Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-523

440 Ä nemzetgyűlés 523. ülése Î926. évi március hó 22-én, hétfőn. delmezőjeképen szokott itt megjelenni, a történtek után, ha nem is jogi kötelezettsége, de morális kötelezettsége lett volna jelenteni ezt a dolgot, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert ha nekem valaki akkor elmondja a pénzhamisitás szándékát, ugy én 1924 elejétől kezdve kerestem volna magamnak alkalmat (Meskó Zoltán: Itt a Házban állok fel és mondom el a dolgot!) s 'felálltam volna, itt a Házban és a nemzet nagy érdekeire való hivatkozással megneveztem volna azokat, akik ezzel a hamisítással foglalkoznak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, nézzünk bele a dolgok lényegébe. A dolgok lényege az, hogy a t. képviselő ur gondosan elkerülte, hogy ezek a súlyos vádak mire vannak alapitva. Ezek a vádak a frankhamisítás ügyében tartott teaestélyeken folytatott különféle, ismert politikai fecsegésekre, s ezenkívül mára börtönben, tehát utólagosan készitett naplójegyzetekre vannak alapitva. Engedelmet kérek, vádat kovácsolni a kormány ellen, burkoltan, vagy a sorok között meggyanúsítani a többségi pártot, hogy odaáll egy bűncselekmény fedezésére, palástolására, még sem lehet. Ezek a vádak — ahogy azt Bessenyey igen t. barátom nyíltan megmondotta — abból a politikiai bokorból nőttek ki, amely politikai bokorban a t. képviselő nrak helyet foglalnak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De tovább megyek. A kérdést egy mondattal befejezem és akkor végzek a frankügynek ezzel a részével. Kérdem, hogyan lehetséges, hogy Magyarország volt ministerelnöke, Friedrich István és Magyarország volt belügyminiistere gróf Andrássy Gyula, nemcsak, hogy 1922-ben, amikor ez az egész dolog bizonyos szűkebb politikai társaságban ismert volt, de amikor már nyilvánosságra kerültek bizonyos akták és már külföldön pertraktálták ezzel a pénzhamisítással összefüggő bizonyos kérdéseket, akkor a tiszadobi kastélyból (szállították grófi fogaton Mészáros Gyula urat, ő volt a jelölt a tiszalöki kerületben ... (Zaj és mozgás a, jobb- és baloldalon.) Ez közismert dolog. Engedelmet kérek, akkor a kormány ellen és a többi párt ellen fellépni (Urbanics Kálmán: Ezek erkölcsöt keresnek!) és reklamálni a közéleti erkölcsöket, amikor a azt a t. előttem szóló képviselő ur azt tette — és reklamálni a közéleti erkölcsöket- amikor a közéleti erkölcsöknek ilyen megnyilatkozásai is vannak, ezt legalább is furcsának tartom. (Ugy van! a jobboldalon.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) De én mást is furcsának tartok. A t. képviselő ur külföldi lapokból olvasott fel közleményeket. Vállalkozhatnám arra, hogy kövessem őt ezen az úton, azonban erre nem vállalkozom, mert rám nézve teljesen közömbös, hogy mit ir_ egyik vagy másik külföldi újság, amely a saját szemüvegén keresztül és nem tudom miféle információk alapján irja meg cikkeit. Ez engem nem is érdekel. Érdekelne azon'ban engem mégis mint egyszerű képviselőt egy dolog es ez az, 'hogy nekem tegnap valaki azt mondotta, hogy itt Budapesten külföldi előkelőségek tartózkodnak, akiket nem vagyok hajlandó megnevezni, nem is szükséges és az ügy szempontjából nem is fontos, Kikkel állanak ők érintkezésben? (Meskó Zoltán: Nálam nem voltak!) és ki'k^ azok az előkelő körök, amelyek őket állandóan informálják a frankügy állásáról és a magyar belpolitikai viszonyokról? Egészen "biztosan tudom, hogy ebben a pártban nem ül senki, aki ilyen kérdésekkel és ilyen információkkal foglalkoznék. (Ugy van! jobbfelől.) Nem 'keresem és nem kutatom, hogy hol ülnek azok, ezt rábízom t. képviselőtársaim miegitélésére. Egyet azonban mégis mondok, és ez az, hogyha meg akarom ítélni, hogy az ország szempontjából ennek a kérdésnek milyen súlya és jelentősége van, mik ennek a belső és külső vonatkozásai, akkor én nem külföldi sajtóközleményekre appellálok, hanem appellálok az én magyar szivemre, meggyőződésemre, appellálok az én magyar hűségemre (Helyeslés jobbfelől.) és appellálok arra, hogy ennek a nemzetnek a jelen viszonyok között nincs szüksége arra, hogy itt a gyűlöletnek és kétértelmű vádaskodásoknak magvát szórjuk a nép közé. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De egészen nyugodtak lehetünk. Nemcsak én, nanem t. barátaim is két hetet töltöttek most az országban és látták az ország .hangulatát. (Ugy van! jobbfelől.) Én ugy vagyok informálva, hogy a kormány foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a közel-jövőben esetleg egy nemzetgyűlési választáson megkérdi a nemzetet, (Helyeslés a jobboldalon.) és én azt mondom, ha a kormánynak ilyen szándékai vannak, ezek a szándékok igen helyesek. (Ugy van! a jobboldalon.) Látni fogják önök és Rothenstein t. képviselő ur nem fog ugy mosolyogni, amikor a nemzet önök felett kimondja a maga Ítéletét. Mi tisztán látunk, mi ismerjük az ország közvéleményét, méltóztassanak meggyőződve lenni, ott élünk és érintkezünk a mi publikumunkkal. A középosztály, az iparososztály, a földmivesosztály, a főúri társadalomnak komoly, régi, meggondolt és kipróbált tagjai, (Rothenstein Mór: Azokhoz semmi közünk!) akik nem a gyűlölet politikáját hirdették a múltban, nyugodtan állnak az urnák elé, és megnyugtathatom önöket, hogy Bethlen István ministerelnök urnák nincs oka félni ettől a szavazástól, amely igazolni fogja az ő kormányzati politikáját. (Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur, hogy egészen őszinte legyek, a legfényesebben beigazolta, hogy a t. ellenzéki pártoknak legnagyobb részét immár nem érdekli a tárgyi igazság ebben a kérdésben, kizárólag a politikumnak az a része érdekli, amelynek megkeverésével talán még valamelyes zavart lehet kelteni. Kétségbeesve mondotta beszéde elején a t. képviselő ur, hogy mi fog történni, ha esetleg a ministerelnök ur* meggondolja magát és lemond, vájjon igaz-e az, hogy majd a pártnak nyolcvan százaléka követi és ő itt előttünk igazán olyan kétségbeesett arccal állott, hogy azt gondoltuk, a mi érzelmeinket juttatja kifejezésre. Neki nem kell kétségbe esnie ennek a pártnak egysége fölött. Természetes, hogy egy 140 és néhány tagból álló pártban különféle detailkérdésekben különféle gondolkozású emberek állanak. Természetes, hogy minden közéleti problémában teljes és tökéletes egyetértés köztünk nem lehet. Egyet azonban nem szabad elfelejteni, és azt az urak elfelejtették már, hogy amikor a ministerelnök ur 1921-ben a különféle pártokat összehívta egy közös munkanrogramm végrehajtására, akkor azt mondotta, hogy amiben ellentét van köztünk, azokat a kérdéseket tegyük félre s vegyük elő azokat az égető problémákat, amelvekben mindannyian egyetérthetünk, amely kérdések alkalmasak arra, hogy kormányzatilag megoldassanak. Nem fog * beválni a t. képviselő uraknak az a naiv spe-