Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-523

 nemzetgyűlés 523. ülése* 1926. évi már dus hó 22-én, hétfőn. 43: hogy annyi szerecsent egyszerre fehérre mosni még- nem kellett a magyar parlamentben. Az összes Schicht-szappanoik sem volnának elegen­dők erre.­De én emlékeztetem a t. előadó urat arra, hogy volt egy gróf Khuen-Héderváry-, jobban mondva gróf Szapáry László-féle ügy, amelyre vonatkozólag szintén 'kiküldetett egy bizottság, de akkor a töhbségben megvolt az a nagy er­kölcsi erő, hogy dacára annak, hogy az ügy­ben a kíormiány is érintve volt, nyilvánosan, a képviselők számára nyitott ajtók mellett folytattatott le az egész eljárás, s a bizottság naplója ki lett nyomva, önök pedig most nem merik a bizottság naplóját kinyomatni. (Igaz! Ügy van! taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Talán bizalmat keltő és a presztízs emelé­sére alkalmas az, amikor önök a bizottságban titkosan tárgyaltak, itt pedig, bár azt mondjak, hogy minél több világosság derüljön erre az ügyre, jönnek — s ezt nagyon; megköszönöm ellenzéki szempontból — a klotür-javaslattal? Ez a klotür-javaslat a Legnagyobb politikai baklövés volt. (Ugy van! Felkiáltások a bal­és a szélsőbaloldálon: Bűntudat!) A bűntudat és a lelkiismeret megnyiliatkozása volt ez a hir­telen előterjesztett klotür-javaslat, mert hiszen ez a vita klotür nélkül is bevégződött volna már ma vagy holnap. Ha azt látjuk, hogy ami­kor a többség is egészen helyesen kihasználja az ő szólásjogát, s ugyanakkor megszorítja a kisebbség szólásszabadságát^ a klotür-indit­vánnyal, — midőn pedig kétséges, hogy általá­ban jogcís és házszab ályszerü-e ez az eljárás, ha azt látjuk, hogy vom: gesicherten Halt, vagyis nem a vita alatt, hainjem csak a vita be­zárása után, — amikor már senki sem reflek­tálhat reá — beszélnek'; ha azt látjuk, hogy a többségi jelentés előadója mindig beszélhet, a kisebbségi jelentés előadója pedlignem beszélhet, (Halász Móric: Ki mondjál) — a házszabályok mondják, (Halász Móric: Tévedés!) Nem tévei­dés, a t. képviselő ur téved, — akkor nem lehet arról beszélni, hogy ebben az ügyben teljes vi­lágosság van, pedig ennek teljes megvilágítását a mi becsületünk a magyar érdek és az ország­nak külföldön való jó reputációja okvetlenül megkivánja; okvetlienül megkívánja azért is, hogy a bűntetteseket a jövőben elriassza attól, hogy ilyen tréfákat, ilyen bűntetteket akáx­minő ürügy alatt is elkövesseneik. De ugyanezt tapasztalom a mélyein t. el­nökség résizéről is. A minap olvastam lord MJel­wille vádaljáhelyezési ügyét, akit hasonló sú­lyos bűnnel vádoltak, nevezetesen azzal, hogy az állam pénzét saját javára használta fel—'itt pe­dig azt jelentették ki a bűnösök, hogy az ország ár de kében követték el a bűncselekményt. És figyel­mébe ajánlom ai mélyem t. elnöki urnák, hogy amikor szavazásra került a dolog a hatalmas Pitt miniísterrel szemben, s a szavazatok meg­oszlottak, — ha jól emlékszem. — 1805 április 18-án, amennyiben, 216-an a vád alá helyezés mellett és ugyancsak! 216-an ellene szavaztak, akkor a speaker, miután a kormány becsületé­ről és az ország érdekéről volt szó, az ő szava­zataival döntött — a parlamenti vizsgálóbizott­ság kiküldése mellett. Itt pedig a frank-ügyniek egyik legjobb is­merőjét, Peyer Károly képviselőtársunkat 30 csekély napra kirekesztették súlyos ülésekről, akinek a kisebbségi vélemény képviseliőjéneik kellett volna tennie. Az elnök urnák megvan a kegyelmezési joga. A "kisebbségi vélemény elő­adójával nem gyakorolta ezt a mai napig sem. (Felkiáltások jobbfetőh Nem kérte!) Én kér­tem. Mi, az ellenzéki kértük, sőt tudom, hogy közbenjárt még ebben az ügyben, ha nem csa­latkozom Apponyi Albert gróf is. Ez sem ve­zetett eredményre, hanem a szájkosár lett az eredmény. Mindezeket a dolgokat, amelyek történtek, megértem, ha a bűnösség megállapításának szempontjából veszem szi2niüg*yí*e a helyzetet. Eltérek attól a nézettől, amit a vádirat is vall, hogy Wiaidischgraetz herceg a főbűnös. Netó. Nádosy a főbűnös. Aki ismeri Wihdisch­graetzet, az tudja, hogy ő, — bocsánat ezért a triviális kifejezésért, — hogy ugy mondjam a dummer August szerepét játsza, Ő keveréke a zsenialitásnak s a gyermeki együgyüségnek. Neki nem nyilt volna meg sem Baross Gábor kasszája, sem a Térképészeti Intézet. (Zaj bal­felől.) Ha Nádosy nincs ott, hiába kopogtat akárhol, mindenütt zárt ajtókra talál. Nádosy a főbűnös, ez állit ott, mint a kormány bizalmi embere és ő mint a közbiztonság legfőbb őre, a •közbiztonság ellen ilyen gálád és aljas me­rényletet engedett elkövetni, sőt azt protezsálta. (Zaj balfelől. r — Kováts-Nagy Sándor: Elveszi méltó büntetését!) Nem igaz, nem veszi el!, mert őt mint-bűnsegédet kezelik! Nádosy pedig nem bűnsegéd, hanem főbüntettes. (Szomjas Gusz­táv: Ezt majd a bíróság fogja megállapítani!) Addig, amig az igazi főbűnösök jólétben lappanganak a mai napig, addig ezek az embe­rek a vádlottak padjain, ülnek. (Nagy zaj. — Perlaki György: Kik azok 1 ! — Propper Sándor: Rákovszky Iván és Bethlen István, akiknek ilyen munkatársai vannak!) Én Apponyi Albert gróffal tartok, én sem akarom egyik szerencsétlen vádlottnak sorsát sem súlyosbítani. Teljesen igaza Van neki ezzel a tétellel, de az én igém t. képviselőtársam egyet szem elől tévesztett, ez az, hogy ennek nem szabad egy másik vádlott rovására történnie. (Ugy van! baleflől.) Nem szabad megtörténnie Windischgraetz vagy az ott szereplő szeren­csétlen katonatisztek rovására. Én tudbm, bogy mi volt a régi időkben a tisztek felfogása a be­csületességről, a kötelességtelje sitésről és a korrektségről. Egy tábornokot, aki mögött be­csületben eltöltött hosszú élet áll, egy ezredest, aki mindig megtette kötelességét: se Nádosy, se Wüiidischgraetz szép szeméért^ nem lehet le­teríteni a becsületesség ösvényéről, és ha én nem ezt állítanám, akkor ön, honvédelmi mi­nister ur, dobná rám az első követ. A régi rend­szer tisztje a becsületnek, a tisztességnek, a korrektségnek és a fegyelemnek^ mintaképe volt.. Ezek se a Windischgraetz szép szeméért, se Nádosy csábítására nem voltak hajlandók bűncselekmény elkövetésére. Itt más bűnösök vannak. Ismerjük őket nagyon jól. (Taps a­szélsőbaloüdalon. — Kováts-Nagy Sándor: Ne gyanúsítson!) Igenis, gyanusitok, mert azok a bűnösök, akik még ma is jólétben élnek. (Per­laki Gyftrerv: Kik azok?) Ott ül az önök sorá­ban Teleki Pál gróf, aki azt mondja, azért hívta odla a szakértőt, hogy lebeszélje őket a bűn­cselekmény elkövetéséről. Mit jeleint ez? Miért nem mondta, el ezeket a dogokat Teleki ön­magától 1 , miért várta meg, amíg Károlyi Imre gróf monja el 1 ? Ha ez olyan szép tett volt, ame­lyet nem kell röstelnie, miért nem mondta el? Én nem kevertem volna bele t. többség, ebbe a 1 beszédembe gróf Teleki Pál nevét, de önök kényszeritetteik erre és vigyázzanak, valahány­szor ilyenre akarnak kényszeríteni. (Nagy zaj. —Kováts-Nagy Sándor: Többesszámban be­szélt és a végén csak egy nevet mend!) De ez is elég. Baross Gábor ur miért jár szabadon! Ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom