Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

À. nemzetgyűlés 518. ülése 1926. vadként kénytelenek ott naphosszat, heteken ke­resztül lődörögni, tengődni és az egyik városból a másikba menni csak azért, mert magyarok. (Éhn Kálmán : Azok a szegény munkások a bűnösök ?) Ez az, ami engem e pillanatban aggódóvá tesz s ami aggaszt már hetek óta. De nem keil külföldre mennünk. Maradjunk esak itt és nézzük azt a gazdasági leromlást és lesülyedést, amely az utóbbi hetekben bekövetkezett azóta, mióta ez a gaz ügy megtörtént és nyilvánosságra került. Látjuk, hogy azóta tömegesen zárják be a keres­kedők üzleteiket. — (Lendvai István : És a Bacherek kapják a milliárdokat ! — Farkas István : S a jó keresztény kormány adja nekik ! — Pikler Emil : Miért támogatja ezt a kormányt % — L< ndvai István : Kivánok Bethlennek sok olyan támogatót, mint amilyen én vagyok ! — (Derültség.! Elnök : Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni, mert különben kénytelen leszek rendreutasítani. Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Becsü­letes iparosok, becsületes kereskedők, akik hosszú évtizedek óta becsülettel tartották fenn üzletüket és iparukat, az utóbbi időben tönkrementek, el­pusztultak, be kellett zárniok üzletüket, épen ennek az irtózatos erkölcsi defektusnak következ­tében. Ez tehát az, ami nem teszi lehetővé részemre azt, hogy ón az előttem szóló mélyen tisztelt képviselőtársamnak gondolatát kövessem De nem követhetem túloldalon ülő többi képviselő­társamnak felfogását sem, mert hiszen, ha magát ezt az esetet nézem, az olyan irtózatos, amelyhez hasonló Magyarország történetében mégnem volt. (Lendvai István : Vörös Caruso ! (Zaj.) Ehhez hasonló gazság még nem történt a magyar becsü­let rovására, (iiogya János : Briand megvédte a magyar becsületet ezzel az üggyel kapcsolatban. Csak ennek a kormánynak a politikája az, amely erőszakos magatartásával, a sajtó üldözé­sével, az egyesülési és gyülekezési jog bilincsbe verésével teszi lehetővé, hogy a magyar közvéle­mény ebben a kérdésben megtehesse a kötelességét, mert meg vagyok róla győződve, hogy - annak ellenére, amit az urak a túlsó oldalon állitanak és állított az előttem szóló t. képviselőtársam is — ha a magyar közvélemény megnyilvánulása sza­baddá válhatnék, ha nem kellene a magyar sajtónak attól tartania, hogy a belügyminister ur betiltja és elkobozza, (Viczián István : Bár már tiltaná ! — Zaj a szélsőbaloldalon) ha a magyar sajtónak, a tisztességes magyar újságírói gárdának nem kellene attól tartania, hogy azért, mert magát az igazságot, magukat a tényeket megirja, bör­tönbe kell kerülnie, a magyar közvélemény meg­nyilvánulna és a magyar közvélemény megnyil­vánulása megsemmisítő hatással volna — mert annak kellene lennie — erre a kormányra az egész kormányzati rendszerre. Nem engedem a magyar közvéleményt lebecsülni. A magyar közvélemény nem romlottabb, mint amilyen más egészséges kulturállamnak közvéleménye. A magyar közvélemény egy hajszálnyival sem egészségtelenebb, ha szabadság van, mint például az angol közvélemény. És csak ennek a romlott, erkölcstelen közéletnek tudható be az, hogy bár ilyen irtózatos posvány és fertő van, ami meg­nyilvánul a frankhamisítás kérdésében, a kormány rendületlenül ragaszkodik a hatalomhoz, rendület­lenül a ministeri székhez és rendületlenül akarja a hatalmat továbbra is a kezében tartani. Ez fáj nekem. (Fekete Lajos : Sokáig fog fájni magának ! — Derültség.) Azt majd bizza a tisztességes poli­tikai erkölcsre ! (Éhn Kálmán : Majd meglátja a legközelebbi választásnál ! — Farkas István : Titkosan csak frankot hamisítanak, de a szavazás nyilt. — Hegymegi-Kiss Pál : A legközelebbi NAPLÓ. XL. évi március hó 16-án, kedden. 243 választáson Esztergályos feltétlenül bejön, ellenben Éhn Kálmánra nézve kétséges, hogy a kormány támogatni fogja-e. — Éhn Kálmán : A kormány engem 1 A nélkül is megleszek.) Legyen szabad egyetlen egy példát feleinlite­nem. (Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj) Ne méltóztas­sanak a szónokot zavarni. Esztergályos János: Tob angol iró »A par­lamenti kormányrendszer Angliában« című mun­kájában azt irja, hogy 1721-ben Angliában Lord Cumberland ministerelnöksége idején nagy csa­lás történt, és az általános közérzés az volt, hogy ebben a panamában, ebben a csalásban a minis­terelnök is benne van. Vád alá helyezték. A vád alól tisztázták, de dacára ennek, az angol közvélemény felháborodása arra kényszeritette Cumberland ministerelnököt, hogy a helyéről távozzék. Már most, ha erről van szó, kérdem én, nem sokkal súlyosabb, nem mélységesebb-e az a mocsár, amelyben és amelynek szélén ezidőszerint az egész magyar politikai rendszer és a kormány is benne van 1 Végtelenül csodálatos, hogy ezt nem akarja a kormány belátni, de maga az egységespárt sem. Az egységespártról ezt megértem, hiszen az elmúlt négy esztendei politikai magatartása azt igazolja, hogy ez az egységespárt, legyen szó bármilyen kérdésről, amely akár a politikai eti­kába, akár az általános közerkölcsbe ütközik, ezt tudva és érezve, vakon követi minden egyes kér­désben és minden lelkiismereti furdalás nélkül a kormányt. (Ellenmondások jobbfelöl.) Hogy mennyire képesek beleszuggerálni magukba és mernyire képes a kormány magába szuggerálni az ártatlanságnak érzését, mi sem bizonyítja jobban, mint a népjóléti minister urnák a leg­utóbbi hetekben történt egyik felszólalása, amely megdöbbentett. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a népjóléti minister ur szép, virágos, kacs­karingós magyar mondatokat tud mondani, (Lendvai István : Ejnye már no!) hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a népjóléti minister ur az ő szónoki készségével és képességével magával tudja ragadni a hallgatóságot, de megdöbbentett, amikor felállt itt Magyarország egyik magas­rangu és főrangú papja, aki egyúttal a nemzet­gyűlés tagja és minister is és azt merte mondani, hogy azok, akik a frankügyben teljes világos­ságot akarnak, akik a frankügyet száz százalékig ki akarják deríteni, akik az ország jövője, presz­tízse és jelene érdekében mindent napvilágra akarnak hozni, szóval, akik igazságot akarnak ebben a kérdésben, azok a kereszténységet akar­ják bitófára szögezni. (Barthos Andor: Nem azt mondta! — Fekete Lajos: Miért f érdit ! Az igazat mondja!) Nekem erről a helyről figyelmeztetnem kell a népjóléti minister urat, aki iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, hogy ha soha nem tett rossz szolgálatot a kereszténységnek, ha soha nem tett rossz szolgálatot magának az igazságnak, a magyarság jó hírnevének és érdekeinek, akkor ezzel a felszólalásával, ezzel a mondatával helyre­hozhatatlanul súlyos károkat okozott. (Perlaki György: De nem mondta! — Lendvai István: Ők értenek a bitófához Szamuelly óta! Igaza van! — Pikler Emil: Holnap előterjesztjük az alkohol­tilalomról szóló törvényjavaslatot!) Mi kijelent­jük, hogy ebben a kérdésben nem keressük semmi­féle szempontból és semmiféle vonatkozásban a vallást. Nem szándékunk a vallást belevinni ebbe a kérdésbe, sőt ellenkezően, élesen tiltakozunk az ellen, hogy bárki — legyen az akár minister — a kereszténység jelszavát... (Lendvai István közbeszól.) Elnök : Lendvai képviselő urat kérem, ne 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom