Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

268 A nemzetgyűlés 519. ülése 1926. mos niucseneík egy véleményen, mert őrgróf Pallavicini ur legutóbb mondott beszédében — nem tegnap, hanem a ministerelnök urnák Genfbe utazása előtt mondott beszédében — megállapítja azt, — amire később esetleg rá fogok tíárni, — hogy ő felelősségre vonta herceg Windischgraetz Lajost azért, hogy miért mert elmenni gróf Bethlenhez 1923 elején, Vázsonyi Vilmos pedig azt monídja, hogy gróf Bethlen István ministerelnök urnák nem lett volna szabad fogadnia herceg Windischgraetz Lajost. Ezzel a két íruaigállapitással szemben a középen kell lenni az igazságnak. Herceg Windisohgraetz Lajos társadalmilag és gazdaságilag^ olyan pozícióban levő ember volt (Rothenste.hi Mór: Igen, a burgonyák révén!) akinek fogadását a magyar királyi kormány elnöke komoly ok nélkül nem utasithatta el, (Ugy van! jobbfelöl.) társadalmi szabályok, bevett i'llean formák szerint a ministerelnök nem volt abban a helyzetben, hogy egy konkrét kéréssel vagy bármifléle közérdekű vagy jogos magánérdeket képviselő ügyben kihallgatásra jelentkező herceg Windischgraetz Lajost visszautasítsa. (Barthos Andor: Aki még hozzá minister is volt!) Aki még ezt is terhére irja gróf Bethlennek, annak fogalma sincs arról a kötelességteljesitésről és arról a kötelességről, amelyet gróf Bethlen a maga pozíciójában végzett lés teljesített, az évek hosszú során át mindenkivel szemben a Legkisebb embertől a legnagy óbbig. (Kothenstein Mór: Ez mese! — Felkiáltások jobb felől: Nem mese! Önnek talán mese! — Barabás Samu: Nem mese ez, gyermek! — Urbanies Kálmán: Tegnap hallott mesék Pon ci u-sról meg Pilátusról! — Gr. Hoyos Miksa közbeszól. — Rothenstein Mór: Ha önről van szó, esetleg foga|dja, de mást nem! — Gr. Hoyos Miksa: Kár, hogy önöket is mindig fogadta! Az volt a legnagyobb baj!) A kisebbségi jelentés in concrete tiz pontba foglalta a felelősség megállapítását. Ezek sorrendben a következők volnának: Megállapítja a felelősséget a Perényi báróhoz intézett november 27-iki levélből kifolyólag, a Perényi válaszából előállott helyzetből kifolyólag, Rakovszky belügyminister nrnak privát nyomozásából kifolyólag, Pesthy Pál igazságügyminister urnák a nyomozásból való kihagyása címén, Vass József ministerelnökhelyettes ur tájékozatlanul hagyása címén, az akció félhivatalos jellege címén, ami a vádlottak vallomásából van levezetve, a szokolügyben történt lanyhaság miatt, amely felbátorított tényekre és tettekre a frankhamisitókat, diplomáciai összeütközés provokálása címén a kollaboráeió kérdésében, felelősséget állapit meg továbbá a vádiratért, amelyet itt a szociáldemokrata párt annakidején deklaráció képében is közzétett, végül felelősséget állapit meg Jankovich ezredesnek futárigazolvánnyal való ellátásáért. Én mindezekben a kérdésekben a legmélyebben véleményt tudnék nyilvánítani, de előrebocsátott álláspontomnál fogva nem kívánom a t. Nemzetgyűlés türelmét századszor és ezredszer ismét igénybevenni ezekre a százszor letárgyalt és kimerített ügyekre. A magyar törvényhozásnak sokkal különb feladatai lettek volna az elmúlt hetekben is, (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és sokkal különb feladatok kínálkoznak a következő hetekben és hónapokban, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) sem mint az, hogy ezeknek az ügyeknek részletes letárgyalása val és ezredszer való megismétlésével foglalkozhatévi március hó 17-én, szerdán. nék, hiszen ezekkel ebben az ügyben több világosságot elérni úgysem lehet. Ennélfogva méltóztassanak nekem elengedni, hogy a kisebbségi jelentésből ezeket a részletkérdéseket taglaljam, mert ez nagyon messze vezetne és túlságosan sok időt venne igénybe. Nekem azonban az a meggyőződéséül, hogy a kisebbségi jelentés, ép ugy, mint a többségi jelentés, jóhiszeműen készült és a^ kisebbségi jelentésben ép ugy vannak tévedések és téves megállapítások, mint ahogy vannak a többségi jelentésben is, ez azonban egy többségi képviselőt nem arra kötelez, hogy tehát ezen a címen politikai bizalmát a kormánytól megvonja, hanem csupán arra kötelezi, hogy egy határozott és komoly véleményt annakidején, ha ezt tőle megkérdik, alá tudjon támasztani. Néhány reflexióval kell élnem beszédem további során, néhány képviselőnek itt elhangzott beiszédére. Pikler képviselő ur beszédében Vázsonyi t. képviselő ur szerepét a Budapesti Hirlapnak egy közélse kapcsán tette szóvá. A Budapesti Hírlapban ugyanis az elmúlt hetekben megjelent egy cikk, amelyben Vázsonyi Vilmosnak szeme elé tárták azt, hogy egy jobboldali elhajlás minő következményekkel járhat épen arra a rétegre, az országnak arra a gazdaságilag értékes és hatalmas rétegére, amelynek Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur áll az ólén. Én soha életemben semmiféle szélsőagitációnak felekezeti kérdésekben hive nem voltam, én a néhai Tisza Kálmán és a néhai Tisza István Bihar-országában nőttem fel, ahol a liberalizmust, a nemes magyar liberalizmust gyakorolták és ezen a fél vármegye ment tönkre. (Rothenstein Mór: Az valamikor volt!) ugy, hogy nem is tudnám ma lelkemből kiirtani azokat a gyermek- és ifjúkoromban beszedett benyomásaimat, amelyek a nemes liberális téren minden gondolkozó és érző szivü emberre kötelezők; azt azonban merem állítani, hogy Vázsonyi képviselő urnák a frankügyben kifejtett vezéri ténykedése az antiszemitiznmst Magyarországon óriási mérvben megerősítette. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Sajnos, azt kell mondanom, — én ennek nem örülök — de figyelmeztetem épen Vázsonyi t. képviselő urat arra, — ha ugyan ő leereszkedik odáig, hogy tőlem tanácsokat fogadjon el (Derültség jobbfelől.) hogy ezen az utón ne menjünk tovább, mert olyan hallatlan gyűlölködést, amilyent ma az Alföldön, a tiszántúli részeken a zsidóság ellen érezni és tapasztalni lehet, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Rothenstein Mór: Azt mondják, hogy a zsidók hamisították a frankot! Ezt Önök! hintik ott el! '— Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) olyant 1920-ban és 1921-ben egyáltalában nem lehetett tapasztalni. Én Rothenstein képviselő ur előbbi közbeszólását jóhiszemünek nem tartom, de amit én elmondottam, azt hiszem, nem lehet rosszhiszeműnek mondani.- Ha a képviselő^ ur azt vicc tárgyává kívánja tenni, nagyon sajnálom, hogy erre a térre méltóztatik lépni. (Hegymegi-Kiss Pál: Honnan értesült a képviselő ur erről a hangulatról 1! Érintkezik ön a néppel? — Zaj a jobboldalon. — Hegymegi-Kiss Pál: Engem az ön választásán szurony okkal hajtottak el és lecsukattak, de ön nem érintkezik a néppel!) Elnök: Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Fráter Pál: Hegymegi képviselő urnák csak az a válaszom, hogy én egy esztendőben íöbb száz községben meg szoktam fordulni, de hogyha több száz községben nem is fordultam