Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-522

á nemzetgyűlés 522. ülése 1926. A jövedelemadóra vomatkozólag azt a ki­jelentést tette a minister ur, hogy az egyensú­lyozás és arányosítás érdiekében most folytat az érdekeltségekkel tárgyalásokat. Szeretném tucíni, mi köze az érdekeltségeknek ahnoiz, hogy a minister ur mennyi adót vet ki és hogyan ará­nyosítja azokat. (Barthos Andor: Ahhoz csak van köze, hogy mit fizet! — Kabók Lajos: A ke­resteti adónál miéirt nincs köze? — Urbanics Kálmán: Hogyne volna, megmondják 'neki, hogy mit fizet. — Elnök csenget. — Kabók La­jos: Megkérdeztek egy adózót? Levonják a bér réből.) A földadót felemeli a minister ur, de a bankok, a budapesti nagytőkének szervezetei nem fizetnek elegendő adót. Hisziew a minister ur egyszer azt a kijelentést tette épen Bacher adójának kérdéseméi, hogy nem tudja meg­fogni a mozgótokét. (Zaj. — Barthos Andor: Sehol sem tudjak!) Nagyon jól tudom, hogy nem tudják megfogni, ahogy meg tudják fogni a földbirtokot, de hogy egy pónzügymmiste<r egyenesen lemondjon arról, hogy megfogja a mozgótőkét... (Zaj. — Bud János péiizügymi­nister: Nem lehet igy beszélni! Majd fellelek!) Méltóztassék felelni, engem most is a legtelje­sebb jóhiszeműség és a legtisztább meggyőző­dés vezet ebben a kérdésben. Épen a minister urnák a legutóbbi esztendőben kifejtett tevé­kenységével ebben az irányban nem vaglyunk megelégedve, és mert szociális szempontokat is szeretnénk érvényesíteni és a magyar terme­lés érdekeit szeretnők érvényesíteni az uj pönz­ügyi politikában, azért nem fogadhatom ell a minister ur válaszát. A minister ur csak álta­lánosságban válaszolt és nem mondta határo­zotan azt, hogy milyen formában, milyen mó­don és milyen személyekkel óhajtja ezt a kér­dést megtoldani. Még csak egy momentumot akarnék meg­említeni. Meggyőződésem szerint nemcsak nem szabad a koncentrációkat szaporitani, hanem ellenkezőleg arra kell törekednünk, hogy szét­veressenek a koncentrációk. Sokkal jobban megbízom az egyes ministeriumok vezetőségé­ben, pl. a népjóléti minister ur szociális érzé­sében (Mozgás a szélsőbaloldalon-) abból a szempontból, hogy ministeriumában olyan szempontokat tud majd érvényesíteni, amelye­ket a kisiparral és a kiskereskedelemmel szem­ben mi is érvényesíteni akarunk. Ettől a köz­ponttól, bárki legyen az élén, még ha jóhi­szemű ember, magyar ember, keresztény em­ber áll is az élén, (Zaj.) ilyen szempontok érvé­nyesülését nem várhatom, mert ez egy takaré­kossági gépezet lesz, amely papiroson esetleg ki fog mutatni takarékosságot, tényleg azon­ban nem. A t. minister úrhoz egy kérést szeretnék intézni. Legalább abban az irányban kérek konkrét megnyugtatást, hogy a minister ur nem fogja az egésiz anyagbeszerzést máról­holnapra megvalósítani, hanem fog talán egy kisérleti időt behozni és egyik vagy másik anyaggal, például a szénnel fog kísérletet tenni. Ez volna az egyedüli egészséges dolog. A szénbeszerzésnél lehet ezt a legkönnyebben megvalósítani, mert a Máv.-nak meg vannak a raktárai és csuzdái. Méltóztassék a szénnél próbát tenni és ha itt egy ilyen beszerzési kon­centráció sikerül, akkor méltóztassék! azután fokozatosan, szervesen, a szervezés elemi köve­telményeit tekintetbe véve és nem bürokra­tikusán a dolgot megvalósitani. A választ nem fogadom el. (Zaj.) Elnök: A pénzügyminister ur kíván nyi­latkozni. Bud János pénzügyminister: T, Nemzetgyü­évi március hó 20-án, szombaton. 423 lés! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről nem válaszolnék, ha igen t. képviselőtársam (Zaj a Ház minden oldalán. Halljuk! Halljuk!) fel nem használta volna az alkalmat és tulajdon­képen egészen más területekre is el nem ka­landozott volna. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A minister ur is elkalandozott Eckhardt Tibor beszédére!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék csendben maradni. Bud János pénzügyminister: A képviselő ur beszéde kényszeritett engem a kitérésre. Az igen t, képviselő ur említette a Bacher-ügyet, s ezért voltam kénytelen én is erre kitérni. Méltóztassék erre visszaemlékezni. (Zaj. Hall­juk! Halljuk!) Elsősorban őszintén megvallom, hogy nem tudom, hogy ki erősebb híve a koncentráció­nak, én-e vagy képviselőtársam. Mert én azt mondottam: felmerült egy terv, amelyre nézve a kormány még álláspontot egyáltalán nem foglalt el és csak akkor lehet erről a kérdés­ről beszélni, ha már lesz egy álláspont, ami­kor a kormány természetesen kötelességének fogja tartani, hogy a közvéleményt ebben a kérdésben tájékoztassa. Igen t. képviselőtár­sam pedig, amikor első beszédében erről a kér­désről beszélt, állást foglalt ellene a véglete­kig, de a végén ugy magyarázta, hogyha aka­rom igy, ha akarom ugy érthetem. Teljesen igaza van képviselőtársamnak, hogyha létesít­tetnék az illető szerv, a kinevezés olyan formá­ban történhetik, amint említette. De most a második beszédlében megint el­lene beszíél, a végén pedig javaslatokat tesz a kérdés miként való megoldására. Ebből önkény­telenül arra következtetek, hogy igen t. kép­viselőtársam bensejében nincs tisztában a kér­déssel, és nem tud állást foglalni sem mellette, sem ellene; szeretné megoldani és nem is. Ha pedig megoldaná, akkor ilyen és ilyen módon oldaná meg, mondta képviselőtársam. Tessék határozottan és nyíltan beszélni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Azt akarja, hogy zsidó ne legyen!) Egy bizalmatlansági indítványt is tett — valószínűleg abban az irányban, hogy a hátamögött álló partot is megnyerje az» ő álláspontjának. Megnyugtat­hatom igen t. képviselőtársamat, hogy súlyo­sabb és kellemetlenbb hely mint a pénzügy­ministeri szék a mai időkben a világon nincs. Én nem akartam pénzügyminister lenni. Mél­tóztassék utána nézni, milyen hosszas és hóna­pokon át folyt tárgyalások eredményezték, hogy végre vállaltam ezt mint kötelességet. Nekem nem fog soha sem fájni, ha innen^ tá­voznom kell. Az örömnapom lesz, mert végre meg fogok szabadulni attól az óriási felelős­ségtől, és ettől az óriási felelősség alatt álló munkától, mellyel ez kapcsolatban van. (Foly­tonos zaj. — Vázsonyi Vilmos: Mi az egész kormánynak akarunk ilyen örömnapot sze­rezni. — Derültség. — Rothenstein Mór: Ugy­látszi'k, bajok vannak!) Ez az öröme a t. kép­viselő urnák nem egyhamar fog megvalósulni. Még egy kérdéssel alkarok felszólalásomban foglalkozni. Nem nagyon szoktam hivatkozni, hogy én is tudnék igy vagy ugy eljárni, de megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogyha arról volna szó, hogy én is csak szóno­koljak, talán fulmináns beszédeket mondjak, fel merném venni a versenyt igen t..képviselő­társammal. Tessék elhinni, tudnék én szóno­kolni minden irányban, hogy ilyen eredményt és olyan eredményt kell elérni. De nem be­szélni kell, ir;cn t képviselőtársam. Tessék át-

Next

/
Oldalképek
Tartalom