Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

260 A. nemzetgyűlés 519. ülése 1926. könnyen ugy járhatnak, (Malasits Géza: A destrukciót önök csinálták ezen a téren!) amint oly szépen énekli egy költő — gondolom: Byron: — »Ne neveld a puszták kölyök-oroszlánját! Ha éles lesz a foga, keserűen bánod, mihelyt megnő ereje és karma, jóllakni nevelőapjával akarna.« Ez a rendszer tehát könnyen visszafordulhat az urakra. Amikor ettől a témától búcsúzni kivánok, csak egy körülményre hivom még fel ezzel kapcsolatban a nemzetgyűlés figyelmét. Minden oldalról harsogják, hogy a frankügy teljes kitisztázását óhajtják, kivánják, követelik. Ha ez igy van, akkor, aki valamit tud, hacsak egy parányi részletet is, amelynek az ügyre jelentősége lehet, miért nem tárja fel az illetékes hatóságok előtti Ezzel sokkal nagyobb szolgálatot tesz az ügynek, mint a távszónok és sokkal nagyobb szolgálatot, mint a legterjedelmesebb hirlapi cikk. (Huszár Dezső: Csupa burkolt vádaskodás!) Vagy talán nem is mindenkinek elsőrendű politikai érdeke, hogy a kérdés kitisztáztassék, megvilágittassék, és különösen nem érdeke talán akkor, amikor a vizsgálat fénye, igazsága épen a kormány magatartását fogja igazolni. Valahol a zsidók szent könyvében, a Talmudban, amely Kelet színpompás képeinek, életbölcseletének káprázatos bőségét tárja elénk, egy helyen ez van: »A kakas és a bagoly együtt várják a hajnalt; a kakas azért, hogy örvendve, ujjongva, boldogan köszöntse annak elérkeztét, a bagoly azért, hogy megriadva, osonva vonuljon el annak fénye, igazsága elől. Ennek a képnek alkalmazása, azt hiszem, az előadottakból már következik. (Kálmán István: Szóval, vannak itt baglyok]) Én ebben a pillanatban a kérdés büntetőjogi részével foglalkozni egyáltalán nem kivánok. A kormány politikai felelősségét sem kivánom részletesen fejtegetni. Tartózkodásomnak okait bevezető szavaimban már megmondottam. Ha a kérdéssel valamennyire mégis foglalkozom, inkább csak bizonyos általános jellegű politikai vonatkozásokat kivánok felemi iteni és azokat a tanulságokat szeretném ebben az ügyben leszűrni, amelyek az én igénytelen nézetem szerint ebből önként kinálkoznak. A tanulságok — nem gondolok most a, politikai felelősség kérdésére — azt hiszem, nagyrészben olyanok, amelyek pártkülönbségre való tekintet nélkül — legalább is hizelgek magamnak ezzel a gondolattal — az egész parlament, az egész nemzetgyűlés előtt helytállók lehetnek. Amikor ezekről beszélek, nyiltan kijelentem és előrebocsátom, hogy az az anyag, amelyet módomban volt megismerni, azok a felszólalások jobbról és balról, amelyeket figyelemmel kisértem, amelyeket igyekeztem tárgyilagosan, pártokra való tekintet nélkül mérlegelni és a ministereTonök urnák hibátlan logikával és elmeéllel előadott fejtegetései engem tökéletesten meggyőztek arról, hogy itt a kormányt politikai felelősség nem terheli. (Ufjy • van! jobbfelől.) Meggyőzlek arról, — igénytelen tagja vagyok a nemzetgyűlésnek, de kijelentem egész bátorsággal — hogy hasonló körülmények között én is igv tettem volna 'és egyetlen képviselőtársamról sem hiszem el, h<wry adott körülméínyek között máskép cselekedett volna, mint a ministerelnök ur. (Huszár Dezső: Nem is tudott mást csinálni!) A másik, amit előrebocsátani kivánok, az hogy amit ezután el fogok mondani, azt a magam nevében mondom, az nem irányul senki elleti, se pártok, se egyesek ellen. Amikor a frankügy, a frankbotrány ránkszakadt, őszintén évi március M 17-én, szerdán. megmondom, engem valami különös módon nem lepett meg. Nem azért, mintha erről bármit is tudtam volna, amint itt egyes képviselő urak beismerik, hogy esztendők óta hallottak és tudtak erről. (Meskó Zoltán: Narancs-saláta mellett!) Nem tudtam róla, a dolog természete szerint és még sem lepett meg. Mert ha taem gondoltam is épen pénzhamisitásra, azonban előttem tökéletesen világos volt már régebben is, — nem akarok az utólagos bölcsek pálmájára pályázni, de világos volt előttem — hogy ilyen, vagy egyéb, kisebb-nagyobb, egyszerűbb, vagy komplikáltabb botrányokat, törvénybe ütköíZŐ dolg'okat még rejteget számunkra a jövő. Ezt a felfogásomat arra alapitom, hogy abban az országban, ahol hosszú esztendők során,, majdnem egy évtizeden keresztül annyi ember hozzászokott ahhoz, hogy léhán, dologtalanul, munka nélkül éljen, hozzászokott ahhoz, hogy a többiek fölé helyezkeidhetik, rendelkezkedik, intézkedhetik... (Zaj a szélsőealoldalon. — Felkiáltások: Nádosy és társai!) Majd ezekre mind rátérek. (Sütő József: Tizetokét milliót kapott minden hónapban. — Halász Móric: Ön mennyit kap a szakszervezettől 1!) Az olyan országban, ahol ilyen élet folyt, az eseményeknek, a körülményeknek stb. hatása alatt és következménye folytán, a boldciz békédnek elveszett jogrendjébe nem fogunk egyhamar beevezni. Az ilyen gyenge jellemű emberek ma is nagy számmal futkosnak Budapesten. Szerencsére a vidéken már csak kisebb számmal és csak elvétve találkozunk egyikkel, másikkal. (Huszár Dezső: Kevesebb az agitátor. — Malasits Géza: Jobban el vannak rejtve azért! — Sütő József: A szanálás nyomorúságát az egész ország érzi. — Zaj balfel&l.) Elnök: Sütő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Kálmán Jenő: Ezek a zaklatott lelkű emberek visszaálmodják Eldorádójukat, ezek a lüktető szivü emberek vágyakoznak a zavar után, ezek a zavarosfejü kótyagos emberek esztelen, ostoba terveket szőnek, mert élni és nagy életet élni akarnak komoly munka nél kül. Ezek az emberek vágyakoznak a zavar után. mert ők csak ebben élhetnek és vágyódva kacsingatnak a közhatalomra, mint végcélra. Ezeknek terveibe nem szól bele a józan értelem, nem korlátozza őket eszközeik megválasztásában az erkölcsi érzék, ezeknek minden kalandosság-, minden badarság, minden zűrzavaros ostobaság jó, hogy biztositsa nekik a munkanélküli életet, az érvényesülést, ha hetekre, ha hónapokra is- abban reménykedve, hogy majd egy ujabb botrány ujabb anyagot ád lázas fejüknek és megiermel olyan helyzetet, amelyben ők pénzhez és pénzhez és sok pénzhez juthatnak ostoba, elitélendő élveiknek kielégítésére, egy csomó ember pedig megelégszik közülük már azzal isi ha hiúsága kielégülést talál. (Propper Sándor: Végre egy kormánypárti beszéd, amely megbélyegzi a frankhamisitókat! — Halász Móric: Nempsak arról beszól! Zavarosfejü emberekről beszél! — Viczián István közbeszól. — Malasits Géza: Stead ezredesről beszéljen, meg Becker Bébyről, akit ön ruházott! Stead ezredesről, a magyar hadiözvegyek hóhérjáról beszéljen, akinek ön 30 mozit adott! — Viczián István: Én? Micsoda vadakat beszél! — Malasits Géza: Talán nem is ismeri Stead ezredest és Becker Bébyt!) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Kálmán Jenő: Propper képviselőtársam közbeszólására azt jegyzem meg'... (Malasits Géza közbe szó/.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat kény-