Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

A nemzetgyűlés 512. ülése 1926, 1914 : XLI. te. 2. §-ába ütköző 4. §-a szerint minősülő durva becsületsértés vétségét követte el. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett nemzetgyűlési képviselő között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A mentelmi bizottság javaslata, hogy ebben az ügyben Ulain Ferenc képviselő ur mentelmi joga függesztessék fel. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. Következik a mentelmi bizottság jelentése kormányzósértés vétségével vádolt Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés! A budapesti kir. főügyészség Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék megkeresése szerint a kir. ügyészség ellene az államfő megsértése miatt büntető eljárást indított, mert a Népszava politikai napilap 1925 április 21-iki számában »Az első emlék« felirat alatt közzétett cikk tartalma az 1913:XXXIV. te. 2. §-ába ütköző, annak második bekezdése szerint minősülő és az 1920. évi I. te. 14. §-a alá eső sajtó utján elkövetett kormányzósértés vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. A cikk a következőképen szól (Olvassa): »Nem szeretjük a mindenféle ünnepségeket, de ami a közszellem kivánta ünneplés tárgyául kínálkozik, annak méltó keretét óhajtjuk. Hétfői laptársunk, »A Reggel« azt a szenzációs hírt közli, hogy Szegeden a törvényszéki palota falába még az idén beillesztik az első Horthyemlékművet, amely Zala György alkotása. A dombormű Horthy Miklóst ábrázolja, amint az eléje vonuló ifjúság (Nemzeti hadsereg) zászlótartójának magasra emelt lobogója felé esküre nyújtja a jobbját; az eget a magyar címer és harcba induló magyar huszárok felhőzik. Horthy mögött a szegedi nemzeti kormány első elnöke, gróf Károlyi Gyula áll. Az architektonikus keretbe illesztendő bronzrelief két méter széles és három méter magas«. »Ez lesz az első Horthy-emlék Magyarországon...« végződik a rövid híradás, de megbocsásson laptársunk, mi nem tudunk az esemény fölött ilyen egyszerűen napirendre térni. Ha egy ország az államnak -— ha mindjárt ideiglenes — fejét ünnepelni akarja, emlékét megörökíti, akkor ugy tartjuk, annak az emléknek közadakozásból kell felállitódnia. Hogy lássa az utókor: az ország lakosságának százezrei hogyan siettek az államfő, akár ideiglenes államfő emlékére akaratuk szimbólumaképen a maguk filléreivel hozzájárulni. így volt ez még minden nagy császárnál, különös pechjük volt a népeknek, ha egy és más esetben az emlékemelés alkalmas időpontja hamarabb múlt el, mint a kegyeletes ebulusokból emlék válhatott. Ferenc Józsefnek például most is üresen áll szobra részére a Lánchid előtt kijelölt terület, de bizonyos, hogy tanácsosai sürün adták volna oda obulusaikat az emlék céljaira. Technikai körülmények akadályozták a évi február hó 24-én, szerdán. 35 szándék megvalósítását* és mi épen ezért megtudjuk érteni, hogy a melegszívű emlékezők nem akarnak várni bizonytalan időkre és malmost ideiglenes államfőnk életében és kormányzása alatt ki akarják mutatni hódolatukat. E tekintetben nekünk, mint a demokrácia híveinek, csak <ÜZ ci kívánságunk : általánossá tegyék az emlék állítását. Szerencsésnek tartjuk, hogy az ugylátszik emléksorozatnak induló kegyeletes aktus első kövét Szegeden és épen a törvényszéki palota falában helyezik el és Zala Györgyöt bizták meg annak mintázásával, aki a milleniumi műnél is olyan gyorsasággal és precizitással felelt meg hivatásának, akiben van hit és tüz, hogy még az angyalok szárnyát is mennyköveket forgatni alkalmas vasvillává tudta kögiteni, jelezvén, hogy dacos, harcos emberek vagyunk. Elképzeljük, hogy a kiinduló pont után »Golgottajálrásszerüen« az egyes stációkban fogják a fővezér felvonulását megörökíteni s mi már most, nehogy lekéssünk vele, felvetjük az ötletet, hogy az első Horthy-emlék leleplezését kellően széles ünnepséggé tegyék, arra Európa amaz uralkodó családjait is meghívják, amely családok tagjainak még nem volt módja ideiglenes államfőnkkel kezet' szorítani. Hadd lássák a hideg közönyös népek uralkodói: a magyar nemzet nem akar várni államisága fejének halálára, még életében emléket akar neki állítani.« A cikk szerzőjét Vanczák János nemzetgyűlési képviselő, felelős szerkesztő, < felhívás dacára sem nevezte meg, igy a sajtójogi felelősség őt terheli. Vanczák János nemzetgyűlési képviselő megjelent a nemzetgyűlés mentelmi bizottságának tárgyalásán és kijelentette, hogy a cikk szerzőjét a vizsgálóbíró előtt meg fogja nevezni. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges » zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. nemzetgyűlésnek» hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Könnyű dolgom van, elállhattam volna a szótól, hiszen Vanczák képviselőtársam kijelentette, hogy a szerzőt meg fogja nevezni. Én csak ezt az alkalmat akarom megragadni, hogy rámutassak arra, hogy az ügyészség milyen módon konstruálja a vádakat. A nemzetgyűlés azon tagjai, akik az előadó ur által felolvasott cikket figyelmesen végighallgatták, meggyőződhettek arról, hogy ebben a kissé epés, szarkasztikus cikkben semmiféle sértés a kormányzó ellen nincsen. Épen ezért ilyen cikkből vádat kovácsolni, dolus eventualist felállítani legalább is furcsának tartom. Én egyébként hozzájárulok a mentelmi bizottság javaslatához, csak rá akartam mutatni arra, hogy Magyarországon Ferenc József idejében az emberek csirke-perekkel mentek a bíróságok elé s most, amikor a csirke-perek ideje elmúlt, az emberek mulatságból egymást vádolják kormányzósértéssel, a magyar nemzet ellen elkövetett sértésekkel szaladnak a bíróságokhoz. Ez tipikus jele annak a túltengésnek, amit az ügyészség a kormányzósértési perekkel csinál. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom, a