Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-519
A nemzetgyűlés 519. ülése 1926. figyeltette kellőképen a szállodákat, inert ak- i kor tudta volna, hogy Schultze és az ügyben eddig még ki nem deritett másik német ember a szállodában mit csinált és konzekvenciaként beiktatja a jelentésbe azt,, hogy (Olvassa): »a megfigyelésnek ilyen laza és elégtelen teljesítésért a kormányt teljes politikai felelősség terheli.« Nincs a világ"on az a kormány és nem lehet a legknlturáltabb vagy a legbalkánibb államokban sem, amely minden hivatalnokáért felelősséget vállalhasson, amely minden hivatalnokának egyéni és hivatalos életébe bepillantást nyerhessen; nincs az a .kormányelnök, — igazán nevetséges e felett még vitatkozni is — aki 60—80 vagy 100 személyből álló közhivatalnak egyéni szellemébe, az ott foglalkoztatott tisztviselők egyéni életébe belenézhetne és belenyúlhatna. Aki azt állítja, hogy a m. kir. kormányt azért, mert a Térképészeti Intézet, Zadravetz, Nádosy belekapcsolódtak ebbe a szerencsétlen és szégyenletes ügybe, amiért ez megtörténhetett, politikailag felelőssé lehet tenni, az minden józan eszét, minden tárgyilagos Ítélőképességét elveszítette. Elvégre ilyen nagy hivatal tisztviselői mellé nem állhat oda mindig egy minister és nem járhat be a minister mindennap a hivatalba megnézni, hogy mi történik ott és a zilyen bizalom alapján betöltött közhivatalban, mint aminő Nádosy Imréé volt, nem gyakorolható olyan ellenőrzés, mely a kormány politikai felelőssége mellett tenné lehetővé egy Nádosy Imre eltévelyedését. Ami pedig azt illeti, hogy a kormányzat a budapesti szállodák ellenőrzése tekintetében a kellő felügyeletet nem gyakorolta, ez olyan nevetséges, gyermekes és komikus megállapítás, amelyen mi magunk részéről csak mosolyogni tudunk. (Ugy van! jobbfelől. — Rothenstein Mór: Nádosy a minister helyett okmányokat irt alá!) Engedelmet kérek, a m. kir. kormánytól csak nem várható el az, hogy a Continental-szállodába beszállásolt két német ember akcióit figyelemmel kisérje, különösen nem akkor, amikor a tényállásból nagyon jól tudjuk, hogy Rába utján ezek az emberek a bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Ez az utóbbi megállapítás tehát teljesen naiv és gyermekes s legfeljebb csak szószaporítás. (Ugy van! jobbfelől. — Kuna P. András közbeszól. — Zaj. — Pikler Emil: Ha egy borhamisítási ügy lesz, Kuna bácsi, akkor tessék hozzászólani! — Maiasiís Géza: Vagy akkor, ha a pájinka vizezéséről lesz szó! — Kuna P. András: Többet megivott maga, mint én! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az orráról nem ez látszik! — Szomjas Gusztáv: Mit személyeskednek? Mi szükség van érrel) Ezzel a két megállapítással kapcsolatosan szóvá kell tennem — mert hiszen ebből következik azután — a kisebbségi jelentésnek 63. oldalán foglalt azt a megállapítását Vázsonyi t. képviselő urnák, hogy a büntetőtörvénykönyv 205. §-ába ütköző pénzhamisításra való szövetség vétsége címén Windischgraetz Lajost 1922 végén vagy 1923 elején bíróság elé kellett volna állítani. Bocsánatot kérek, ha pár szóval ebben a kérdésben talán hosszadalmasabb leszek, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) de a jelentésnek erre a tendenciózus és valótlan megállapitására egyszer már rá kell mutatni (Ugy van! jobbfelől.) és nem lehet azt eltűrni, hogy Vázsonyi t. képviselő ur a maga nagy büntetőjogi tudásával a jelentésben ezt a részt ugy adhassa be a nemzetgyűlés jogászilag laikus tagjainak, mintha ez megcáfolhatatlan igazság volna. évi március hó 17-én, szerdán. 267 Méltóztassék Edvi Illés Károlynak, ennek az emlékében is - halhatatlan, nagy magyar büntetőjogásznak Kommentárját elővenni; azt hiszem, Vázsonyi képviselő urnák is teljesen elég lesz ez a tekintély. (Szomjas Gusztáv: Dehogy lesz!) Ebben a Kommentárban a II. kötet 191. és 192-ik lapján a Btkv. 205. szakaszára vonatkozólag a következő magyarázat foglaltatik (Olvassa): »A pénzhamisításra irányzott szövetség kétféle módon jöhet létre: vagy azáltal, ha valaki mást valamely hamisítvány elkészítésére felhív és az az ennek folytán eélbavett bűntett elkövetésébe beleegyezik, vagy ha két vagy több személy a pénzhamisítvány előállítását közös egyetértéssel elhatározza. Mindkét esetben feltételezhetik, hogy a szövetkezeitek szándéka a létrehozandó hamisítványnak valódi pénz gyanánt leendő forgalombatételére legyen irányozva, másfelől pedig, hogy a szövetkezésen felül a terv kivitelére irányzott előkészületi cselekmény is — például lemezek, minták, metszvények beszerzése, vagy előállítása — követtessék el. Ha tehát a szövetkezés nem a hamisítványok forgalombavételét célozta, vagy ha a szövetkezetiek még semmit sem tettek tervük megvalósítására, ez esetben a szövetség még nem esik büntetés alá.« T. Nemzetgyűlés! Nagyon jól méltóztatnak tudni, — hiszen ez körülbelül pontosan megvan állapitva — hogy herceg Wiirdiscligraetz Lajos Mészáros Gyulával gróf Teleki Pálnál járván, ott bizonyos köveket mutattak fel arra vonatkozólag, hogy ezeken a köveken szabályszerű ezerfrankosok nyomhatók. Ezeknek a köveknek- származási helye egyáltalában nincs tisztázva. Herceg Windischgraetz Lajos és Mészáros Gyula akor, amikor gróf Teleki Pálnak ezeket felmutatták, semmiféle bűncselekményt még el nem követtek, mert az, hogy ők szerezték volna be ezeket a köveket, egyáltalában a bűnügy mai állása szerint bizonyítva nincs és a jelentésekben erre vonatkozólag semmiféle adatot nem találunk. Ha tehát nem ők, Mészáros és Windischgraetz, szövetkeztek arra, hogy ezéken a köveken frankot nyomjanak, akkor természetes dolog, hogy a bühtetőtörvénykönyv 205. §-ába ütköző bűncselekményt nem is követhették el. Világosan megmondja ez a kommentár, hogy »ha a szövetkezeitek még semmit sem tettek tervük megvalósítására, ez esetben a szövetség nem esik büntetés alá«. Ezzel szemben a kisebbségi véleménynek azt a beállítását és megállapítását, hogy a Btkv, 205. §-a alapján gróf Bethlennek herceg Windischgraetz Lajos ellen 1922-ben vagy 1923 elejéin bűnvádi eljárást kellett volna indíttatnia, magam részéről teljesen légből kapott, teljesen alaptalan megállapításnak vagyok kénytelen deklarálni és elitélem azt, hogy ilyen komoly jelentésbe büntetőjogilag ilyen abszurd állitások bevehetők voltak. (Rotheiistein Mór: Miért mutatták be ezekiet a köveket Teleki Pálnak?) Ez nem tartozik ide, képviselő ur! (Rotheiistein Mór: Hja, ugyl! — Viczián István: Ö nyomdász, hát ehhez is ért!) Azt mondja a jelentés további részében, hogy gróf Bethlen minister elnök urnák herceg Windischgraetz Lajost 1923 elejétől fogva az ismeretes körülmények között nem lett volna szabad fogadnia; adat van ugyanis arra, magának gróf Bethlennek vallomásábain,, hogy ő Windischgraetz Lajossal az 1922-es és 1923-as évek végére és elejére eső leleplezések után ejoyéb ügyekben is tárgyalt és fogadta herceg Windischgraetz Lajost. Itt a frank-ellenzék két nagy oszlopa: őrgróf Pali a vi cini György és Vázsonyi Vil-