Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

242 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. az események vizsgálata tekintetében, akik mindenütt heccet akarnak csinálni, akik botrányukban kéjelegnek, akiknek beteges öröm ül ki az arcukon, amikor szenzáció van s amikor szenved az ország. Ehelyett tanusitsuk több szolidaritást az országgal szemben, több szolidaritást egymás iránt és az egész ország.közvéleményével szemben. Azok az emberek, akik nem tudnak korán felkelni és korán lefekü cini) ne aka rjanak dirigálni olyan embereknek, akik reggeltől késő éjszakáig dolgoznak az ország érdekében. Végre jöjjön már a komolyság, a munkakedv, az előhaladás iránti ambieió és ne a vissza húzásra való törekvé«. Ne személyes hajszát csináljunk itten t. uraim, hanem vigyük ezt a szerenssétlen országot elöLb a boldogulás felé. Én ezzel a gondolattal végzem szavaimat, és logikai következményekép az elmondottaknak, tisztelettel kijelentem, hogy a bizottság jelentését fogadom el. (Helyeslés és taps a jobboldulon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Rupert Rezső! Elnök : Rupert képviselő ur nincs jelen, töröltetik- Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző : Esztergályos János : Esztergályos János : Tisztelt ^Nemzetgyűlés ! (Éhn Kálmán : Na János, halljuk ! — Pikler Einiî: Nem kell biztatni !) Mindenekelőtt kérem az elnök urat, ajándékozzon meg bennünket itt a teremben egy kis világossággal. Elnök: Már intézkedtem, hogy erre az alkalomra kivilágitassék a Ház! (Altalános derültség. — Éhn Kálmán: És lőn világosság!) Esztergályos János: Az előttem szólott képviselő ur felszólalásának utolsó része különösen figyelemreméltó s őszintén megvallva, teljesen a hatása alá tudnék kerülni, ha nem ismerném az előttem szóló képviselő ur által előadottaknak ellenkező oldalát és épen azért megfoszt engem mindattól a szép illúziótól és azoknak a nemes gondolatoknak átérzésétől, amelyeket ő itt a nemzetgyűlésen egy pillanattal ezelőtt elmondott. És méltóztassék megengedni, hogy egész őszinteséggel kijelentsem itt, hogy a képviselő ur felszólalásának utolsó része nem szivből és nem lélekből jött. (Halász Móric: Már megint gyanusit!) Ez nem gyanusitás, ez megállapítás. Nem szivből jött az, mert ha igaz és őszinte lélekből jött volna, akkor az előttem szóló t. képviselőtársam magatartásának egészen másnak kellett volna lennie abban a bizottságban, amely kiküldetett a nemzetgyűlés részéről, hogy ebben a kérdésben megállapítsa az igazságot. Amennyire informálva vagyok, épen előttem szóló mélyen t. képviselőtársam volt az, aki nagyon sok elánnal, nagy lendülettel, nagyon erős kitartással és küzdelemmel harcolt az ellen a törekvés és cél ellen, amely megnyilvánult itt az ellenzéki képviselők részéről, hogy a parlamenti bizottság ülésén ezt az ügyet teljesen és maradék nélkül kivizsgálják. Épen a képviselő ur volt az, aki az ott dolgozó ellenzéki képviselők javaslatait és indítványait, amelyeket az igazság érdekében tettek, elutasítani kívánta és el is utasította s hog csak egy néhányat említsek meg, nagyon erélyesén állást foglalt Baross és Szörtsey kihallgatása ellen és épen a képvisalő ur volt az, aki Hans Mayer kihallgatását is a legenergikusabban ellenezte. Legyen szabad már most teljes tisztelettel kérdeznem, feltételezhető-e a képviselő ur részéről olyan őszinteség, amilyen látszólag mai megnyilatkozásából elhangzott? Épen azért, mert tudom, hogy a parlamenti bizottságban milyen volt a magatartása, mert tudom, hogy ott minden eszközt felhasznált arra, hogy az ellenzék által tett javaslatokat elutasítsa a többségi párt, méltóztassék megengedni nekem, hogy, habár teljes évi március hó 16-án, kedden. tisztelettel, kétségbevonjam az előttem szóló t. képviselő ur szép szavainak őszinteségét. Méltóztassék megengedni nekem, hogy ne kövessem a képviselő ur gondolatmenetét részben azért, mert ellenzéki képviselő vagyok, másrészt, mert az én gondolatmenetem egészen más irányt és utat mutat és az én lelkem követi azt az irányt és azt az utat, amely végtelenül fájdalmas aggodalmat jelent Magyarország és Magyarország dolgozó népnek jövő sorsáért. E pillanatban meg kell mondanom, hogy én Magyarország jövőjének sorsát és a Magyarországon élő dolgozó emberek sorsát sokkal tragikusabbnak, sokkal sötétebbnek látom, mint a túloldalon azok a t. képviselő urak, akik felszólalnak itt, és részben ügyvédi rabuliszukával, vagy más egyéb eszközökkel iparkodnak elhitetni a nagyvilággal, innen, a nemzetgyűlés padjaiból azt, hogy ebben a dologban nem történt abszolúte semmi sem, nem történt mulasztás, nem történt hiba, nem történt bűn, egyszerűen két-három megkótyagosodott fiatalembernek a hazafias felbuzdulás révén elkövetett könnyelműségéről van szó. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én nem birom ezt a gondolatot követni, mert aggódom, — mint ahogy aggódnia kell minden egyes becsületes, tisztességes magyar embernek, aki ebben az országban él, — a jövőért, és aggódnom azokért a szerencsétlen emberekért, akik hazájukat bármely oknál fogva kénytelenek voltak elhagyni s kénytelenek voltak a sors üldözése, a sors mostohasága folytán, vagy ennek a politikai rendszernek irtózatos, kegyetlensége és lelketlensége folytán elhagyni az országot és idegenben élni. (Ugy van ! Ugy van ! a bai- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon és a közéven. — Éhn Kálmán : Ezek a szökevények ?) Én szökevényeket nem ismerek. (Éhn Kálmán : Emigránsokat ! — Kabók Lajos : Gazdaságilag és politikailag kiüldözött emberek azok ! — Sütő Lajos : Akiket a szanálással tönkretettek ! — Fekete Lajos : Jöjjenek vissza ! — Pjkler Emil : Alibői fognak megélni ! •— Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a Ház minden oldalán. Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Gondolok elsősorban azokra a munkásemberekre, akik miután idebent ennek a politikai rendszernek súlyos következményeképen a teljes gazdasági csőd és leromlás következett be, hogy családjukat, gyermekeiket s önmagukat fenn tudják tartani és a mindennapi kenyeret meg birják keresni, kénytelenek voltak kimenni az ország határán túl és ott dolgozni a mindennapi kenyérért. (Fekete Lajos : Dolgozni Magyarország ellen ! - Kabók Lajos : Adjanak nekik munkát, akkor majd dolgoznak itten ! — Fekete Lajos : Jöjjenek haza ! - Sütő József.- Látszik, hogy mennyire érdekli a munkások ügye az egységespártot ! — Zaj) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Esztergályos János : Gondolok azokra, akik ennek az aljas, gonosz és perfid cselekedetnek következményeként nemcsak hontalanok e pillanatban, hanem kenyerüket is elvesztették, Napnap után kapjuk tömegesen a leveleket künnlevő magyar munkásoktól, akik Franciaország különböző vidékein dolgoznak s fájó szívvel és keserű könnyekkel panaszkodnak amiatt, hogy mivé vált a sorsuk azóta, mióta ez az ocsmány ügy kipattant. Azelőtt a magyar munkásságot becsületes szorgalma alapján mindenütt tisztelték, becsülték, szerették s a magyar munkás előtt mindenütt tárt ajtók és kapuk állottak s két kézzel kaptak a kikerült magyar dolgozó munkásokon ; amióta azonban ez a gazság kitudódott, azóta üldözött