Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-523
'A nemzetgyűlés 523. ülése, 1926. pontból nézem az egész helyzetet: a külpolitikai és belpolitikai érdek szempontjából. Külpolitikai érdek mindenekelőtt az, — ebben is teljesen egyetértek Apponyi t. barátommal — hogy a nagyhatalmaknak bizalmát birjuk, még pedig minden nagyhatalomét; minden nagyhatalom bizalmát azért, mert egészen más a helyzet ma, mint volt a világháború előtt. A világháború előtt Európa két nagy csoportra oszlott és teljesen elég volt, ha egyik-másik állam ugy illeszkedett be ezekbe a csoportokba, hogy a vele tartó államok jóakaratát, bizalmát birta az illető kormány. Ezzel teljesen elég volt téve a legégetőbb érdeknek, ámbár azt hiszem, nagy kára volt az emberiségnek és Európának abból még akkor is, hogy az egyes országok kormányai nem voltak tekintettel az ellenséges kormányokra is. De mindenesetre abban az időben a legszükségesebbnek elég volt téve azáltal, ha a szövetséges államok bizalmát birta az illető ország kormánya. Most azonban nincsenek ilyen csoportosulások. Ma a nagyhatalmak, ámbár sok kérdésben egymás ellen is dolgoznak, mégis anynyira összetartanak, hogy egyiket a másik ellen kijátszani, egyikre a másik ellen támaszkodni teljes illúzió volna olyan gyenge tényező részéről, mint aminő, sajnos, a trianoni Magyarország. Nekünk tehát minden nagyhatalommal jólábon kell lehetőségig lennünk és pedig ez nagyon vitális érdekünk két elsőrangú oknál fogva. Az egyik maga az a viszonylat, amelybe a magyar közéletet Bethlen t, ministerelnök ur vitte a genfi kapcsolatnál fogva. A mi egész belső életünk most a külföldtől függ, (Felkiáltások balról: Sajnos!) Genftől függ. Genfnek rendkívüli befolyása van egész pénzügyi, közgazdasági viszonyaink kialakulására, ebből a szempontból tehát elsőrendű érdek, hogy olyan kormány legyen, amely a Genfben döntő befolyással rendelkező minden tényezővel teljes bizalmi viszonyban lehet, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelynél nincs semmi olyan akadály, amely eleve kizárja azt, hogy igazán bizalmi viszony fejlődjék ki egy ott nagy szereppel, hatalommal rendelkező tényező és a magyar kormány között. Második oka annak, hogy nekünk az öszszes nagyhatalmak jóakaratára kell támaszkodnunk, hogy, sajnos, a magyar külpolitikának — és erre számitanunk kell, — állandó tényezője egy bizonyos rosszakarat, egy bizonyos bizalmatlanság a kisentente részéről. Az egész kisentente olyan nemzetközi alakulat, amelynek célja az állítólagos magyar veszélyt elhárítani, Magyarország ellen felsorakoztatni olyan hatalmak sorozatát, amelyeknek mindegyike sokkal hatalmasabb, mint Magyarország. Az egész alakulatnak alapja és oka tisztáin és kizárólag a bizalmatlanság. Ezzel az előrelátható bizalmatlansággal szemben szintén szükségünk van az összes nagyhatalmak jóindulatára. Ez a bizalmatlanság 1 és rosszakarat a kisentente részéről annál nagyobb és annál világosabb lesz, hogy ha a belpolitikájukat nézzük. Láttuk, hogy a külpolitikában érA 7 ényesül egy -bizonyos akció Magyarország ellen, egy bizonyos féltékenység, a magyar térfoglalásnak egy bizonyos ellensúlyozása. — de nézzük a belpolitikájukat. A belpolitikájuk tulajdonkénen egy rendszeres üldözése a magyar fajnak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), a rendszeres.^ következetes üldözése azzal a céllal, hogy letörjék a magyart — és én ebben látom az egész kisentente keletkezésének igazi évi március hó 22-én, hétfőn. 443 okát. Én azt hiszem, hogy azért szövetkeztek nálunk sokkal nagyobb tényezők, erősebb hatalmak ellenünk, mert el voltak határozva arra, hogy lehető rövid idő alatt végeznek, letörik a tőlünk elszakított testvéreinket, és ezt az agresszív belpolitikát az ő túlhatalmuk védelme alá akartaik helyezni, abból indulva ki, hogy enélkül kockázatos volna ez a direkte agreszsziv magyarellenes^ politika, amelyet tapasztalunk a vagyoni kérdésekben, az iskola-kérdésekben, a nyelvkérdésben, a honossági kérdésben s általában minden képzelhető vonatkozás bari. Mellesleg mondva, ez a rosszakarat az erkölcsi háttere a frankhamisításnak is és magvarázata annak is, hogy én azokat az urakat, akik a frankokat hamisították, megbüntetném ugyan kegyetlenül, de megvetni nem. tudom, (Ugy van! a balközépen.), hogy azokat az urakat, akik barátaim voltak közülök eddig, barátaimnak fogom tartani ezentúl is. (Ugy van! a közép°n és a balközéven.) Mert az annyira érthető ösztön, — amikor látja az ember azt, hogy napról-napra fojtogatják, ölik a magvar fajt, — hogy ha valaki még bolondot és bűnt is követ el, én a fölött emberileg pálcát törni nem tudok. (Ugy van! a balközépen.) Természetes, hogy ez nem azt jelenti, hogy helyeslem a dolgot, hogy meg akarnám őket védeni a büntetéstől, mertha elkövettek akármilyen érthető motivumokból is ilyen bűntényt, a következményeket viselniök kell, de én a barátságomat, tiszteletemet tőlük meg nem vonom. (Helyeslés a balközérten.) Sokszor felhozták ennek az őrületnek és ennek a szomorú bűnténynek igazolására a trianoni békét. Bocsánatot kérek, én ebben egyáltalában nem látok semmi enyhitő körülményt. A trianoni béke kegyetlen, nemzetgyilkos béke, amely ellen törvényes eszközökkel, igenis, dolgozik a magyar nemzet, fog dolgozni mindi«", amellyel szemhpu azonban ilye*< háborus időből átvett eszközökkel élni nem lehet (Ugy vam! a szélsőbaloldalon,) annál kevésbé, mert kétszer is elfogadtuk, elfogadtuk a békekötés alkalmával, elfogadtuk akkor, almikor beléptünk a Népszövetséeí-be. Egészen más az, ami azóta történt. Ne méltóztassék elfelejteni, visszatekintve a magyar történelemre, hogy Magyarország legnagyobb szerencsétlensége mindig az volt, az volt az oka annak, hogy nem tudott igazán erőhöz jutni, nem tudta a misszióját teljes mértékben betölteni. hogy a többi népekhez arányítva nem volí eléggé népes. Ha most a magvar fajnak körülbelül az az egyharmada, amelyet tőlünk elraboltak, elveszíti magyar jellegét, akkor csak, ngyan egy olyan kényszerhelyzetbe hozzák a. magyar lelket, amelynek nyomása alatt bolondokra is elszánja magát. (Ugy van! a balközénen.) Ebben látom én egész helyzetünk tragikumát, hogy nekünk néznünk^ kell. hogyan ölik, hogyan gyilkolják testvéreinket és ez váltja ki ezeket a szomorú következményeket, és én emelt fővel állok Európa előtt, amikor azt mondom, hogy. igenis, sajnálom, hogy eziek a bűntények elkövettettek, nem leplezzük azokat, büntetni kell a tetteseket, de ennek erkölcsi oka az, hogy szabad, megengedtetik, hogy béke idejében, mintegy Európa védelme aJh'tt. foitognssá,k a maTvar nemzetet. (Uay van! taps a középen és a balközépen.) Európa szégyelie magát, nem mi! (Ugy van! a középen, a balközépen és jobb felől.) De ha ezt komolyan és büszkén mondjuk, ugyanakkor azt is be kell bizonyítanunk, hogy
