Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-523
 nemzetgyűlés 523. ülése* 1926. évi már dus hó 22-én, hétfőn. 43: hogy annyi szerecsent egyszerre fehérre mosni még- nem kellett a magyar parlamentben. Az összes Schicht-szappanoik sem volnának elegendők erre.De én emlékeztetem a t. előadó urat arra, hogy volt egy gróf Khuen-Héderváry-, jobban mondva gróf Szapáry László-féle ügy, amelyre vonatkozólag szintén 'kiküldetett egy bizottság, de akkor a töhbségben megvolt az a nagy erkölcsi erő, hogy dacára annak, hogy az ügyben a kíormiány is érintve volt, nyilvánosan, a képviselők számára nyitott ajtók mellett folytattatott le az egész eljárás, s a bizottság naplója ki lett nyomva, önök pedig most nem merik a bizottság naplóját kinyomatni. (Igaz! Ügy van! taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Talán bizalmat keltő és a presztízs emelésére alkalmas az, amikor önök a bizottságban titkosan tárgyaltak, itt pedig, bár azt mondjak, hogy minél több világosság derüljön erre az ügyre, jönnek — s ezt nagyon; megköszönöm ellenzéki szempontból — a klotür-javaslattal? Ez a klotür-javaslat a Legnagyobb politikai baklövés volt. (Ugy van! Felkiáltások a balés a szélsőbaloldálon: Bűntudat!) A bűntudat és a lelkiismeret megnyiliatkozása volt ez a hirtelen előterjesztett klotür-javaslat, mert hiszen ez a vita klotür nélkül is bevégződött volna már ma vagy holnap. Ha azt látjuk, hogy amikor a többség is egészen helyesen kihasználja az ő szólásjogát, s ugyanakkor megszorítja a kisebbség szólásszabadságát^ a klotür-inditvánnyal, — midőn pedig kétséges, hogy általában jogcís és házszab ályszerü-e ez az eljárás, ha azt látjuk, hogy vom: gesicherten Halt, vagyis nem a vita alatt, hainjem csak a vita bezárása után, — amikor már senki sem reflektálhat reá — beszélnek'; ha azt látjuk, hogy a többségi jelentés előadója mindig beszélhet, a kisebbségi jelentés előadója pedlignem beszélhet, (Halász Móric: Ki mondjál) — a házszabályok mondják, (Halász Móric: Tévedés!) Nem téveidés, a t. képviselő ur téved, — akkor nem lehet arról beszélni, hogy ebben az ügyben teljes világosság van, pedig ennek teljes megvilágítását a mi becsületünk a magyar érdek és az országnak külföldön való jó reputációja okvetlenül megkivánja; okvetlienül megkívánja azért is, hogy a bűntetteseket a jövőben elriassza attól, hogy ilyen tréfákat, ilyen bűntetteket akáxminő ürügy alatt is elkövesseneik. De ugyanezt tapasztalom a mélyein t. elnökség résizéről is. A minap olvastam lord MJelwille vádaljáhelyezési ügyét, akit hasonló súlyos bűnnel vádoltak, nevezetesen azzal, hogy az állam pénzét saját javára használta fel—'itt pedig azt jelentették ki a bűnösök, hogy az ország ár de kében követték el a bűncselekményt. És figyelmébe ajánlom ai mélyem t. elnöki urnák, hogy amikor szavazásra került a dolog a hatalmas Pitt miniísterrel szemben, s a szavazatok megoszlottak, — ha jól emlékszem. — 1805 április 18-án, amennyiben, 216-an a vád alá helyezés mellett és ugyancsak! 216-an ellene szavaztak, akkor a speaker, miután a kormány becsületéről és az ország érdekéről volt szó, az ő szavazataival döntött — a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldése mellett. Itt pedig a frank-ügyniek egyik legjobb ismerőjét, Peyer Károly képviselőtársunkat 30 csekély napra kirekesztették súlyos ülésekről, akinek a kisebbségi vélemény képviseliőjéneik kellett volna tennie. Az elnök urnák megvan a kegyelmezési joga. A "kisebbségi vélemény előadójával nem gyakorolta ezt a mai napig sem. (Felkiáltások jobbfetőh Nem kérte!) Én kértem. Mi, az ellenzéki kértük, sőt tudom, hogy közbenjárt még ebben az ügyben, ha nem csalatkozom Apponyi Albert gróf is. Ez sem vezetett eredményre, hanem a szájkosár lett az eredmény. Mindezeket a dolgokat, amelyek történtek, megértem, ha a bűnösség megállapításának szempontjából veszem szi2niüg*yí*e a helyzetet. Eltérek attól a nézettől, amit a vádirat is vall, hogy Wiaidischgraetz herceg a főbűnös. Netó. Nádosy a főbűnös. Aki ismeri Wihdischgraetzet, az tudja, hogy ő, — bocsánat ezért a triviális kifejezésért, — hogy ugy mondjam a dummer August szerepét játsza, Ő keveréke a zsenialitásnak s a gyermeki együgyüségnek. Neki nem nyilt volna meg sem Baross Gábor kasszája, sem a Térképészeti Intézet. (Zaj balfelől.) Ha Nádosy nincs ott, hiába kopogtat akárhol, mindenütt zárt ajtókra talál. Nádosy a főbűnös, ez állit ott, mint a kormány bizalmi embere és ő mint a közbiztonság legfőbb őre, a •közbiztonság ellen ilyen gálád és aljas merényletet engedett elkövetni, sőt azt protezsálta. (Zaj balfelől. r — Kováts-Nagy Sándor: Elveszi méltó büntetését!) Nem igaz, nem veszi el!, mert őt mint-bűnsegédet kezelik! Nádosy pedig nem bűnsegéd, hanem főbüntettes. (Szomjas Gusztáv: Ezt majd a bíróság fogja megállapítani!) Addig, amig az igazi főbűnösök jólétben lappanganak a mai napig, addig ezek az emberek a vádlottak padjain, ülnek. (Nagy zaj. — Perlaki György: Kik azok 1 ! — Propper Sándor: Rákovszky Iván és Bethlen István, akiknek ilyen munkatársai vannak!) Én Apponyi Albert gróffal tartok, én sem akarom egyik szerencsétlen vádlottnak sorsát sem súlyosbítani. Teljesen igaza Van neki ezzel a tétellel, de az én igém t. képviselőtársam egyet szem elől tévesztett, ez az, hogy ennek nem szabad egy másik vádlott rovására történnie. (Ugy van! baleflől.) Nem szabad megtörténnie Windischgraetz vagy az ott szereplő szerencsétlen katonatisztek rovására. Én tudbm, bogy mi volt a régi időkben a tisztek felfogása a becsületességről, a kötelességtelje sitésről és a korrektségről. Egy tábornokot, aki mögött becsületben eltöltött hosszú élet áll, egy ezredest, aki mindig megtette kötelességét: se Nádosy, se Wüiidischgraetz szép szeméért^ nem lehet leteríteni a becsületesség ösvényéről, és ha én nem ezt állítanám, akkor ön, honvédelmi minister ur, dobná rám az első követ. A régi rendszer tisztje a becsületnek, a tisztességnek, a korrektségnek és a fegyelemnek^ mintaképe volt.. Ezek se a Windischgraetz szép szeméért, se Nádosy csábítására nem voltak hajlandók bűncselekmény elkövetésére. Itt más bűnösök vannak. Ismerjük őket nagyon jól. (Taps aszélsőbaloüdalon. — Kováts-Nagy Sándor: Ne gyanúsítson!) Igenis, gyanusitok, mert azok a bűnösök, akik még ma is jólétben élnek. (Perlaki Gyftrerv: Kik azok?) Ott ül az önök sorában Teleki Pál gróf, aki azt mondja, azért hívta odla a szakértőt, hogy lebeszélje őket a bűncselekmény elkövetéséről. Mit jeleint ez? Miért nem mondta, el ezeket a dogokat Teleki önmagától 1 , miért várta meg, amíg Károlyi Imre gróf monja el 1 ? Ha ez olyan szép tett volt, amelyet nem kell röstelnie, miért nem mondta el? Én nem kevertem volna bele t. többség, ebbe a 1 beszédembe gróf Teleki Pál nevét, de önök kényszeritetteik erre és vigyázzanak, valahányszor ilyenre akarnak kényszeríteni. (Nagy zaj. —Kováts-Nagy Sándor: Többesszámban beszélt és a végén csak egy nevet mend!) De ez is elég. Baross Gábor ur miért jár szabadon! Ki
