Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

A nemzetgyűlés 512. ülése 1926. zetgyülés elé, mely csupán négy esztendő óta van együtt, kilencszáznál több esetben kellett idejönni a mentelmi bizottság javaslatával (Szomjas Gusztáv: Mi vagyunk az oka? Talán ott keresse a hibát!) és legalább is kilencszáz esetben kellett felszólalnunk az ellenzék padjairól, kellett felszólalni a szociáldemokrata párt tagjai közül és védelmére kelni azoknak, akiket idehurcoltak, akiket tovább akarnak hurcolni az élet szenvedésének kinpadján. Végtelenül szomorú ez az eset s én nyugodt lelkiismerettel merem állitani, hogy a világ összes parlamentjeiben nem hurcolják a nyilvánosság, a mentelmi bizottság elé a nemzetgyűlés, vagy a képviselőtestület tagjait annyiszor, mint ahányszor odaviszik a magyar nemzetgyűlésben a szociáldemokratapárti képviselőket" (Viczián István: Sehol sem rágalmaznak annyit, mint nálunk!) Végtelenül csodálkozom azon, ha a túloldalon egyetlen képviselő is volna, aki azt mondaná, vagy azt merné hinni, hogy az, ami itt a szociáldemokrata párt tagjaival történik, a szociáldemokrata pártnak szive szerint való, a szociáldemokrata párt képviselőinek kedvére történik; végtelenül tévedne túloldali képviselő vagy bárki is, aki ezt igy gondolná. Ez nincs a mi kedvünk szerint, ezt megállapítom és nyiltan megmondom, hogy mi fájó szívvel látjuk ezeket az eseteket, mert látjuk azt a szomorú utat, amelyet ennek az országnak és az ország dolgozó népének hat esztendőn keresztül idáig meg kellett járnia. Ez a cikk, amelyért ma idehozták Vanczák János kiadatásának ügyét, egyik határköve^ annak a kálváriának, amelyet Magyarország dolgozó népe jár. Amikor pedig önökre van bizva, hogy szavazatukkal eldöntsék azt, hogy engednek-e az üldözésnek, vagy sem, akkor ismételten és százszorosan jobban kellene ügyelniök szavazatukra, mint ahogy eddig tették. Meg kellene nézniök, de őszintén, nemcsak ugy gépiesen keresztülfutni rajta és a mentelmi bizottság megállapítását, mint megállapított tényt kijelenteni, hogy ebben az esetben zaklatás esete nem forog fenn. Meg kellene ezt nézni lelkiismeretesen s ha megnézik és utána gondolnak annak, hogy mi történt ebben az országban hat esztendő óta, (Szijj Bálint: Hát azelőtt?) akkor ebben az esetben is, mint sok más esetben, rá kellene jönniök arra, hogy itt tényleg zaklatás esete forog fenn egy szociáldemokrata képviselővel szemben. Mit irt meg a Népszava? A mélyen t. előadó ur talán nem emelte ki az inkriminált részt olyan mértékben, mint amilyen mértékben azt ki kellett volna emelni. Hogy a t. túloldalon ülő képviselőtársaimnak módjukban legyen gondolkozni az eset felett, méltóztassék megengedni, hogy ezt a három sort, amely inkriminálva van, felolvassam. Többek közt azt mondja: »Sok mindent igyekszenek felhasználni a köztisztviselőkkel«; továbbá lejebb: »fejős tehénné tették a közalkalmazottakat, akik védtelenségükben és kiszolgáltatottságukban nem tiltakozhatnak ez ellen« stb. Kérdezem önöket teljes tisztelettel, hogy az a néhány mondat, amelyet felolvastam, nem olyasmit tartalmaz-e, ami szószerint megtörtént az alatt az idő alatt, amíg ez a t. propagandaminister ur dolgozott? Fem az a t. propagandaminister volt-e az, aki mint fő oszlopa ennek az uj ellenforradalmi rendszernek, megteremtette az üldözésnek és a lelki béklyóbakötésnek minden intézményét? Önök, t. uraim,, akik odaát ülnek, összejönnek köztisztviselőkkel, eljárnak hivatalokban és ha eljárnak, — évi február hó 24-én, szerdán. 27 mint ahogy tudom, hogy eljárnak — (Reisinger Ferenc: Sőt kijárnak!) akkor, miként én hallom, önöknek is hallaniuk kell a köztisztviselők keserű, fájdalmas panaszait. Panaszkodnak a köztisztviselők, idős, magasrangú köztisztviselők, hogy hosszú évtizedeken keresztül szolgálták hűséggel ée becsülettel az országot és joguk volt ahhoz, hogyha talán suttogva is, elmondják politikai hitvallásukat, felfogásukat, nem részesültek ezért üldözésben, de legkevésbé történt meg az, hogy politikai hitvallásukért megfosszák őket attól a mindennapi darab száraz kenyértől, amelyet az állam részükre úgyis szűken szabott ki mindig és szűken szab ki még ma is. Nem történt meg, hogy nyomorba, ínségbe döntsék a családjukat, hogy pusztulásnak tegyenek ki családokat, végromlásba taszítsanak embereket csak azért, mert az apának, a köztisztviselőnek alkalma volt megmondani a véleményét. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ennek a propagandaminister urnák kellett eljönnie, hogy egy olyan gyűlöletes politikát fejtsen ki ebben az agyontiport országban, amely gyűlölet mindent elpusztított, aminek a keresztényi szent jelszóban benne kellene lennie. Embert ember ellen uszítottak, köztisztviselők százait dobták ki az utcára máról-holnapra csak azért, mert elég gerincesek voltak megmondani talán közvetlenül a propagandaminister urnák, vagy a köréje sereglett, propagandát teljesítő többi umak, hogy az, amit csináltak, nem keresztényi, nem nemzeti és nem hazafias. Az őszinte és gerinces felszólalásnak vagy véleménynyilvánitásnak százak és ezrek itták meg keserű levét. Ezreknek kellett fenékig kiüríteniük a keresürég poharát csak azért, mert hitük, véleményük nem volt egyforma a propagandaminister ur felfogásával. (Saly Endre: Nem szállitottak fát!) Nem akarok e pillanatban rátérni mindazokra az esetekre, amelyek megtörténtek ennek a propagandaministernek közreműködésével és az ő propagandájából kifolyólag, csak erre az egyetlenegy esetre akarom felhivni figyelmüket, amely köztisztviselők százaival és ezreivel történt, minden emberi és isteni igazságot arcul csapva. Erre kívánom figyelmüket felhivni, amikor Vanczák János kiadatásáról van szó, és ha van önökben, t. túloldal, az emberi szeretetnek, a keresztényi szeretetnek csak egy halvány, kicsiny szikrája, (Saly Endre: Csak Bethlen-szeretet van bennük, más nincs!) akkor az előadó ur javaslatát nem fogják elfogadni és Vanczák Jánost nem fogják kiadni. Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki sem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát, hog-y ebben az ügyben Vanczák János kénviselő ur mentelmi joga felfüggesztessék. elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, kik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Meaförténile.) Többség. (Nagy zaj a szêUobaloldalon. — Sütő József: Öten vannak! — Propper Sándor: Ellennróbát kérünk! Tizenketten vannak, ez nem többség! — Esztergályos János: Látjuk, már jönnek jobbról, balról! — Propper Sándor: Jönnek a mezei hadak!) Kérem, »képviselő urak. egész határozottan meg lehetett állapítani, hogy többség volt. Ne méltóztassék feltenni azt, mintha itt bárkinek bármiféle szempontból kedve volna mesrhamisitani a szavazást. (Zaj. — Reisinger Ferenc: Úgyis