Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

246 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926, Méltóztassanak megengedni, hogy csak egyetlen egy részt olvassak fel abból, amit én is kézhez kaptam. A ministerelnök urnák Genfben való munkájáról, illetőleg ottani megjelenéséről a következőket irja egy francia lap (olvassa) : »Magyarország még nagyon drágán fizetheti meg azt a luxust, hogy megengedte, hogy Genfben olyan politikus képviselje, akit már a pénzhamisítók pártfogójának ismertek fel.« (Urbanics Kálmán : Melyik újság az ! í) Méltóztassék, rendelkezésére áll ! (Urbanics Kálmán :_A eimét legyen szives megmondani !) Francia újság ! (Lendvai (István : De milyen ! Miért nem olvassa [fel ?) Méltóztassanak megengedni, hogy ne kövessem előttem szólott t. képviselőtársam okfejtését, magatartását ebben a kérdésben, mert ha ezt a kérdést lapvélemények felolvasásával el lehetne intézni, akkor méltóztassanak elhinni, sokkal könnyebb volna a mi helyzetünk. (Lendvai István közbeszól.) Elnök : Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék az állandó közbeszólásokat megszüntetni ! Esztergályos János : Amióta Vázsonyi hátulját látta a képviselő ur, azóta olyan! Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom! Méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. Esztergályos János : Ö mondta ezt ma délután ! Azóta nyugtalankodik 1 (Lendvai István : Bolond lyukból bolond szél fuj! — Urbanics Kálmán : Ez a komolysága az egész frank-ügynek !) Elnök : Lendvai képviselő urat rendreutasítom ! Méltóztassék csendben maradni! Esztergályos Jánost Mondom tehát, ha ezt a kérdést lapközleményekkel el lehetne intézni, akkor meg volna a kérdés egyszerű és gyors elintézésének lehetősége. Miután azonban ezt igy nem lehet elintézni, méltóztassanak megengedni, hogy keressem annak megállapítását, amire fel fogom épiteni és felépitem a kormány bűnösségét, a kormány mulasztása révén elkövetett bűnösségét, sőt a kormány bűnpártolása révén elkövetett bűnösségét. Itt előre kell bocsátanom, hogy nem fogom a kissebbségi jelentést igénybevenni (Lendvai István: Van esztétikai izlése! — Derültség jobb felől,), egyetlen betűjét, egyetlen mondatát nem fogom ennél a felszólamlásomnál felhasználni, annál is inkább, mert erre nincs szükségem. Maga a többségi jelentés bőségesen igazolja és bizonyítja mindazt, amit mi el akarunk érni. A többségi jelentés alapján fogom bebizonyítani, hogy a kormánynak már réges-régen el kellett volna a helyét hagynia, ha az országnak és az ország dolgozó népének jövőjét szem előtt tartaná. Erre a jelentésre — amely, amiként mondottam az imént, olyan mesteri ügyességgel van Összeállitva, hogy hasonlóval ritkán találkozik az ember — ráhúzható Shakespeare egyik mondása, amelyet Hamlet anyjának szájába ad, amikor «ŰZ Ét végzet bekövetkezését látja és azt mondja : »A bűn oly ügyetlen, ha remeg, romlástól félve, magát rontja meg!« Az volt tehát a eél a többségi jelentésnél, hogy elterelje a figyelmet, hogy elkenje a bűnt, hogy igazolja és bizonyítsa, hogy a kormány nem ludas a dologban, hogy a kormány nem tudott erről a dologról, s ebből a bűnös remegésből, amely ebben a többségi jelentésben megnyilvánul, megállapitható a kormány bűnössége, bűnös mulasztása. (Éhn Kálmán : Na, ez érdekes ! — Huszár Dezső: Meg vagyok döbbenve ! — Derültség jobbfelől.) A jelentés második oldalam a C. pontban a következők foglaltatnak (olvassa) : »A bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban annak megelőzése, meghiusitása, végül a tettesek személyének megállapítása körül merültek-e fel jelenségek, évi március hó 16-án, kedden. amelyekből a kormány politikai felelőssége az 1848 : III. te, 32. §-a alapján megállapítható lenne, akár valamely tényleges intézkedés, akár pedig a szükséges intézkedések idején való megtételének elmulasztása folytán. Tehát a bevallott cél ebben a jelentésben az, hogy a frankbizottság azt kereste, hogy történt-e a kormány részéről olyan mulasztás, amely elősegítette ennek a bűncselekménynek teljes befejezését.« Legyen szabad ennél a kérdésnél mindjárt magát az 1848 : III. te. 32. *§-ának a) és c) pontját felolvasnom, mert enélkül lehetnek a t. túloldalon olyan képviselőtársaim, akik nem ismerik magát ezt a törvényt, (Barthos Andor : Minden másodéves jogász ismeri!) — pardon, ott vannak mások is, nemcsak jogászok ! — és nagyon könnyen megtörténhetnék, hogy helytelen világításba állítanák be az én felszólalásomat. Az 1848 : III. te. a magyar felelős ministóriumról szól. Azt mondja (olvassa) : »A ministerek felelősségre vonathatnak minden oly tettért vagy rendeletért, amely az ország függetlenségét, alkotmánybiztositékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti (Lendvai István : Aha !) és általuk hivatalos minőségben követtetik el, illetőleg adatik ki.« A c) pont a következőket mondja (olvassa) : »A törvények végrehajtásában vagy a közcsend és bátorság fentartásában elkövetett mulasztásokért, amennyiben ezek... (Lendvai István közbeszól). Elnök : Csendet kérek ! Kérem, méltóztassék csendben maradni. Esztergályos János (tovább olvassa) : » ... törvény által rendelkezésükre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatok volnának.« Méltóztassék megengedni, hogy épen az előttünk fekvő többségi jelentésből megállapíthassuk — amiként már megállapították a mai nap folyamán és a szünet előtt is többén az ellenzéki padokból — hogy a kormány elkövette azt a bűnös, könnyelmű mulasztást, amely lehetővé tette ennek a bűncselekménynek elkövetését. Ebből a többségi jelentésből állapitható ez meg, nem mi mondjuk. Majd rátérek tételenkint, szépen, gyöngyszemek szerint egymás mellé fogom fűzni ennek bizonyítékait. Ha tehát megállapítható, hogy a kormány bűnös mulasztást követett el, hogy a kormány, amikor tudomására jutott, hogy a fővárosban vagy az országban vannak egyesek vagy többen, akik idegen pénzt utánoznak és hamisitanak abból a célból, hogy azt forgalomba hozzák, abban a pillanatban nem követett el mindent, hogy ezt megakadályozza: megállapítható az 1848. évi III. te. 32. §-ának a) és c) pontjában meghatározott eset. Ennek alapján pedig ne méltóztassék majd meglepődni, ha az ellenzék vádinditvánnyal jön, amelynek az lesz a célja, hogy a kormányt az elkövetett törvénysértésekért, a hivatalos minőségben elkövetett mulasztásokért vád alá helyeztesse. (Gr. Hoyos Miksa: Etikai felelősséggel!) Etikai felelősséggel is! (Pesthy Pál igazságügyminister: Jogit akar maga mondani!) Jogit is, etikait is. Neai méltóztatott itt lenni. Van etikai kötelesség és felelősség és van jogi felelősség és van politikai felelősség is, mélyen t. gróf ur! (Viczián István: Hol végezte a jogotl) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt magára tényre rátérhetnék (Halljuk ! Halljuk a jobboldalon.), elöljáróban még az 1848. III. te. 32. §-ának folytatásaként felolvashassam a bűnvádi perrendtartás 87. §-át is. Már előre látom, hogy a mélyen t. igazságügyminister ur miként fog lemosolyogni. (Derültség a jobboldalon.) Látom, miként fogja azt mondani, hogy a bűnvádi per-