Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-523

A nemzetgyűlés 523. ülése 1926, (Nagy zaj a jobboldalon. — Élénk helyeslés a, j bal- és a szélsőbaloldalom) Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Berki Gyula! (Folyto­nos nagy zaj. — Propper Sándor: Jön a hon­mentő! A rendezett tanácsú h önmentő! — Foly­tonos zaj.). Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Mél­tóztassanak helyeiket elfoglalni. Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! Ma már tisztázva van ennek az ominózus ügynek min­den részlete és őszintén mondhatom, még pedig becsületes meggyőződésből és az országban szerzett tapasztalatból, hogy az ország közvé­leménye undorodik ettől a frankhamisítástól. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Undoro­dik azért, mert az ország közönsége, minden társadalmi osztálya gazdaságilag és társadal­milag nem egy, de száz és száz sebből vérzik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Itt min­dennap olvasunk a lapokban öngyilkosságo­kat, gazdasági tönkremeneteleket, olvassuk az újságokban, hogy a munkások tízezrei és száz­ezrei várják a tavaszi munkaalkalmakat és akkor itt három hónapon keresztül folyik egy meddő vita, (Ugy van! Ugy van! a jobbolda­lon.) egy olyan vita, amely — valljuk be őszin- ' tén — (Urbanics Kálmán: Társasjáték!) nem az ügy tisztázását, hanem az ügy politikai összekeverését és az ügy olyan vágányra vite­lét célozza, amellyel bel- és külföldön a közvé­lemény egy részét meg lehet téveszteni a kor­mány és a többségi párt szándékai felől. Azt mondotta a t. előttem szólott képviselő ur, hogy nagyon sok ellentét van a minister­elnök ur és az ő tisztelt barátai között. Ez igaz. De van egy nagyon súlyos ellentét, amelyről a t. képviselő ur emlitést nem tett (Csontos Imre: Nem szeret arról beszélni!) és ez az, hogy t. képviselő ur, aki az imént ön mellett i ült, a magyar közéletben 30 esztendő óta a köz­élet hajtóerejévé a gyűlöletet igyekezett meg­tenni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És van még egy különbség a régi és a mos­tani idők között. A régi időben Andrássy Gyula grófnak sikerült a többségi pártból ma­gának egy kisebb csoport hivet szerezni és si­került a néppárt ékes szavú szónokának, Ra­kovszky Istvánnak a maga temperamentumá­val lángra gyújtania a parlamentet, a nemzeti közvéleményt, (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon.) de mélyen t, képviselő ur, ezek az idők már elmultak. (Urbanies Kálmán: Elját­szották kisded játékaikat! — Barabás Samu: Senki sem áll a hátuk mögött! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Egész nyiltan megmondom, a helyzet az, hogy ma annak a kicsiny csoportnak, melynek exponensei, vezetői Andrássy Gyula gróf és Rakovszky István képviselő urak, ebben az országban nincs semmiféle talaja. A nemzet nagy többsége — akár a polgári középosztályt nézem, akár a polgári osztály egyéb elemeit, a falusi nép nagy tömegieit: azt kell monda­nom, hogy bizony hiába keressük közöttük en­nek a t. csoportnak hiveit, nem találjuk őket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És még ezenkivül van egy nagy különbség, amit el méltóztatott felejteni és ez az % hogy az ország közvéleményének nagy többsége zárt sorokban sorakozik a ministerelnök ur mögé, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Sütő József: Ön szerint!) mert abban a meggyőző­désben vannak, hogy azt a négyesztendős mun­kát, amelynek vannak konkrét eredményei, amiket "most, ebben a vitában felsorolni nem j szükséges, kockára tenni nein szabad. Pe nem évi március hó 22-én, hétfőn. 439 is kell felsorolni az ország közönsége előtt eze­ket az eredményeket, mert hiszen mindenki tudja és érzi ezt a négyesztendős munkát és azt magyar hűséggel akarja megfizetni, azzal a magyar hűséggel, amely a múltban és a je­lenben is ki tudta választani a maga helyét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nekem a frankvitáról rövid néhány sorban megvan a véleményem. Az a meggyőződésem, hogy a frankvitának az a része, amely a parla­menti bizottság előtt és itt a Házban lefolyt, nem arra irányult, hogy az igazság kiderittes­sék. (Uav van! Uav van! a jobboldalon.) Velem senki sem tudja elhitetni, hogy ennek a frank­vitáinak és a parlamenti bizottság működésének leemagyobbrészt nem az volt az eltakart, de ma máT egész nyílt célja, hogy politikai válságot, kormánybukást idézzen fel és a -politikai válság nvomiáín e^y társadalmi revoluciót s a zavaros­ból azután mindenki kifoghatja a maga kis ha­laoskájáit és uj politikai atmoszférát teremthet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Barabás Samu: Most torkukon akadt a hal!) Az a véleményem, hogy ennek az ügynek két része van: az egyik rész bűnügyi, a másik politikai. Ezt az ostoba és eléggé el nem ítélhető bűn­cselekményt ugv én. mint pártunk minden tagja megvetéssel utasítja el magától, vélemé­nyünk azonban az. hogy ebben a kérdésben az egyedül illetékes fórum a bíróság. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) A biróságnak kell el­döntenie, hofv mi ebben az üfrvben az igazság! A t. képviselő ur, aki itt az előbb annyira isrve­kpzett az orsziáig presztízse és az igazság" érde­kében a maga mondanivalóit érvényre juttatni, ieazán nem közelitette meg azt az igazságot, amelyet a független magvar bíróság ebben az ügyben ki fog mondani. Én a bíróság Ítéletét megnvuffvásísal várom és ezért nem foglalko­zom az ÜB*V bűnügyi részével, s ha mégis kité­rek e°v részletre, azt csak azért teszem, me^t ez vonatkozásban van az előttem szólott t- képvi­selő ur felszólalásával. (Halljuk! Hallmk!) A t. képviselő ur a kormánveliiök urat és a kormány minden egyes tagját megvádolta azzal, hogy elnézte ». bŰT-p.c.oloVTré"^ e n őVé­születeit. nem törődött azzal, hos"v ezt a. bűn­cselekményt kellő időben és módon megaka­dályozza. A 1 kénviselő nr hivatkozott mint tankra, őrgróf Pallavieini Györgyre, aki ebben a Házban egyszer már snlyos vádakat emelt V°ss József minister úrral szemben és azután A következő ülésen szépen felállott és kijeilen­tette, hoo-v tévedett. Pallavieini őrgróf ur mostani vádjával szemben arról van szó, hogy inditassék egy sajtóper, amely eltart egy esztendeig, s ez idő alatt mód és alkalom van arra, hogy ezt ajz ügyet állandóan napirenden tartsák, de a vé­gén ezt. a sajtópert is be lehet fejezni egyszerű bocsánatkéréssel. De tovább megj^ek, s egy lényeges körül­ményre kell rámutatnom, amiről Rakovszky István képviselőtársam, ugy látszik, elfelejt­kezett. A lényeges körülmény az, hogy Palla­vieini György őrgróf képviselő ur 1922 január 5-én résztvett azon a bizonyos Windischgraetz­féle vacsorán. (Meskó Zoltán: A narancs-saiá­tás vacsorán? — Derültség.) Igen! Pallavieini őrgróf képviselő urnák 1924­ben, tehát két évvel később is volt találkozása Windischgraetz herceg úrral és akkor Win­dischgraetz herceg ur elmondotta neki konkrét térveit. A t. képviselő urnák, aki időközönként a közéleti tisztaság és a közéleti erkölcs vé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom