Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

244 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926, méltóztassék állandó közbeszólásaival a szónokot zavarni. Méltóztassék csendben maradni! Esztergályos János : Nem akarom a t. közbeszólót zavarni... (Derültség. ~ Lendvai István: Csak megpróbáltam az ön Caruso-hangját utánozni!) Elnök : Kérem Lendvai képviselő urat, most már méltóztassék csendben maradni. Esztergályos János: ...de tiltakozom és tiltakozunk az ellen, hogy a kereszténység jelszavát belevigyék ebbe a kérdésbe. Ha a minister ur gondolatmenetét akarom követni és rátérek ennek a kérdésnek taglalására, akkor azt kell megállapítanom, hogyha az, amit mi ezekről a padokról követelünk, megfeszítést, bitófára való húzást jelent, akkor ezt ugyanis követem, de ez nem a kereszténység és nem a kereszt bitófára való húzása, hanem a latrok kereszténységének és a lator keresztények bitófára való húzása. Ebben a minister úrral kell hogy egyetértsünk, tehát élesen tiltakozunk az ellen, hogy a minister ur legjobb tudása és legjobb meggyőződése ellenére ezt az ellenzéket azzal vádolja, hogy ebből a kérdésből felekezeti kérdést óhajt csinálni. A múlt hetekben Őrffy Imre képviselőtársam, ha jól emlékszem, ő volt az — szintén tartott szokása szerint egy nagy védőbeszédet a kormány mellett és védelme hevében felemiitette a Pitt-féle esetet, mely Franciaország és Anglia között volt. Igaz, ezt az esetet is ugy állította be, mint ahogy ő a kormány védelmében bizonyos kérdéseket be szokott állítani. A valóság az, hogy a francia forradalom idején Franciaországban úgynevezett assignatákat bocsátottak ki. Ezekre szükség volt, mert az állandó harcok és háborúk lerontották a francia gazdasági helyzetet. Állandóan bocsátottak ki tehát ilyen pénzeket, sőt meg volt engedve abban az időben, hogy bizonyos városok is bocsáthatnak ki ilyen pénzeket a papi vagyonok megváltása céljából. Ezeknek a különböző városok által kiadott pénzeknek és magából az államnyomdából is kikerült pénztömegeknek természetes következménye az volt, hogy a francia pénz értéke teljesen lezüllött. Egy napon észre- j vették ott is, hogy hamis pénzek vannak forgalomban s erre, mint a világ legtermészetesebb dolgát, kézenfekvőnek látták, hogy francia hamis pénzek gyártására francia nem képes, mert nem lehet francia ember az, aki ezeket a pénzeket gyártja. (Lendvai István : Ugy van! Magyarországon is csak az olaszliszkai esodarabbi volt képes magyar milliósokathamisitani!) Erre megállapították, hogy a írancia assignatákat csakis Franciaország legnagyobb ellensége, Anglia, illetőleg Pitt, Anglia ministerelnöke készitüette. Erre a francia konvent kimondott», hogy Pitt angol ministerelnök az emberiség legnagyobb ellensége. Igaz, a későbbi történelem beigazolta, hogy nem az angol ministerelnök készítette ezeket a pénzeket, hanem a francia forradalom elől akkor Angliába menekült arisztokrácia volt az (Lendvai István : 1919-ben is a magyar arisztokraták csinálták a fehér pénzt?) Ez a francia arisztokrácia, amely Angliában élt,* visszasírva hatalmát s az uralkodó jogát, iparkodott a forradalom vívmányait legyőzni és iparkodott minél több francia hamis pénzt gyártani és ezt azután a piacra dobni. Erre egyébiránt Zola egyik gyönyörüenszép regénye céloz is, amelyben ott, ahol az elszabadult ágyú pusztításáról beszél, az egyik francia arisztokrata, aki visszatér Franciaországba, hogy az ellenforradalmat megszervezze és a hatalmat megszerezze, találkozik a romboló elszabadult ágyúval és nem bir mást csinálni, mint hogy a földön nagy tömegben heverő hamis francia pénzeket felkapja és az elszabadult ágyú kerekei évi március hó lű-án, kedden. közé dobja. Helytelen volt tehát Őrffy képviselőtársamnak az a beállítása, az a képfestése, amelyet ebben a kérdésben a hamisítók védelmére és a kormánynak mint bűnpalástolónak védelmére akart felhozni, mert a francia eset nem hozható vonatkozásba ezzel a dologgal. Már most magára a, kérdésre térve, a többségi jelentés 26. oldalán tagadásba iparkodik venni a felelősség kérdését. Azt iparkodik megállapítani, hogy ebben a kérdésben a kormányt felelősség nem terheli, mondván (olvassa) ; »A felelősség csak ott kezdődik, ha illetékes felsőbbsége, a kormány vagy annak egy tagja alantasának felderített hibáját, bűncselekményét fedezi vagy eltussolja.« Előttem felszólalt t. képviselőtársaim az ellenzék padsoraiból már napokkal ezelőtt és ma is rámutattak arra, hogy a kormány felelős. A kormány nemcsak politikailag felelős, illetőleg a kormánnyal szemben nemcsak a politikai felelősség állapitható meg, hanem megállapítható a jogi felelősség is. Ha a túlsó oldalról az egységespárti képviselők 1 érvelnek, hogy a politikai felelősséget nem lehet megállapítani a kormánnyal szemben, akkor méltóztassanak megengedni, hogy azt mondjam az uraknak : ha azt hiszik, hogy a politikai felelősség csak akkor mutatható ki, ha az tételrőltételre a büntetőtörvénykönyvvel igazolható, akkor talán igazuk van, a hiba azonban ott van, hogy a politikai felelősséget nem lehet paragrafusokban, tételekben osztályozni. (Lendvai István : Ezt tetszenék a zsidó bankárokkal, a Csemegi-kodexszel szemben is hangoztatni !) A politikai felelősségen kivül van egy másik felelősség is, amelyet szintén nem lehet megállapítani, ez például az etikai felelősség. (Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendvai István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Esztergályos János : Én szívesen meghallgatom a képviselő urat, ha kijön az utcára és ezt ott mondja el. (Derültség-) Amiként az etikai felelősség kérdését sem lehet paragrafusokba önteni, ugy nem lehet a politikai felelősséget sem szakaszokba osztani és én ebben a pillanatban, hogy megtaláljam a politikai felelősséget, azt vagyok kénytelen keresni, hogy jogilag a kormány felelősségre vonható-e és ha ezt megállapítottam, mint többet, akkor ebben természetszerűleg benne van a kisebbik rész is, a jogi felelősségben benne van a politikai felelősség is. Itt van az etikai felelősség. Lehetséges, hogy a t. kormány ezt kétségbe vonja, lehetséges, hogy a túlsó oldalon fel fognak állani és azt fogják mondani, hogy nem volt igazam. De méltóztassanak megengedni, hogy én állításomat fentart" sam. Mert hiszen, ha a kormányt politikailag és jogilag nem is lehetne felelősségre vonni, itt van az etikai felelősség. Ép az imént olvastam föl egy angol példát, amely szerint Angliának akkori ministerelnöke föl lett mentve a vád alól, de a közvélemény miatt, az etikai, az erkölcsi felelősség súlya alatt kénytelen voit elhagyni a kormányszéket. Az etikai felelősségről is festek egy képet. Ha megtörténhetnék az, hogy a t. ministerelnök ur vagy a t. belügyminister ur engem autójával felvinne a lakásába egy sakkpartira (Lendvai István : Ennek nagyon örülne! — Derültség.) és mielőtt leülnék a sakktáblához, azt mondaná, hogy ez a játszma pénzre fog menni, megállapítanánk, hogy milyen összegbe játszunk és én elveszíteném a belügyminister úrral, vagy a ministerelnök úrral szemben a partit, de nem fizetném meg az összeget, hanem vonakodnék annak a megfizetésétől : feltételezi a túlsó oldalon bárki is, feltételezi a belügyminister ur, vagy az