Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-519
ûm A nemzetgyűlés 519. ülése 1926. évi már cms hó 17-én, szerdán. amikor arról volt szó, hogy egy ezeréves államot meg kell védelmezni az ő jogaiban î (Gr. Hoyos Miksa: Hol van most? — Pikler Emil: Jaj a legyőzötteknek! Elég baj az! — Szomjas Gusztáv: Az üzlet üzlet! Ez a tiszta logika! -— Györki Imre: És a tiszalöki szavalat!) Mint annyi másban, abban a kérdésben is igaza volt gróf Bethlen István ministerelnök urnák, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságot esak ebben az ügyben meghozott jogerős birói Ítélet után lehetett volna összehívni. (Barthos Andor: Ez lett volna a helyes és logikus! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Ha ehhez az álláspontjához ragaszkodott volna a ministerelnök ur, meglehet, hogy egykét héten keresztül, vagy talán mindmáig parlamenti interpelláció formájában az ügynek egyik vagy másik részét ellenzéki képviselők szükségszerüleg szóvátették volna, de az nem történhetett volna meg, hogy a birói igazságszolgáltatásnak a parlamenti vizsgálóbizottság esetleg prejudikáljcn és nem történhetett volna meg, hogy egy hiteles tényállásmegállapitás nélkül itt a kormány politikai, sőt esetleg jogi felelőssége tekintetében teljesen hiányos tényállásmegállapitás mellett döntsön a nemzetgyűlés. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen-) Gróf Bethlen István ministerelnök ur belement abba, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság azonnal kiküldessék, ennek a jóhiszeműségének azonban itt itta meg a levét. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, mi abban reménykedtünk és azt hittük, hogy a parlamenti bizottságba bekükljük a feltétlenül tárgyilagos és higgadt férfiakat, akik semmi címen és semmi jogon nem fognak ott az ügy politikai kihasználása tekintetében érvényesülni,* hanem a parlamenti bizottság fórum lesz, amelynek tagjai meg fogják egymást érteni és ez a fórum ide fogja hozni higgadt, tárgyilagos és ig v az jelentését, amely a kormányzatra nézve vagy »igen« vagy »nem« verdiktet tartalmazott volna, de azt nem tudtuk feltételezni, hogy a parlamenti bizottság működésiéből kifolyóan divergens jelentések fognak a nemzetgyűlés plénuma elé érkezni. Nekem, mint a többség szerény tagjának nincs szükségem arra, hogy a többségi jelentéssel foglalkozzam. Nekem az a kötelességein, hogy a kiseibbslégi véleményt taglaljam és a kisebbségi vélemény tekintetében mondjak bírálatot. Ez a kisebbségi vélemény HegymegjKiss Pál képviselőtársam előadásában került a nemzetgyűlés elé. Hegyniegi-Kiss Pál képviselő ur nincs itt, tehát meg fogok engedni magamnak vele szemben egy tréfás megjegyzést és múltjának egy tréfás felfedését. (Derültség balfelől és felkiáltások: Megmondjuk neki!) Hegyimegi-Kiss képviselő ur az ellenzéknek, azt hiszem, radikális demokrata szárnyához tartozik. Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur fiatal koráiban az integer Magyarország legarisztokratikusa'bb városában, Desbreeenben, kékiviérü klubbot alakított. Ez a kékvérű klubb ma is fennáll Debrecenben és hála Istennek, szép eredményeket ér el a bálozás rendezése terén. Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur a radikális demokráciáihoz egy hosszú hivatali pályának becsületesen és tisztességesen betöltött pozíciói után jutott, azonban a politikájában valami kesernyés melllékiz van, ami azt mutatja, hogy a pályájával nem volt megelégedve. (Kuna P. András: Kékből vörös lett!) Hegymegi képviselő ur volt az, aki viszont Vázsonyi Vilmos mélyen t. képviselő ur révén a kisebbségi előadás pálmáját a maga részére megszerezte. Vázsonyi Vilmos félreállt és át' engedte a vezérszólamot Hegymegi-Kiss Pál képviselő urnák. (Kuna P. András: Ö csak dirigál!) Nagyon ügyetlen ember volnéik, ha ezen a ponton néhány szót Vázsonyi Vilmos t. képviselő úrról is el nem mondanék. (Halljuk! Halljuk!) Vázsonyi Vilmos nagyeszű, nagyműveltségű és az én tudatom és értesülésem szerint teljesen puritán közéletü férfiú volt. Vázsonyi ina is szegény ember az én tudomásom szerint, tehát nem is lehetett más, mint amit mondtam. Azonban Vázsonyi sohasem tudott a magyar nemzeté lenni. Vázsonyi Vilmos budapesti polgár volt, Vázsonyi Vilmos budapesti vezéralak volt, Vázsonyi képviselő ur nagyszerű büntető jogász, (Barthos Andor: Tüntető jogász!) kiváló ügyvéd, de az országiban őt csak mint budapesti vezért ismerték, (Szomjas Gusztáv: Terézvárosi vezért!) Budapesten is csak mint terézvárosi vezért (Pikler Emil: Díszpolgára Budapestnek!) és Vázsonyi Vilmos^ képviselő ur, sajnos, az ország külső közéletében sohasem tudott arra a tekintélyre vergődni, amit egyéniségénél és tudásánál fogva talán megérdemelt volna. (Rothenstein Mór: Igazságügyminister is volt!) Amikor igazságügyminister volt, akkor is teljesen idegenül állt vele szemben az ország, mert valahogyan ugy érezte, hogy Vázsonyi nem melengeti keblében azokat az ideálokat, amelyek az ország konzervatív népét lelkesítették és táplálták. (Pikler Emil: Mert Budaörsöt nem helyeselte? Ez nem bizonyíték! Az esküjét megtartotta királyával szemben! — Zaj.) Én a magam részéről Vázsonyi t. képviselő urnák puritán és kifogástalan múltját ezekkel a megjegyzésekkel távolról sem akartam sérteni, de azt meg kell adni, hogy a kisebbségi jelentés megszerkesztésében is az a távolság, ami Vázsonyi Vilmos és az ország között a múltban megvolt, csak meg tudott növekedni. (Barthos Andor: Mut atj vidék hangulata ! — Pikler Emil: Ez félreérthető megjegyzés. Az ország talán a frankhamisításért lelkesedik?) A kisebbségi vélemény az általános és a különleges felelősségi részre oszlik el. Ezt a témát itt talán már negyvenen-ötvenen fejtegették. Tőlem igazán távol áll az a törekvés, hogy itt súlyos és mélyreható részletekbe bocsátkozzam, azonban valamennyire mégis ismertetnem kell a kisebbségi véleményt, ha ebből valamilyen konzekvenciát le akarok vonni! Mondom, ez a kisebbségi vélemény egyrészt az általános felelősségről szóló részre oszlik fel, másrészt pedig, gondolom, tíz pontban, tíz konkrét esetben állapítja meg a kormánynak részletes felelősségét. Az általános felelősséget a kisebbségi vélemény Nádosy Imrének, a Térképészeti Intézetnek, a külügyministeriumnak, Zadravetz Istvánnak és Baross Gábornak az ügybe való bekapcsolódása révén állapítja meg és ezeknek az említett egyéneknek, illetve, intézményeknek szereplésével kapcsolatosan a kisebbségi jelentés 61-ik oldalán két megállapítást tesz. Az egyik az, hogy ezeknek az embereknek és intézményeknek. szeredére vonatkozóan azt mondja a kisebbségi jelentés, hogy (Olvassa): »Mindezek a szerepek és tények minden hozzáadás nélkül is önmagukban elegendők a kormány politikai feleiősségének megállapítására, mert kellő felügyelet és gondosság mellett meg lettünk volna t kímélve ettől a szomorú eseménytől.« A másik megállapítás pedig az, hogy a kormány nem
