Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

A nemzetgyűlés 512. ülése 1926. és nein tud hazajönni, mert ezt a kormány nem teszi számukra lehetővé. Ebben a követelésben a magyar nemzet megbecsülése elleni vétséget felfedezni annyi, mint az ellenforradalmi reakció feltámasztására irányuló akaratot és rendszert támogatni- Ezt azonban nem lehet azzal elintézni, hogy a cikk Íróját becsukják, hanem csak azzal, — amit világszerte min­denütt látunk, ahol forradalmak és ellenforra­dalmak voltak, ahol forradalmi és ellenforra­dalmi bukások váltogatták egymást — hogy az ellenforradalmat valóban őszintén és becsü­letesen likvidáljuk. Egyik régi nagy politikusunk mondotta, hogy a kormányok rosszul kormányoznak ós becsukják a polgárokat. Ez sehol annyira nem igazolódik be, mint nálunk. A kormány a maga rossz politikáját azzal igyekszik ellen­súlyozni, hogy becsukatja a polgárokat. Nem­csak azokat, akiket a nagy ellenforradalmi felbuzdulás idején tízezrével szedtek össze, — hiszen Váry könyve szerint 70.000 embert szed­tek össze és húztak ki az ágyukból éjszaka, mint a sintér a kutyákat — hanem azokat is be akarja csukatni, akik ezt az eljárást kifogá­solják és akik hét esztendő multán azt az állás­pontot foglalják el, hogy ezután a rendszer után tegyenek pontot, szüntessék be az üldözés seket, bocsássák ki a politikai foglyokat és bo­csássák haza az emigránsokat. T. Nemzetgyűlés! A túlsó oldalon tagad­ják, hogy ellenforradalom van, tagadják azt is. hogy reakció van. A kormány bizonyos liberális színezetet vett mag-ára és ebben a szín­ben tetszeleg itt bent és odakünn a külföldi közvélemény előtt. Ha ennek a liberális színe­zetnek, ennek a liberális önvallomásnak, ennek a demokratikus máznak csak egy csekélyke része is valódi volna, akkor nemcsak az nem történhetik meg, hogy itt az ellenforradalom likvidálásáért be akarnak valakit csukatni, hanem ellenkezően: már régen bekövetkezett volna az a régóta esedékes és követelt likvi­dáeió. Egy múlt esetben már utaltam arra és ismertettem a t. Nemzetgyűléssel azt, hogy más országokban az; engesztelékenység kérdé­sét másképen kezelték és kezelik, mint nálunk, történelmi eseményekre, amelyek itt játszódtak le napjainkban a szemeink előtt. Talán hivat­kozhatnék arra, hogy a bolgár kormány néhány hónappal a Sveta Nedelja-templomban be­következett borzalmas robbanás után. amelyet az egész kulturemberiség elitélt, szükségesnek tartotta azt, hogy az abban részeseknek, akiket a büntető igazságszolgáltatás keze fizikailag nem ugy intézett el, hogy már jóvá nem tehető a rajtuk végrehajtott itélet, akiket csak bör­tönbüntetésre Ítéltek, néhány hónap múlva ál­talános amnesztiával lehetővé tegye a büntet­lenséget, a hátralevő büntetés elmaradását és az elmenekülteknek az országba való vissza­térését. De számtalan más eset is van, hiszen nemcsak bennünket látott, rázott meg a kor forradalmi szele, hanem úgyszólván az egész világot; különösen Európát és annak azokat a részeit, amelyek a háborúban résztvettek és a háborút elveszítették, söpörte végig a forrada­lom szele. De az ellenforradalmi reakciónak, a oolitikai üldöztetésnek olyan csökevényes fentartását, kiszélesítését és intézményesíté­sét, mint amilyennek itt nálunk. Magyarorszá­gon vagyunk tanúi, az egész világon nárját sehol nem találjuk. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Kérdezem, hogy a mai politikai helyzetben, NAPLÓ. XL. évi február hó 24-én, szerdán. 31 a mai külpolitikai helyzetben, a mai gazdasági összeomlás romjain épen csak mi, Magyar­ország vagyunk abban a helyzetben, hogy meg­engedhetjük magunknak azt a fényűzést, hogy az 1919-ben elindult véres ellenforradalom ma­radványait fentarthassuk még hosszú ideig és attól nem akarunk eltérni egy vonalnyira seml Én mindebben kételkedni merészkedem és mind­ebben súlyos veszedelmet látok. Viszont nem látok bűnt abban és nem látom a magyar nem­zet megbecsülése elleni vétséget abban, ha a szociáldemokrata párt az üldözött osztály szá­mára az egyenlő elbánást és az ellenforradalom likvidálását kiváinja. Hát, t. uraim, mikor fo­gunk végre egyszer ahhoz, hogy az ellenforra­dalmat likvidáljuk 1 ? Egy örökös forradalmi ál­lapotban akarnuk élni? Mert forradalom és ellenforradalom következményeiben tulaj don­képen mindegy, csak más osztály az, amely a másik osztályon az uralmat és erőszakot gyako­rolja. Ebben a pillanatban forradalmi helyzet­ben vagyunk. Mert forradalmi helyzet az, hogy fentartják a kivételes törvényeket; forradalmi helyzet az, hogy^ az ellenforradalom első idejé­nek áldozatai még börtönben ülnek; forradalmi helyzet az, hogy külföldön nem tudom hányszor tízezer ember kénytelen bizonytalanságban élni; forradalmi helyzet az, hogy az urak egy­szerűen ráütnek a hatalmukra, a nyers, brutá­lis, fegyveres hatalmukra és nem hajlandók egyéni, nemzeti és emberi szempontokat figye­lembe venni. Én a forradalom idejét lezárni szeretném azzal, hogy a túlsó oldal az ellenforradalmi ül­döztetéseket beszünteti és pontot tesz ezek után az események után s nem azokat üldözi, akik ezt a beszüntetést követelik, hanem azokat, akik az egészséges kibontakozást, a likvidációt ve­szélyeztetik. Vannay László ur szabad lesz ma vagy hol­nap, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobhfelől: De meddig'?) Vannay László, aki a nemzetgyűlés egyik tagját le akarta lőni. (De­rültség és mozgás jobbfelől. — Klárik Ferenc? Ugy van! Tettleg bántalmazta! — Csöngedy Gyula: Akarta volna lelőni!) Nagyon csodá­lom, hogy ezt épen egy lelkipásztor ajkairól hallom, aki csak akkor fogad el áldozatot, ami­kor az teljes mértékben befejeződött! (Zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Nemcsak ne­künk, hanem a túlsó oldalnak is örvendeni kel­lene azon, hogy ennek a csirkefogónak merény­lete nem sikerült. (Helyeslés jobb felől.) Ezen nem illik mulatni, nem illik nevetni. (Mozgás jobbfelöl.) Tudomásul kell venni azt, hogy Van­nay László ur, akire akkor, amikor még nem volt bizonyos, hogy szabadláibra kerül, ráfog­ták, hogy őrült... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most más mentelmi ügyet tárgyalunk, (Rothenstein Mór: A Ház megállapította a mentelmi sérelmet!) Rothenstein képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnök szavaiba közbeszólni! Annak idején, amikor azt a mentelmi ügyet fogjuk tárgyalni, méltóztassék akár tel­jes terjedelemben azzal foglalkozni, most azon­ban Vanczák János képviselő ur mentelmi ügyéről van szó! (Rothenstein Mór: A napi­rend: Vanczák János! — Felkiáltások jobb fe­lől: Elég sajnos!) Propper Sándor: Szigorúan ragaszkodom a tárgyhoz, hozzátartozik a tárgyhoz; szembe kell állítanom... (Reisinger Ferenc: — a jobboldal felé: — Ez az önök politikájának következménye! — Szijj Bálint: Az önök 19-iki 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom