Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-519
A nemzet ai) mes 519, ülése 1926, gasabb helyeken, elsősorban a kormánynál nem látjuk azt az erélyt, hogy az erkölcsi elveket minden vonatkozásban a közélet minden terén keresztülvigye. Szomorú elégtétel ez a frankhamisítás nekem, aki annakidején rámutattam a bizoii3 r os hírhedt Eskütt-féle kiviteli panamákra és követeltem azok; teljes kitisztázását és résztvevőiknek példás megbüntetését. (TJgy van! a szécSŐbaloldalon.) Nagyon hangsúlyozottan emelem ki, hogy mindez máig sem történt meg. Ne csodáljuk akkor, ha abból a közéletből, amelyben súlyos panamák hosszú éveken keresztül megtorlatlanul maradhatnak, ilyen mérges miazmák kiélnek ki, mint amilyen a frankhamisítás ügye. Állítom s hangsúlyozom ismét, hogy a kiviteli panamák ügye máig sincs kitisztázva és azoknak minden részese mindeddig .egyáltalán nem vette el megérdemelt büntetését. Nálunk azokra, akik a panamák kitisztázását, a bűnösök megbüntetését követelik, azt szokták mondani, hogy felforgatók, botránykeresők, hogy piszokban vájkálnak s nekem is ezt vágták! a fejemhez annakidején, amikor teljes jóhiszeműséggel szóvá tettem az országnak ezt a siílyos szennyét, az Esküttügyet nem gondolván meg, hogy ha nem piszkáljuk ezeket a szennyes dolgokat, ha nem követeljük ezek kitisztázását, akkor az erkölcsi fertő még nagyobb lesz akkor eljutunk oda, ahonnan azután igazán nem lesz feltámadás. Nagyon szükséges, hogy emlékezetünkbe idézzük újra és újra a nagy költőnek, Berzsenyinek szavait: »Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma megdől és rabigába görbed.« Nem győzöm ezt eléggé hangsúlyozni. Különöskép fontos volna a í. túloldalra nézve, g<<n-!'i;iák meg, hogy jóhiszeműségükkel ne engedjék a figyelmet elterelni a jelenlegi magyar közélet sok olyan sebéről és sok olyan szennyéről, melyekből az országra súlyos kórok és betegségek származhatnak. Én is jóhiszeműséggel néztem sokáig a dolgokat és csak akkor keseredtem el, amikor nagyon sok tekintetben keserű csalódást éreztem. Rátérve most már a kormány politikai felelősségére, hangsrílyozom ismételten, hogy sem a többségi, sem a kisebbségi jelentésből perdöntő bizonyítékokkal nem rendelkezünk arra nézve, hogy a kormány bűnössége megállapítható volna. Koncedálom és beleélem magam abba a helyzetbe, amit a ministerelnek ur emiitett, hogy neki, a maga felelős állásában, annyi sokféle pletykát, annyi sokféle komolytalan tervezgetést kell hallania, hogy ő minden esetben nem tulajdonithat kellő értéket az ilyen felmerülő különböző dolgoknak. Elhiszem és koncedálom ezt, egy dolgot azonban nem tudok megérteni. A legteljesebb jóhiszeműséggel beleélve magam a kormányelnök ur nehéz helyzetébe, nem tudom megérteni azt. hogy amikor azok a bizonyos hágai táviratok megérkeztek, melyek azt jelentették, hogy ezzel a nyomorult csonka országgal szemben oly végtelenül jóérzéssel viseltető ország ból, amely a háború óta — mindnyájan, tudjuk — annyi, de annyi magvar sebet igyekezett és tudott bekötözni, .mint Hollandia, jönnek hiteles, a való tényeket leszögező hírek, hogv ott egy hiteles magyar külügy ministeri futárigazolvánnyal rendelkező urnái egész bőrönd hamis bankót találtak; amikor ez a hír a ministerelnök füléhez jutott, — lett légyen bár a ministerelnök ur akármilyen fáradt, ami emberileg megérthető, lett légyen a ministerelnök ur is csak ember, amint mondja, aki téved — mondom, amikor tudomására jutott ez a dolog, évi március hó l?-én, szerdán. 263 amely nekem is szegyenpirt hozott arcomra, mikor olvastam, hogy iíokandiaban lefognak egy magyar hivatalos kurirt és nála egy bőrönd hamis bankót találnak, amelyet a velünk oly sok jot tett országnak akartak ^yaV.ába varrni, lehetetlennek tartom és végtelenül csodálkozom, hogy a ministerelnök ur azzal a végtelen eréllyel, amellyel itt szokott sokszor hadakozni az ellenzék ellen, nem ütött azonnal az asztalra és nem követelte, hogy rögtön tabula rasa-t csináljanak. (Szomjas Gusztáv: Azt csinált! Csak akarni kell meglátni!) Azt mondottam, hogy teljes jóhiszeműséggel veszem a dolgot s elhiszem mindazt, amit a ministerelnök ur mond, feltételezem, hogy nem tudott semmit a dologról, de ha itt van az a tény, hogy Hollandiáiban ez a súlyos dolog történt és ő nem igyekezett azonnal a legna'< gobb eréllyel... (Szomjas Gusztáv: Ezt csinálta !) nem ezt csinálta, rátérek majd erre, méltóztassék megtekinteni az előttünk levő többségi jelentést. Amikor megtudja azt, hogy Hágában letartóztatták Jankovichot és egy bő'rönd hamis bankót találtak nála, mi lett volna a legtermészetesebb, mint az, hogy: külügyminister, állj elő ki küldötte ki azt a Jankovichot'? Nem az lett volna-e a legelső dolog, hogy ezt a legszigorubiban kikutassák! Különben nem is kellett kutatni, nyilvánvaló volt, hogy Jankovichot Nádosy küldötte ki. (Szomjas Gusztáv: Le is fogták!) Amikor nyilvánvaló volt, hogy Nádosy főkapitány küldötte ki azt az embert, aki iiyen rettentő szégyenbe hozta ezt a nyomorult,, csonka országot, (Szomjas Gusztáv; A börtönben van már!) akkor következhetik-e ebből más, mint hogy Nádosyt azonnal a legszigorúbb elbírálás 'és elbánás alá veszi! (Szomjas Gusztáv: Lecsukták!) Ez a táviratváltás december 16-án törtéint s mikor csukták le Nádosyt! (Szomjas Gusztáv: Fel kellett előbb deríteni!) Méltóztassék komolyabban és tárgyilagosa'hiban venni a dolgot. Lecsukták-e Nádosyt december 16-án 1 Mindössze az történt = hogy december 18-án, amikor ez a szégyenteljes dolog kitudódott, a ministerelnök urat felkereste Nádosy Imre országos főikapitány. A többségi jelentés mondja ezt, arra bazirozom. mostani felszólalásomat. Még az sincs benne, hogy a ministerelnök ur megidéztette vagy hivatta volna Nádosyt akkor, amikor megtudta, hogy az ő küldöncénél egy bőrönd hamis bankót találtak. Méltóztassiék megmagyarázni, hogyan történhetett, hogy a ministerelnök ur még csak meg sem hivatta magához Nádosyt, amikor tudomására jutott, hogy Nádosy emberénél találtak egy bőrönd hamis bankót, Mivel méltóztatnak megmagyarázni, hogy a ministerelnök ur akkor még meg sem idézte Nádosyt! Nádosy a maga jóindulatából megjelent másnap a ministerelnök urnái, akit a ministerelnöík ur néhány perces audiencián fogadott azok után, amikor már tudta róla, hogy az általa kiküldött Jankovich kurírnál találtak egy bőrönd hamis 'frankot. Ezt — tessék elhinni — a legnagyobb jóhiszeműség mellett sem tudom megmagyarázni. Azután az történt, hogy a ministerelnök ur elment vadászatra. Mondom, koncedálom, hogy a ministerelnök urnák óriási munkabírása és óriási munkamezeje van, az ő idegei is emberi idegek és azok kifáradtak. Teljesen megértem és koncedálom ezt. De hogy akkor, amikor ez a súlyos dolog történt, hogy — ismételten hangsúlyozom — egy velünk annyira rokonszenvező és bennünket annyiszor megsegített országban ilyen szégyenbe került a magyar kormánynak 3R*
