Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-512
SO A nemzetgyűlés 512. ülése 1926. rájuk, mert a nemzetgyűlés tagjaira is áll az az ismert fizikai törvény, amely szerint egy test két helyen egyszerre nem lehet. Ezek alapján elvártuk volna, hogy az elnökség vagy a mentelmi bizottság ezeket az ügyeket félreteszi addig 1 , amig a kisebbségi vélemény bejelentői a nemzetgyűlés ülésén jelen lehetnek. Amennyiben erre mód van, kérem ennek alkalmazását, amennyiben azonban ez lehetetlen, amennyiben ezt is többségi határozattal méltóztatnak elintézni, ezt kénytelenségből tudomásul kell vennünk s ebben az esetben kénytelen vagyok hozzászólni a kérdéshez. Mindenekelőtt reflektálnom kell egy rövid felszólalásra, amely tegnap a túlsó oldalról hangzott el. Azt hiszem, Héjj Imre képviselőtársunk volt az, aki nagy megdöbbenéssel és a túlsó oldal csodálkozása közben jelentette be, hogy borzasztó a Népszavának ez a magatartása, borzasztó ez a tömeges izgatás, rágalmazás és egyéb, amit. a Népszava müvei, mert az első nemzetgyűlés óta már a 915-ik esetet jelenti be a mentelmi bizottság. A túlsó oldal épült ezen és szintén csodálkoztak, összecsapták a kezüket, hogy tényleg, valami borzalmas dolog az, hogy a Népszavát 900 esetben kérik ki különböző sajtóvétségek miatt. Én magam abban a pillanatban nem tudtam állást foglalni, mert magam sem tudtam hogy tulaj donképen hogyan áll ez a dolog, de magasnak tűnt fel a szám, nem azért, mert lehetetlennek tartom ezt, mert hiszen ennek a kormánynak uralkodása alatt nemcsak 900-at tartok lehetségesnek, hanem 1900-at is, mert hiszen egész apparátusok nem csinálnak egyebet reggeltől estig, mint azon gondolkodnak, hogy miként lehetne a Népszavába, vagy egy más munkáslapba vagy egy munkásképviselő szavaiba belekapaszkodni és lehetetlenné tenni, tehát nem csodálkoztam a szám nagyságán, de valahogy ugy éreztem, hogy ez a szám még sem fedheti a valóságot. A délelőtt folyamán bementem az elnöki irodába és megkérdeztem a tisztviselő urakat, hogy milyen szisztéma szerint számozzák a nyomtatványokat, — én ugy is tudtam, csak az igazságról akartam meggyőződni — és kisült, hogy ez a szám a nemzetgyűlés összeülése óta. tehát 1922 június 16-ika óta nyilvántartott röpivek folyószám a. Tehát nem a mentelmi bizottság száma ez a szám, amelyet a Népszava ellen jelentettek be, hanem a négy év alatt beadott nemzetgyűlési iratok az úgynevezett röpivek folyószáma. Képviselőtársunk, aki ebben a kérdésben felszólalt, ezt a magas számot csattanó érv gyanánt hozta fel, hogy ime, lássátok, hogy a Népszava milyen borzalmasan bűnös, mert hiszen 900 esetben kérik ki, nem tudom, mennyi idő alatt, és azt a konklúziót vonta le, hogy ahol ilyen tömegesen gyártják a mentelmi ügyeket, ott a mentelmi bizottság munkájának és eljárásának feltétlenül gyors tempójúnak kell lenni. Nem tudom, hogy ha az illető képviselőtársunk ismerte volna a számozás technikáját, s ha tudta volna, hogy ez a szám az összes eddigi nyomtatványok számát jelzi, és akkor, ha kisebb számot kapnának a mentelmi bizottsági előterjesztések, ellenérv gyanánt felhozta volna-e vagy elfogadta volna-e azt, hogy a Népszava nem 900 esetben hágott ki sajtóvétség szempontjából. T. Nemzetgyűlés! Ez az érv tehát elesik. A tegnap döntőnek felhozott 900 esetből — hogy t. i. ennyi esetben követett el a Népszava^ sajtóvétséget — marad egy kisebb szám, valószínűleg jóval kisebb a 900-nál, amelyet megállapítani nem tudok, de lehet mindössze 60—70, évi február hó 24-én, szerdán, amely szemben áll azzal a tegnap hangoztatott és döntő érv gyanánt felhozott számmal. Ha tehát tegnap azon az alapon méltóztattak kiadni Vanczák János t. képviselőtársunkat, a Népszava felelős szerkesztőjét, hogy tömegesen jönnek a megkeresések a Népszava ellen, akkor, miután ezt a magas számot megcáfoltam, arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ha tegnapi állásfoglalása alapján logikusan akar eljárni, minthogy ez a szám nem olyan nagy, tehát Vanczák János képviselőtársam mentelmi jogát ne függessze fel. (Szomjas Gusztáv: Még mindig elég nagyi) T. Nemzetgyűlés! Szeretnék e kérdésben érdemben állást foglalni, sajnos azonban, a mentelmi bizottság és az előadó ur nem hoztak abba a helyzetbe, hogy ezt megtehessem. A cikk itt van a kezemben, fel kellene olvasnom az egészet, ismertetnem kellene azért, hogy az összefüggés is tisztán álljon a nemzetgyűlés előtt. A jelen esetben még azt is elmulasztotta a mentelmi bizottság előadója, hogy legalább az inkriminált részeket vegye fel a jelentésbe. Ez sem történt meg. Kérdem, hogy ennek a két és félhasábos cikknek melyik része az inkriminált rész. Ezt én szeretném tudni, mert szeretném az inkriminált részek összefüggését megmagyarázni. Ez pedig csak ugy volna lehetséges, ha az egész cikket felolvasnám. Ezt azonban időtakaritás szempontjából nem akarom megtenni, ezért csak egyes részeit olvasom fel. (Olvassa): »De igaz az is, hogy amig ártatlanok ülnek a börtönökben és ártatlanok szenvedik az emigráció hontalanságát és nyomorát, a benső segitó erők sem mozdulhatnak, a belső támogató kezek sem lendülhetnek segítésre ugy, mint arra szükség volna. Ebben a nehéz és kétségbeejtő ' helyzetben döntsenek végre, akiknek kötelességük a döntés. Nyissák ki a börtönök kapuit és tegyék szabaddá az ország határait. Nemcsak az ártatlan szenvedők sorsa, de az ország sorsa is a kezükben van. Súlyos a felelősség, amit vállaltak és ez a felelősség a késedelem minden napjával súlyosabbá válik. Megbocsáthatatlan a bűnük azoknak, akik ártatlan emberek szenvedését tudatosan hosszabbítják.« A cikk kiindulási pontja az, hogy Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister cikket irt, amelyben ezekre a kérdésekre utalt. A Népszava természetszerűen az üldözött munkásosztály érdekében szót emelt, és — mint már sokszor azelőtt és sokszor azután — követelte az ellenforradalom likvidálását. Én ebben a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétséget a legjobb akarat mellett sem tudom felfedezni. Nem tudom, hol vét valaki a magyar nemzet megbecsülése ellen, amikor a kurzus felszámolását követeli, amikor hat esztendő után azt kéri, hogy a politikai üldözöttek előtt nyissák ki a börtönajtókat, hogy tegyék lehetővé, hogy a külföldre menekült, üldözött és külföldön bujdosó honfitársaink hazajöhessenek # a családjukhoz, a munkahelyükhöz, visszajöhessenek hazájukba. Méltóztassék nekem megmondani, hol van ebben a kívánságban, — vagy ha ugy tetszik, ebben a követelésben — vétség a magyar nemzet megbecsülése ellen? Ha a magyar nemzet megbecsülése elleni vétségekről beszélünk, akkor ezek ellenkezőjében lehet azt inkább felfedezni. A magyar nemzet megbecsülése ellen való súlyos bűn az, hogy az ellenforradalom hetedik esztendejében még mindig vannak a börtönökben politikai üldözöttek. A magyar nemzet megbecsülése ellen való súlyos vétség az, hogy százezernyi magyar munkás kénytelen a külföldön bizonytalanságban élni
