Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-523

m  nemzetgyűlés 523. ülése 1926. évi március hó 22-én, hétfon. szerint Parisból indult ki egy összeesküvés ellene és a kormány ellen, a belső rend és a pénzügyi egyensúly helyreállítói eilen.« Foglalkozik továbbá ez a lap — nem alkarom a t. Nemzetgyűlést fárasztani a felolvasással — (Zaj jobbfelől. — Halász Móric: Humoros ez! — Malasits Géza: Majd egyszer szégyelni fogják magukat ezért!) Pailaviciini őrgróf vádjával és megemlíti azt a különös körülményt, bogy Pallavicini őrgróf egyenesen megvádolta Bethlen István grófot, hogy már régebben tudott a frankhamisitási ügyről és nem cselekedett. Tetézte ezt a bejelentést azzal, hogy ezt a nyilatkozatát a hírlapokban megismételte, hogy igy alkalmat adjon Bethlen István grófnak arra, hogy ő emiatt biróság elé álilitsa s az immunitási jogtól menten felelhessen a biróság előtt. (Zaj. — Urbanics Kálmán: Majd meglátjuk, hogy holnap hogyan szavaz?! — Nagy Vince: Rágalmakat nem lehet szavazással elintézni! Ha rágalom volt, a biróság elé vele!) (Olvassa): »kétnapi tétovázás után — irja a lap — a kormány félhivatalos távirati hivatala kijelenti, hogy esze ágában sincs Bethlen grófnak Pallavicinit a biróság! elé állítani, hanem az az álláspontja, hogy miután a parlamentben lett ez a nyilatkozat téve, ezt parlamenti szavazással döntsék el.« És most kerül sor arra, ami annyira érdekelte a többségi pártot, hogy a francia közvélemény hogyan vélekedik ennek az ügynek ekként való elintézéséről. (Zaj.) A következőket rrj a a lap (Olvassa): »Tehát ott akarják elintéztetni ezt az ügyet egy gyűlés előtt«, (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.), »amelynek többségét Bethlen gróf maga állította össze egy őáltala statuált választási rendelet alapján...« (Propper Sándor: Egy törvénytelen rendelet alapján! — Zaj a jobboldalon.) Én csak recitálom a Journal des Debats-t. (Zaj és közbeszólalások a jobboldalon. — Olvassa): . . . egy olyan gyülekezet alatt, amelynek többsége ezen választó-rezsimnek kreatúrája. Bethlen grófnak barátai nagyon jól, ismerik azokat az eszközöket, amelyekkel el lehet hallgattatni az ő ellenfeleit, (Urbanics Kálmán: Budapestről jeLeíiitiík ezt? — Malasits Géza: Ne legyen olyan kivánesi, majd megtudja a végén! — Urbanics Kálmán: így is tudom! Szentül meg vagyok róla győződve, hogy Budapestről van sugalmazva!), hiszen még az erőszakoskodáis útjától sem riadnak vissza.« Undor fogja el . . . (Zaj és derültség a jobboldalon. — Farkas István: Undor az egész egységesség!) Hogy ideát képezzen magának az ember, hogy miképen szokta Bethlen István gróf félrevezetni az ország közvéleményét, erre csak az Est-ben közzétett (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Jó hely!) tudósításra kell hivatkoznom, amely beszámol a Palais Bourbonban tartott ülésről, ahol Briand ministerelnök ur felelt azokra az interpellációkra, amelyek ellen a magyar botrány tárgyában beírattak. A beküldött távirat szerint, amely ezen újsághoz érkezett Parisból. Briand azt mondotta volna, hogy időt és lehetőséget kell adni a Bethlen gróf kormányzatának, hogy a helyreállítás munkáját, amelybe belekezdett, be is fejezhesse (Olvassa): »Undor fogja el az embert... (Urbanics Kálmán: A Kajászószentpéteri. — Drozdy Győző: Uj viccel jöjjön már! Ez már régi!) Elnök: Urbanics képviselő urat kérem méltóztasék a közbeszóláso'któl tartózkodni ! Rakovszky István (Olvassa): »Undor fogja el az embert, amikor ilyen eljárást lát. Ezen pillanatban sem a szocialisták, sem a bolsevisták» sem a kozmopolita agitátorok nem viselnek hadat olyan korrumpált rezsim ellen, amely skrupulus nélküli és amely uraltatik egy klikk által. A magyar szocialisták maguk készek sorakozni egy konzervatív kormányzat mögé. Ezek mind becsületes emberek, a békének barátai, akik csak igazságos eljárást követelnek olyan bűntények ellen, amelyek állandó veszélyét képezik a mai európai békének.« Ezzel végjeztem is. (Felkiáltások jobbfelől: Kár!) Vannak itt radikális lápoknak is közleményei de ezek olyan hizelgöek Bethlen grófra, hogy én magam is jobbnak látom fel nem olvasni őket. (Kováts-Nagy Sándor: Tudok valamit, de nem mondom meg! — Zaj a jobboldalon. — Drozdy Győző: Mulatság nekik mkír den!) Jó gyomor kell ahhoz* ha ezt mulatságnak tartják, és én nem irigyltemi a t. túloldalnak erkölcsi érzékét, amikor az általa támogatott ministerelnökről ugy Írnak a külföldi lapok, mint ahogyan eddig egyetlen ministerelnökről sem irtak, és azt akarják mondani, hogy Bethlen, ha látni fogja, hogy külföldön megingott a presztízse, elhagyja helyét. S amikor azt látom, hogy Bethlen István gróf megjelenik egy internacionális gyülekezeten rendőri felügyelet alatt, akkor én gratulálok önöknek azon presztízshez, mely rendőri védelemre szorul. Amikor a külföldi lapok azt irtaik róla, hogy Genfben nem kívántak vele társalogni, ez azt mutatja, hogy nagyobb bizalmatlanság nem íiyilatkozr hatik meg vele szemhen, mint azi, amit én felel vastam. De helyesen mondotta ez a lap, hogy nem abban van a nagy baj, hogy az a sajnálatos, eléggé el nem ítélhető bűntlett megtörtéint Magyarországion, hanem abhaíu, hogy a kormány tudott róla. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ez be van bizonyítva, itt van a vádló. (Taps a balés a szélsőbaloldcúlon. — Urbanics Kálmán: A bizonyítással adós maradt!) Én olyan politikai iskolában nőttem fel, hogy én minden képviselőtársamról feltételezem a jóhiszeműséget és elhiszem azt, hogy igazat mondott mindaddig, míg annak ellenkezője nincs bebizonyítva. És nekem nincs semmi okom arra, hogy ne higyjem azt, hogy Pallavicini és Sigray az igazat mondták. S amikor a niinistertelnök; ur azt mondta, hogy Pallavicini itt ellene egy súlyos, vádat merészkedett odaröpiteni, erre felállott Pallavicini őrgróf és szemébe mondotta, hogy biztos, hogy a ministerelnök ur nem oly merész őt biróság elé állitani. (Zaj.) Igen t. többség, nem az a nagy baj, hogy ez az — ismétlem — eléggé el nem ítélhető gaztett megtörtént hanem az a nagy baj, hogy (Urbanics Kálmán: Taktikáznak vele!) itt leplezések történnek, amint ezt a francia lap is megmondotta. A nagy baj az, hogy a t. többség hipokrita szerepet játszik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A többség a frank-ügy kezdetén, addig, amíg Károlyi Imrének a nyilatkozatai meg nem jelentek, amíg csak a rendőrség és ügyészség folytatta a vizsgálatot, velünk egy szív és egy lélek; volt és azt mondotta: mi is teljes világosságot akarunk! A teljes világosság pedig abból állott, hogy a frankbotrány politikai hátterének! kivizsgálására kiküldött bizottság titkosan, zárt ajtók mögött tárgyalt, és a t. előadó ur gyermeki ártatlansággal azt mondotta, hogy ilyen, hasonló esetre nem volt kiküldve parlamenti viszgálóbizottság, és igy nem tudják, hogy mit is tegyenek. (Perlaki György: Ezt nem mondotta!) Esa, igenis, benne van a jelentésben, mindjárt az elején. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ők nem olvasták!) Igaza van a t. előadó urnák abban,