Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

À nemzetgyűlés 519. ülése 1926. évi március hó 17-én, szerdán. 269 volna meg, megfordultam Bihar vármegyében, amely ma is van akkora, mint Hajdú megye és Debrecen, én Bihar vármegye községeiben ezt a hangulatot tapasztaltam, ( Ügy van.' Ügy van! a jobboldalon.) de tapasztaltam ezt végig egész Szolnok vármegyében, (ügy van! Ugy van! a jobbotdalon. — Barabás Samu: Hogy milyen a nangulat, majd meglátják a választásnál! — Urbanics Kálmán: A szakszervezeteken kivül az egész országban mindenütt ez a hangulat!) Ha egy magyar képviselőnek van bátorsága ezt elmondani, ezt rossz néven venni nem lehet. (Malasits Géza: Ezzel nem lehet megijeszteni minket! — Barabás Samu: Ez ténymegállapítás! — Nagy Vinee: Azt kívánják, hogy a zsidóság mindig dicsérje a kormányt. Csak akkor jó a zsidó, ha a kormány mellé áll!) Ennek a hangulatváltozásnak alig lehet más magyarázata, mint az a köztudomású dolog, hogy a sajtónak túlnyomólag zsidó kezekben való összpontosítása és az, hogy az a sajtó, amely Magyarországon és a külföldön is túlzó zsidókezekben volt és van, a magyarságnak ezt a keserűségét és fájdalmát, amely a frankhamisitási ügyhöz fűződik, nem értette meg, (Ugy van! Ugy van! jobbról és a középen.) hanem szenzáció feltárásával, különböző igaz, vagy nem igaz részleteknek erőszakos kiszínezésével és tendenciózus beállításával hetek óta minden nap adja be a magyar embereknek a szégyent, (Barthos Andor: Piszkálják a sebet!) ahelyett, hogy ez a sajtó szeliditené ezt a kérdést, ahelyett, hogy — nem az igazság eltitkolásával, de nem is kiszinezéssel — hanem szelídebb, okosabb, nyugodtabb tónust diktálna az országnak, egy nyugodtabb tempót, egy higgadtabb megítélést, £LZ* ci sajtó, elől lovagol abban a tekintetben, hogy ebből az ügyből kifolyólag folytonosan izgalom legyen és hogy minden magyar ember minden reggel kávéjához vegye be azt a becstelenséget, amelyet nemzetének fejéhez vágnak. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Gyorsan ki kell tisztázni! — Urbanics Kálmán: Magára is veheti! — Rothenstein Mór: Azt kellene irai, hogy nem is hamisítottak- frankot! — Szomjas Gusztáv: Ezt maga meg sem érti! — Zaj.) Gróf Sigray Antalnak arra a kitételére kivánok még reflektálni, hogy Bethlen István magával fogja rántani az egységes pártot. (Barthos Andor: S emiatt neki fáj a feje?) Szemben a küzdő ellenzéknek ama követelésével, hogy a kormány távozzék helyéről, jogosultnak és időszerűnek tartom fölvetni négy kérdést: Hajlandó-e a többség a fegyvert kiadni a kezéből és részeire bomlani? (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Azt már nem!) Hajlandó-e a többség gróf Bethlennel ellenzékbe menni, ha gróf Bethlent felül elejtik? (Felkiáltások r jobb felöl: Igen! Igen!) Hajlandó-e a többség uj kormányt alakítani? (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Nem! Nem!) És végül negyedszer: Tud-e az ellenzék olyan kormányt alakitani, amely Magyarországot tovább vezesse és nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai tekintetben is megnyugvást keltsen és alkalmas legyen arra, hogy a nemzet jövőjét biztosítsa? (Felkiáltások a jobboldalon: Szépen tud! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is akar! — Egy hang jobbfelől: A csehek megnyugodnának! — Barabás Samu: Ujabb Mohács!) Amikor 1922-ben gróf Bethlen kibontotta a választások zászlóit, a magyar társadalom középosztálybeli és a történelmi osztályokhoz KAPT,Ó. XL. tartozó tagjai szívvel-lélekkel csatlakoztak a mérsékletnek, az egységnek ehhez a politikájához, minden érdek nélkül, minden egyéni kilátás nélkül pusztán és egyedül azért, hogy biztosítsák Magyarországnak a stabil kormányt. (Ugy van! Ügy van! jobb felől.) Ebben a pártban, amelyben lehettek és lehetnek ellentétek bizonyos elvi alapokon, soha semmiféle ellentét nem volt abban a kérdésben, hogy gróf Bethlent a stabil és állandó kormányzásban követni kell tűzön, vizén át. (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Ma is ez a nézetünk. Es méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a többség nem hajlandó más kormányt adni az országnak, (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Pedig minket ebben meg kell kérdezni, mert nélkülünk ebben a nemzetgyűlésben kormányt alakitani nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Vázsonyi képviselő urnák, Pakots képviselő urnák és Eábián képviselő urnák végtére még sem lehet kormányt alakitani. Peidl képviselő urnák, azt hiszem, ez szintén nincs módjában. (Zaj.) De különben is e tekintetben egy féltréfás megjegyzést tehetek: csak egyszer volt Budán az a bizonyos vásár! (Kothenstein Mór: De választások remélhetőleg még lesznek! — Felkiáltások jobbfelől: Lesznek! Lesznek! — Hegymegi-Kiss Pál: Hiszi a képviselő ur, hogy még egyszer lehet szuronynyal választani?) Választások lesznek az országban, az kétségtelen, vagy előbb, vagy később. Ebben a pártban senki sem tiltakozik az ellen, hogy a nemzetgyűlést akár ma feloszlassák, ha a kormáé y ezt helyesnek és jónak találja. (Ugy van! jobbfelől.) Becsületesen ki tudunk állni választóink elé. (Hegymegi-Kiss Pál: Ugy, hogy az ellenjelöltje megint ne mehessen be a kerületébe? Az ön jelöltjét, Orbók Attilát, nem engedték be a kerületbe!) Ez valótlanság', amit visszautasítok. (Hegymegi-Kiss Pál: Én ezt bizonyítom! — Halász Móric: Ezt nem tudod bizonyítani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Fráter Pál: Levonva tehát a végső konzekvenciákat, semmiféle 'kényszereszköznek nem engedünk ebben az ügyben, gróf Bethlen kormányát tartjuk, vagy ellenzékibe megyünk. Ezzel szemben pedig az ellenzék semmiféle kormányt megalakítani nem tud. (Gömbös Gyula: Mi az a felsői — Halász Móric: Vázsonyi! Eléggé megmagyarázta! — HejgymegiKiss Pál: Hiszen az imént a kutyákhoz hasonlította Vázsonyit! — Ellenmondások jobbfelől. — Halász Móric: Nem azt mondta! Egy szóval sem mondita!) Elnök: Cselndet kérek. Fráter Pál: A kormány mindenáron való megbuktatásának szándékával szemben ideje volt, hogy ezek a kérdések itt tisztáztassanak. Én ezzel be is fejezem beszédemet s elfogadom a többségi jelentést. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott t. képviselő ur beszédének elején azt mondotta, hogy nem válik az ország javára ennek a frankügynek a tárgyalása, nem válik javára azért, mert pénzügyileg, gazdaságilag, erkölcsileg mindenképen káros az országra. Ezt a felfogást az igen t. túloldali képviselő urak a gyakorlatban is igyekeznek átvinni azokra a tömegekre, amelyekkel érintkeznek, és kétségtelenül igaz az, hogy a vidéken nagyon sürün találkozunk azzal a felfogással, 39