Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-518
A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. rendtartásnak ez a, szakasza nem vonatkoztatható a ministerékre. Valószínű, hogy azt fogja mondani a minister ur, hogy a ministerek nem minősithetők köztisztviselőknek, tehát a ministerre nem húzható ez a szakasz már csak azért sem, mert 1920-ban az akkori nemzetgyűlés megválasztott egy alkotmány védelmi bizottságot és - mint bölcs politikusoktól már hallottam ezt jelezni — a ministerek ennek az alkotmány védő bizottságnak tartoznak csak felelősséggel. Mélyen t. igazságügyminister ur, méltóztassék megengedni, hogy én erős hitemmel és minden meggyőződésemmel azt állithassam, hogy ebben a kérdésben helytelenül méltóztatik gondolkozni, ha igy méltóztatik gondolkozni, mert az érvényben lévő törvény nem tesz kivételt. Ami a polg egyik részére vonatkozik, kell hogy vonatkozzék mint polgárra magára a miniszterre is. Mondom, nem akarom azt a taktikát követni, amelyet a túlsó oldal követ a gondolatkör összezavarásával, csak ugy mellesleg legyen szabad megállapítanom, hogy ha az igazságügyminister ur vagy a t. túloldal bármely tagja azt a merész állítást kockáztatná meg, hogy a büntető perrendtartásnak ezek a szakaszai nem vonatkoznak a ministerekre, akkor megkérdezhetem, hogy miért nem vonatkoznak pl. az államtitkár úrra is, aki szintén benne van a köztisztviselői státusban 1 Méltóztassék akkor megmondani, miért méltóztatik pártfogolni az államtitkár urnák a magatartását, akinek kellő időben tudomására jutott ez a frankhamisítás és aki ahelyett, hogy a bűnvádi perrendtartás 87. §-ának eleget tett volna, ahelyett hogy ismerve a büntetőtörvénykönyv 478. 4-át, megtette volna kötelességét, hallgat csendesen, mint fűben a csendélet; (Mozgás jobbfelől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassék tehát megengedni, hogy tájékoztatás végett felolvassam a bűnvádi perrendtartás hivatkozott szakaszát. (Graeffl Jenő : Milyen jogász lett ebből! Csodálatos! — Derültség a jobboldalon.) Legalább hangosan, képviselő ur, hogy én is megértsem! (Mozgás.) Szabadjon... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Magyarul ! Legyen szabad !) Szabadjon felolvasnom a hivatkozott szakaszt, amely a következőképen szól (olvassa) : »Az összes hatóságok és hatósági közegek kötelesek a hivatali hatáskörükben tudomásukra jutott, nem magánindítványra üldözendő bűncselekményeket a birtokukba került adatok közlésével és a bizonyító' tárgyak áttétele mellett a kir. ügyészségnél feljelenteni, egyúttal intézkedni a bűncselekmény nyomainak fentartása, valamint a bűnjelek és más bizonyitótárgyaknak megőrzése iránt.« Tehát, hangsúlyozom, jói méltóztassanak figyelni, itt van a hangsúly, hogy kötelesek a kir. ügyészségnél feljelenteni. Már most mélyen t. Nemzetgyűlés, miért méltóztatnak hallgatólag tudomásul venni azt, hogy pl. az államtitkár ur az ő hivatali állásában tudomására jutott bűncselekménynyel nem ment el rögtön az igazságügyminister úrhoz, és nem tett a kir. ügyészségnél feljelentést ? Ha semmi egyéb nem állna rendelkezésünkre, amivel bizonyítani lehetne a palástolás célzatát és törekvését, akkor az egységespártnak és a kormánynak, ebben az esetben az igazságügyminister ur magatartása beszédesen igazolja azt, amit mi itt hetek óta állítunk, hogy a kormány célja és törekvése ezt az egész ügyet eltussolni. Röviden, csaktávirati stílusban legyen szabad rámutatnom egy-két esetre, mielőtt tételről tételre bebizonyitanám a kormány mulasztását és a büntetőtörvénykönyv és bűnvádi perrendtartásnak általa való megsértését. A mi D ister elnök ur kihallgatása alkalmával nagyon érdekes vallomást tett. A ministerelnök ur a jelentés szerint a felévi március hó 16-án, kedden. 247 tett kérdésekre iparkodott választ adni. Ha az ember figyelemmel olvassa a jelentést, érdekes jelenségekre akad. Nem tudom, — nem is akarom ennek okát keresni — csak megállapitom, hogy a ministerelnök ur emlékező tehetsége nem folytonos, megszakadozik. Megállapítható a többségi jelentésből, hogy a ministerelnök ur vallomásában nagyon apró, lényegtelen kérdésekre nagyon élénken emlékszik. Emlékszik pl. a ministerelnök ur arra, hogy három-négy esztendővel ezelőtt kikkel miről beszélt, amikor azonban arra kerül a sor, hogy megmondja kitől hallotta először a dolgot, — jól méltóztassanak figyelni — akkor a ministerelnök ur azt mondja, nem emlékszem, kitől hallottam. Abban a pillanatban, amikor a ministerelnök ur még önönmagával, illetőleg a válaszadás lényegével még nincs tisztában, cserben hagyja az emlékezőtehetsége. A ministerelnök ur eme pillanatnyi feledékenységéről Anatole egy nagyon kedves elbeszélése jut eszembe, amely Pontius Pilátusról szól. Pontius Pilatus megöregedvén, Rómába ment. Beteg volt, köszvényes, podegrás volt és Róma környékén keresett enyhülést az olasz éghajlat alatt. Amint az üditő és csodaforráshoz megy, találkozik az ut szélén egy pihenő emberrel. Amikor odaér hozzá, a földön fekvő megismeri és bemutatkozik neki. Pontius Pilatus rögtön ráismer. Karonfogva mennek a srőlők között és elbeszélgetnek. Bár Pontius Pilatus már nagyon öreg volt, de memóriája, emlékezőtehetsége friss és üde volt és nagyon élénken, nagyon élesen emlékezett vissza fiatalkori éveire, azokra az időkre, amelyeket Jeruzsálemben és más vidéken töltött mint kormányzó. Élénken emlékezett _ vissza az üde, fiatal, csinos zsidóasszonyokra. (Élénk derültség.) Beszélgetés közben barátja egyszerre azt kérdezte tőle : »Mond csak, Pontius Pilatus, emlékszel te arra a hóbortos fiatalemberre, aki a népet tanította, a nép között járt és aki Isten fiának tartotta magát 1« Pontius Pilatus abban a pillanatban maga elé mered, összeráncolja homlokát és azt mondja : nem emlékszem rá. Ugyanez játszódott le a ministerelnökkel is. Amikor neki kellemetlen kérdést tettek fel a bizottságban, amely részére következményekkel járhatott volna, akkor Pontius Pilátusként azt felelte a ministerelnök : Nem emlékszem rá. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Gyerünk magára a lényegre. (Derültség.) Rohamosan múlik az idő, s bár a túloldal nagyon kedvel és szeret engem, ugy hiszem, nem hosszabbítja meg beszédidőmet. Maga a jelentés Kozma Miklós jelentéséből indul ki. Nagyon szeretném, ha a t. Nemzetgyűlés minden egyes tagja szépen felírná magának ezt a dátumot november 27. (Derültség a jobboldalon) 1925 november 27-ike végtelenül fontos ebben a kérdésben. (Huszár Dezső: Kritikus nap!) A ministerelnök ur részére kritikus nap volt, teljesen igaz. November 27-én — amint a jelentés szól — a Magyar Távirati Iroda főnöke felment a ministerelnökségre, azonban a ministerelnökhöz bejutni nem tudott. Lejövet a nemzetgyűlés folyosóján értesült arról, hogy a ministerelnök a Házban van. Ismét nem tudván hozzá bejutni, a nemzetgyűlés folyosóján lépett hozzá, amidőn a ministerelnök az ülésteremből kijövet, szobájába sietetett, néhány úrral körülvéve. Hozzálépett és menet közben nagyon halk hangon, hogy a körülállók ne hallják meg, azt mondotta neki: »Kegyelmes uram, egy olyan fantasztikus marhaságot jelentettek nekem tegnap, melyet alig akarok neked elmondani. Egy ur, akit én nem ismertem, és akinek nevét nem mondhatom meg, azt közölte velem, hogy a Nemzeti Szövetségben hamis frankok vannak, melyek állitólag rossz hamisítványok, s ezek értékesítésére állitólag rövid időn belül
