Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-523

A nemzetgyűlés 523. ülése 1926, (Nagy zaj a jobboldalon. — Élénk helyeslés a, j bal- és a szélsőbaloldalom) Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Berki Gyula! (Folytonos nagy zaj. — Propper Sándor: Jön a honmentő! A rendezett tanácsú h önmentő! — Folytonos zaj.). Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! Ma már tisztázva van ennek az ominózus ügynek minden részlete és őszintén mondhatom, még pedig becsületes meggyőződésből és az országban szerzett tapasztalatból, hogy az ország közvéleménye undorodik ettől a frankhamisítástól. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Undorodik azért, mert az ország közönsége, minden társadalmi osztálya gazdaságilag és társadalmilag nem egy, de száz és száz sebből vérzik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Itt mindennap olvasunk a lapokban öngyilkosságokat, gazdasági tönkremeneteleket, olvassuk az újságokban, hogy a munkások tízezrei és százezrei várják a tavaszi munkaalkalmakat és akkor itt három hónapon keresztül folyik egy meddő vita, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) egy olyan vita, amely — valljuk be őszin- ' tén — (Urbanics Kálmán: Társasjáték!) nem az ügy tisztázását, hanem az ügy politikai összekeverését és az ügy olyan vágányra vitelét célozza, amellyel bel- és külföldön a közvélemény egy részét meg lehet téveszteni a kormány és a többségi párt szándékai felől. Azt mondotta a t. előttem szólott képviselő ur, hogy nagyon sok ellentét van a ministerelnök ur és az ő tisztelt barátai között. Ez igaz. De van egy nagyon súlyos ellentét, amelyről a t. képviselő ur emlitést nem tett (Csontos Imre: Nem szeret arról beszélni!) és ez az, hogy t. képviselő ur, aki az imént ön mellett i ült, a magyar közéletben 30 esztendő óta a közélet hajtóerejévé a gyűlöletet igyekezett megtenni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És van még egy különbség a régi és a mostani idők között. A régi időben Andrássy Gyula grófnak sikerült a többségi pártból magának egy kisebb csoport hivet szerezni és sikerült a néppárt ékes szavú szónokának, Rakovszky Istvánnak a maga temperamentumával lángra gyújtania a parlamentet, a nemzeti közvéleményt, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) de mélyen t, képviselő ur, ezek az idők már elmultak. (Urbanies Kálmán: Eljátszották kisded játékaikat! — Barabás Samu: Senki sem áll a hátuk mögött! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Egész nyiltan megmondom, a helyzet az, hogy ma annak a kicsiny csoportnak, melynek exponensei, vezetői Andrássy Gyula gróf és Rakovszky István képviselő urak, ebben az országban nincs semmiféle talaja. A nemzet nagy többsége — akár a polgári középosztályt nézem, akár a polgári osztály egyéb elemeit, a falusi nép nagy tömegieit: azt kell mondanom, hogy bizony hiába keressük közöttük ennek a t. csoportnak hiveit, nem találjuk őket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És még ezenkivül van egy nagy különbség, amit el méltóztatott felejteni és ez az

% hogy az ország közvéleményének nagy többsége zárt sorokban sorakozik a ministerelnök ur mögé, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Sütő József: Ön szerint!) mert abban a meggyőződésben vannak, hogy azt a négyesztendős munkát, amelynek vannak konkrét eredményei, amiket "most, ebben a vitában felsorolni nem j szükséges, kockára tenni nein szabad. Pe nem évi március hó 22-én, hétfőn. 439 is kell felsorolni az ország közönsége előtt ezeket az eredményeket, mert hiszen mindenki tudja és érzi ezt a négyesztendős munkát és azt magyar hűséggel akarja megfizetni, azzal a magyar hűséggel, amely a múltban és a jelenben is ki tudta választani a maga helyét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nekem a frankvitáról rövid néhány sorban megvan a véleményem. Az a meggyőződésem, hogy a frankvitának az a része, amely a parlamenti bizottság előtt és itt a Házban lefolyt, nem arra irányult, hogy az igazság kiderittessék. (Uav van! Uav van! a jobboldalon.) Velem senki sem tudja elhitetni, hogy ennek a frankvitáinak és a parlamenti bizottság működésének leemagyobbrészt nem az volt az eltakart, de ma máT egész nyílt célja, hogy politikai válságot, kormánybukást idézzen fel és a -politikai válság nvomiáín e^y társadalmi revoluciót s a zavarosból azután mindenki kifoghatja a maga kis halaoskájáit és uj politikai atmoszférát teremthet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Barabás Samu: Most torkukon akadt a hal!) Az a véleményem, hogy ennek az ügynek két része van: az egyik rész bűnügyi, a másik politikai. Ezt az ostoba és eléggé el nem ítélhető bűncselekményt ugv én. mint pártunk minden tagja megvetéssel utasítja el magától, véleményünk azonban az. hogy ebben a kérdésben az egyedül illetékes fórum a bíróság. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A biróságnak kell eldöntenie, hofv mi ebben az üfrvben az igazság! A t. képviselő ur, aki itt az előbb annyira isrvekpzett az orsziáig presztízse és az igazság" érdekében a maga mondanivalóit érvényre juttatni, ieazán nem közelitette meg azt az igazságot, amelyet a független magvar bíróság ebben az ügyben ki fog mondani. Én a bíróság Ítéletét megnvuffvásísal várom és ezért nem foglalkozom az ÜB*V bűnügyi részével, s ha mégis kitérek e°v részletre, azt csak azért teszem, me^t ez vonatkozásban van az előttem szólott t- képviselő ur felszólalásával. (Halljuk! Hallmk!) A t. képviselő ur a kormánveliiök urat és a kormány minden egyes tagját megvádolta azzal, hogy elnézte ». bŰT-p.c.oloVTré"^ e

n

őVészületeit. nem törődött azzal, hos"v ezt a. bűncselekményt kellő időben és módon megakadályozza. A 1 kénviselő nr hivatkozott mint tankra, őrgróf Pallavieini Györgyre, aki ebben a Házban egyszer már snlyos vádakat emelt V°ss József minister úrral szemben és azután A következő ülésen szépen felállott és kijeilentette, hoo-v tévedett. Pallavieini őrgróf ur mostani vádjával szemben arról van szó, hogy inditassék egy sajtóper, amely eltart egy esztendeig, s ez idő alatt mód és alkalom van arra, hogy ezt ajz ügyet állandóan napirenden tartsák, de a végén ezt. a sajtópert is be lehet fejezni egyszerű bocsánatkéréssel. De tovább megj^ek, s egy lényeges körülményre kell rámutatnom, amiről Rakovszky István képviselőtársam, ugy látszik, elfelejtkezett. A lényeges körülmény az, hogy Pallavieini György őrgróf képviselő ur 1922 január 5-én résztvett azon a bizonyos Windischgraetzféle vacsorán. (Meskó Zoltán: A narancs-saiátás vacsorán? — Derültség.) Igen! Pallavieini őrgróf képviselő urnák 1924ben, tehát két évvel később is volt találkozása Windischgraetz herceg úrral és akkor Windischgraetz herceg ur elmondotta neki konkrét térveit. A t. képviselő urnák, aki időközönként a közéleti tisztaság és a közéleti erkölcs vé-