspontot foglalta el, amelyet elfoglalt és ezt a történelem is igazolni fogja. A mélyen t. képviselő ur nem tudja elfelejteni a budaörsi napokat, (Kakovszky István: Nem!) Őszintén megmondja, hogy nem tudja elfelejteni, (Derültség jobbfelől.) de a mélyen t. képviselő ur ne felejtse el azt sem, hogy azokban az időkben az ország helyzetét tette fel egyetlen kártyalapra és a 'budaörsi csatában számtalan magyar em'ber vére folyt. Ha a t. képviselő ur, mint a koronás királyunk hűséges alattvalója és hűséges minister elnöke azt a tanácsot adta volna a 'királynak, (Kakovszky István: Frankot hamisítottam volnál) hogy az idők nem alkalmasak arra, hogy most idejöjjön, ez sokkal helyesebb tanács lett volna és a nemzet érdekeinek jobban megfelelt volna. (Zaj balfelöl.) A t. 'képviselő ur objektivitását a Budaörsről eredő gyűlölet alaposan lerombolja, (Barabás Samu: Ott alaposan levizsgáztak. Megbuktak!) Az a meggyőződésem, amint beszédem elején is mondtam, hogy ezt a kérdést parlamenti vitával itt büntetőjogi részében tisztázni nem lehet, (Ugy van! jobbfelől.) ennek egyedüli illetékes fóruma a biróság, melynek ítéletét nyugodtan várom be, mert. a független magyar bíróság ítéletében nem kötelességből, hanem meggyőződésből megbizom. Ami pedig a kérdésnek politikai részét illeti, azt néhány szenvedélyes vagy kevésbé szenvedélyes, gyűlöletes, vagy gyülöletmentes felszólalással eldönteni nem lehet. Ezt eldönti a nemzet, a magyar közvélemény. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Ha önöknek tetszik uj választás, én szívesen vállalom és nyugodtan állok a választkőzönségem elé és meg vagy dk róla győződve, bogy ebiben az esetben is a kormány mellett lesz a nemzet többsége. Ebben á meggyőződésben, miután a kormány iránt bizalommal viseltetem, a többsésri javaslatot fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és ta/ps a jobboldalon és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Gróf Andrássy Gyula! Gr. Andrássy Gyula: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt mai felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára áttérnék, legyen szabad az előttem szólott képviselő ur egyik megjegyzésére válaszolnom. Azt, amit rólam mondott, annyira ismerem már-a 8 Órai Újságból, annyiszor hallottam már ezt és annyiszor eálfoltatott meg, (Várnai Dániel: Berki mindig ilyen eredeti dolgokkal jön!) hogy ne vegye rossznéven, ^ ha igazán nem akarom most a nemzetgyűlés idejét azzal rabolni, hogy erre választ adjak. Dajkamese, hogy engem bárminő személyes indulat vezetett volna az életben a politikai téren. (Barabás Samu: Tisza István épen most fordult meg a sírjában! — Derültség jobbfelől.) Hiába nevetnek, (Zaj balfelől.) a nevetés nem érv. Ráfogás ez, amelyet most már túlnevetségesnek tartok, és amelyre nem is adok komoly választ, (Zaj. — Halljuk balfelől.) Amire azonban tartozom válaszolni, az az, amit Berki t. képviselő ur Rakovszky István t. barátommal szemben felhozott. Nem voltam jelen az emiitett telefonbeszélgetésnél, ennélfogva nem vagyok tanuja annak, hogy ő mit mondott, bizonyítani tudom azonban a következőket: Mielőtt ez a telefonbeszélgetés megtörtént volna, mielőtt elindultunk, még Sopronban tanácskozás volt arról, hogy abban az esetben, ha behatolunk Pestre és a királyt elfogadja a nemzet, mi történjék azokkal, akik esetleg más álláspontból kiindulva ellenállnak: büntettessenek-e ezek vagy sem 1 ? Ezen a tanácskozáson épen Rakovszky t. barátom volt az, aki a leererélyesebben hangsúlyozta azt az állásBontot, hogy büntetni ebből az ügyből kifolyólag egyáltalán nem szabad. (Szomjas Gusztáv: Nagylelkű!) Mondhatom, hogy ez igy volt, és ez az álláspont e diadalmaskodott is, elsősorban épen az ő erélyes felszólalása következtében, ueyhogy semmiesetré sem felelhet meg az ő lelkületének, az ő akaratának a véres büntetés és üldözés, hanem ennek ép az ellenkezője igaz. (Rakovszky István: Mit szól most, Berki ur?) Ezekután rátérek a szőnyegen levő táreryra és mindenekelőtt kijelentem, hogy nem kívánom most az utolsó szót ebben a kérdésben kimondani, nem kívánom egyéni nézeteimet sem kifejteni mindlen részletében arravonatkozóan, hogy a kormánynak mennyi a felelősséffé, réisztvett-e az ügyben, vagy tudott-e a dologról? Mindezeket akkorra hagyom, amikor a biróság- jobban tisztázni fogja a tényállást. Azt hiszem, ha a vádlottak egyszer mind nyilatkozni fognak, ha a tanuk! eskü mellett — hane-súlyozom — kénytelenek lesznek vallani, akkor a nagyközönség előtt is az egész tényállásról olyan kép fos: állani, hogy valószínű, hogy communis opinio fog kialakulni és akkor könnyebb lesz minden felháborodás, küzdelem és izgalom felidézése nélkül a véffso konklúziókat és következtetéseket a tényekből levonni. Fentartoir^ magamnak akkorra a jogot hogy minden részletre és a kormány felelősségének mértékére vonatkozóan nézeteimet elmondjam. (Szabó SándW: Ez volt .Bethlen álláspontja is!) Annál jobb, hogy összetalálkoztunk. Mostani felszólalásomban csupán arra szorítkozom, hogy keressem, vájjon az ország érdekében mi jobb: az-e, ha a mai körülmények között Bethlen t, ministeT-elnökí ur megmarad. vagy nedig hn lemond. Ezt akarom teljesen objektiv- kétségbe nem vonbató és nerrendszerüleg bebizonyított tényekkel megvilágítani. Miként Apponyi t. barátom, én is két állás-